A magyar vörös ördögök

Vonatra ült hétfőn a Szélig família, meg sem állt Párizsig. A családfő, Viktor szervezte az utat, miután csapata vezetői háromnapos pihenőt engedélyeztek a játékosoknak. A magyar válogatott kiváló védője kiadta az ukázt: „Korcsolyát, jeget, botot és korongot három napig nem akarok látni.”
Érthető… Helyette séta a Champs Elysées-en, lépcsőzés az Eiffel-toronyban, látogatás a Notre Dame-ban.

„Tudom, hogy három nap alatt nem lehet bejárni ezt a csodálatos várost, de mi megpróbáljuk”– mondta Szélig Viktor, utalva arra, hogy semmi sem lehetetlen. A hokiban sem. Amióta például ő és Vas Márton a Brianconba igazolt, szárnyal az együttes, 39 pontjával a tizennégy csapatos bajnokság harmadik helyét foglalja el, s csupán egy-, illetve kétpontos a hátránya a Grenoble-val, valamint a listavezető Morzine-nel szemben.

„Jól fut a szekér, meg kell hagyni – erősíti meg az 1975-ös születésű, kint is az itthon megszokott 5-ös mezben szereplő fiatalember. – Hátradőlni azonban nem lehet, hiszen a francia sorozat rendkívül kiegyensúlyozott. Nagy a konkurencia, itt az utolsó helyezett otthonában sem mehet biztosra az ember.”
A legutóbbi fordulóban, szombaton a 12. Caen vendégeként izzadtak meg a vörös ördögök (csak így nevezik a társulatot), és a két gólt szerző Vas Márton remek játéka kellett a 3–2-es sikerhez.

„Marci az egyik legjobb támadónk, nagyszerűen megy neki a játék – dicséri honfitársát Szélig Viktor. – Én sem panaszkodhatom, azaz mindketten hamar beilleszkedtünk. Mindez azért is könnyű volt, mert teljesen kicserélődött a csapat, rengeteg új játékos érkezett. Tizenegy légiósunk van, rajtunk kívül két szlovén, két cseh, négy kanadai és egy szlovák játékos található a keretben, azaz igazi nemzetközi társulat a miénk. Szoktuk is mondogatni: a hazai, a francia játékosoknak volt inkább nehéz a beilleszkedés…”

A Dunaújvároshoz ezer szállal kötődő, 162-szeres válogatott pályafutása egyik legjobb döntésének titulálja, hogy nekivágott a nagy kalandnak. Az új környezet remek hatással van rá. A novemberi Pannon Kupán a szakemberek nem győzték dicsérni a légiósokat, köztük Szélig Viktort, ahogy mondták: látszik, hogy már nem itthon hokizik.

„Az, hogy nincs előre lefutott meccs, megtanítja, rákényszeríti az embert az állandó koncentrációra. Jót tett nekem a francia bajnokság, az offenzív hoki, remekül érzem magam. Azt meg csak remélni tudom, hogy a rájátszásban is jól megy majd a csapatnak. Amúgy pedig üdvözlöm az otthoniakat!” – így Szélig Viktor.

n Vas Márton sem Brianconban lazít. A remek csatár kedvesével autóba ült, és Nizza felé vette az irányt. Ő is korongmentes napokat tervez, bár, mint mondja, nincs úgy kilúgozva, mint néha idehaza volt.

„Franciaországban kevesebb meccset játszunk, mint otthon, ahol ugyebár az Interligában is helyt kell állni – mondja a 27 esztendős center. – Sőt naponta csak egy edzésünk van, így mindig kipihenhetjük a fáradalmakat. Ennek ellenére – vagy éppen ezért – fejlődik az ember. Nagyon örülök, hogy itt jégkorongozhatok, tetszik a gyors hoki, élvezem a játékot.”

Vas Mártonnak a tavalyi, franciaországi, amiens-i diví-zió-1-es világbajnokságon elsőrangúan ment a játék – vajon akkor szemelte ki a Briancon?
„Nem, már korábban felvettük a kapcsolatot – adja meg a választ a válogatottban 75-ször szereplő, korábban Kanadában és Svédországban is próbálkozó játékos. – A Briancon edzője, Luciano Basile korábban egy torna erejéig a magyar válogatottban a szintén olasz-kanadai Pat Cortina kapitány munkáját segítette, innen a kapcsolat. Amúgy Pat ajánlásával kaptam szerződést – persze nyilván a világbajnokságon mutatott teljesítményem sem jött a legrosszabbul.”

A szintén Dunaújvárosból érkező, 42-es mezben szereplő játékos nem tétlenkedik: a bajnokságban 23 meccsen lőtt 12 gólt, adott 19 gólpasszt, azaz már 31 ponttal büszkélkedik. Csapatában ezzel az ötödik, a bajnokságban pedig a 15. ponterősségben.

„Pontokat várnak tőlem, ezért szerződtettek – jelenti ki határozottan. – Semmi mással nem kell itt foglalkoznom, nincs zavaró tényező, csak a hokira koncentrálok. Játékunkkal, úgy érzem, felhívhatjuk a franciák figyelmét a magyar hokisokra is, azaz nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a jövőben több honfitársunk is ebben a bajnokságban lépjen jégre.”

Vas Márton jobb híján a számítógép segítségével tartja a kapcsolatot a tengerentúlon, az Iowa Starsban szereplő öccsével, Jankóval, mint mondta: „Elkapta a fonalat, végre ponterős, drukkolok neki, hogy csapatával bekerüljön a rájátszásba. Más kérdés, hogy jó volna a szlovéniai világbajnokságon együtt szerepelni... Magyarán, a kiesésüknek is szurkolhatnék, de az hülyén hangzik, nem?”
Boldog hokis dilemmája. ---- I ---- &