Ez a csapat már futballozott is!

A kedd esti, Ciprustól elszenvedett 2–1-es vereséget követően Várhidi Péter a szerdai találkozóra szinte teljesen új együttest állított össze, a házigazdák elleni kezdő tizenegyből mindössze Csizmadia Csaba és Balogh Béla volt ezúttal is az első perctől a pályán. A szövetségi kapitány tehát betartotta szavát, és az utazó keret minden tagjának megadta a lehetőséget a bizonyításra. A lettek elleni kezdőcsapat átlagéletkora a 21 évet is csak alig érte el, ráadásul három újonc – Vaskó Tamás, Zsidai László és Filkor Attila – is szerepelt a gárdában. Furcsa módon – a maga öt válogatott mérkőzésével – Priskin Tamás volt a legrutinosabb játékos a kezdő tizenegyben, és Várhidi Péter ezúttal a csapatkapitányi karszalagot is neki adta.

Az előzetes tervek szerint egyébként csupán annyi volt biztos, hogy Huszti Szabolcs a Ciprus elleni találkozó után szerdán már nem lép pályára, a Hannover vezetői ugyanis külön megkérték Várhidi Pétert, ha lehetséges, ne terhelje túl a játékost, hiszen a hét végén újabb fontos bajnoki vár együttesére a Bundesligában. A válogatott délelőtti átmozgató edzését követő csapathirdetésnél azonban gyorsan kiderült az is, hogy a szövetségi kapitány ezúttal valóban nem az eredményt tartja elsődlegesnek, hanem a gyakorlást. Várhidi Péter korábban már hangsúlyozta, a ciprusi túra fő célja, hogy megismerje az összes játékost, és személyesen is meggyőződhessen róla, ki az, akivel hosszú távon is lehet számolni.

A rutintalan magyar válogatott meglepően bátran vetette magát a játékba a lettek ellen, magyar szemnek feltűnő volt, hogy a jobb oldalon Filkor Attila, a támadósorban pedig Farkas Balázs mennyire mozgékony, és hogy egy-egy gyors ütemváltást követően milyen nehezen érik őket utol a lett védők. A két csatár, Priskin Tamás és Farkas Balázs viszont eleinte nehezen értette meg egymást – hogy csak egy példát említsünk: a Dinamo Kijev futballistája bemutatott egy lövőcselt, és az üres területre passzolta be a labdát, Priskin Tamás azonban abban a pillanatban éppen ellenkezőleg mozgott, visszalépve próbálta elkérni a labdát társától. Az összeszokottság hiánya mindazonáltal egyelőre elfogadható.

Mindkét válogatott ügyesen passzolgatott a mezőnyben, a mieink megpróbálták minél gyorsabban átjátszani a labdát a középpályán, ami a fürge embereinknek köszönhetően több ízben sikerült is. Együttesünk egy pillanatig sem engedte levegőhöz jutni a letteket, a labdavesztéseket követően azonnal megpróbáltuk visszaszerezni a labdát, és ez láthatóan meglepte az ellenfelet. Fél óra elteltével Priskin Tamás révén a vezetést is megszerezte a magyar gárda – tegyük hozzá, teljesen megérdemelten –, a Watford légiósa ezzel sorozatban harmadik válogatott mérkőzésén a harmadik gólját szerezte.

Gyanítjuk, Priskin Tamás már ekkor sem volt elégedetlen a mutatójával, és a fordulás után, Filkor Attila és Farkas Balázs összjátékát követően újabb gólt lőtt.
Válogatottunk lendülete tehát a második félidőre sem tört meg, a védelem továbbra is stabilan állt a lábán, a középpályán viszonylag kevés labdát szórtunk el, támadásban pedig ötletesebben játszottunk a letteknél. Öröm volt nézni, ahogy a fiatalok küzdöttek a pályán, minden labdára ketten rontottak rá, és ha Priskin Tamás néhány centiméterrel pontosabban céloz, és a kapufáról nem kifelé, hanem befelé pattan a labda, még nagyobb lehetett volna az örömünk.

A magyar csapat előtt ezúttal fejet kell hajtanunk, a fiatalok kitettek magukért. Néhányan bebizonyították, hogy talán valóban az ő szerepeltetésük jelentheti a jövőt…

---- M ---- &