Amikor a sofőr is kaput talál

A történtek után Gellei Imre csupán abban bízott: tanítványai jobban érzik majd a játéktér kapuját…

Ha már a játéktér szóba került: noha korábban arról volt szó, hogy a 170 millió forintért elkészített műfüves pályán rendezik az edzőmeccset, a fradisták választása végül a hátsó füvesre esett. Merthogy, mint azt Sisa Tibortól megtudtuk, a házigazdák a látogatókra bízták, melyik pályán legyen a mérkőzés, és ők az „igazi” fűre voksoltak. Ezt persze a „Bányász” szakvezetője sem bánta, hiszen „…három hét múlva úgyis indul a bajnokság, és ott, ugyebár, füvön kell futballozni”. Amúgy Sisa Tibor az az ember, akinél az a bizonyos pohár félig tele van, legalábbis erre lehet következtetni a nem túl frappáns „mi újság?” kérdésre adott „…semmi rendkívül nincs, rossz hírrel nem szolgálhatok, és ez már jó hír” válaszából. A tréner még amiatt sem bosszankodott, hogy a héten kilenc labdarúgóját ütötte ki a vírus, ugyanis „…maradtunk annyian, hogy kiálljunk”.

A játékot vállalók között volt Miroslav Kozák, és bár szerződést még nem kötöttek vele a vezetők, úgy tűnt, a legutóbb Iránban légióskodó csatárral nem csinálnának rossz boltot. A szlovák támadó testfelépítését sokan megirigyelhetnék, és a bátorságára sem lehet panasz: a magukat szintúgy nem kímélő ferencvárosi védőkkel időnként úgy csapott össze, hogy az ember már-már mentőért kiáltott. A fővárosiak hátsó alakzata kapcsán érdemes megemlíteni, hogy pályára lépett a dániai próbajátékról hazatérő Balog Zoltán, aki – jelen állás szerint – marad a Fradiban. Nem úgy, mint őszi bekktársa, Bognár Zsolt, akinek értesüléseink szerint Olaszországban folytatódhat a karrierje. Jeremias Buzé viszont az Üllői úton: az argentin balhátvéd ezúttal is bizonyította, nem egy Gabriel Heinze vagy Roberto Ayala, azonban kemény, erős és gyors, és ez elegendő lehet ahhoz, hogy játékjoga az FTC-hez kerüljön.

A betegséggel küszködő Lipcsei Péter, valamint a kisebb húzódással bajlódó Tököli Attila részvétele nélkül lezajlott találkozóról annyit: ha a Tatabányának, illetőleg a Ferencvárosnak lenne sárkányeregető-szakosztálya, bizonyára színvonalasabb másfél órát izgulhatott volna végig a félezres nézősereg. A viharos erejű szélben nem volt szerencsénk jó játékhoz, ellenben két szép gólhoz igen: az egyiket Vámosi Csaba fejelte (nem az öngóljára gondolunk…), a másikat Laczkó Zsolt lőtte. A lefújást követően az elégedett szakembereket látva az a gyanúnk támadt: a 2–2-es végeredménnyel az ősszel is kiegyeznének.

Az NB I-ben persze.

FC TATABÁNYA -FERENCVÁROS 2–2 (1–1)
Tatabánya, 500 néző. V: Klotz
TATABÁNYA: Postrk – Mile (Rajnay), Vámosi, Filó T., Megyesi – Ábel (Gulyás), Balogh Z. (Weisz), Necas (Hullám), Hajdú N. (Szilágyi) – Kozák (Takács M.), Ullehla (Kouemaha)
FERENCVÁROS, 1. félidő: Kemenes – Ferencz, Dragóner, Balog Z., Buz – Horváth D., Lazics, Deme, Laczkó Zs. – Bartha, Jovánczai. A 65. perctől: Komora – Medgyesi, Rédei, Balog Z., Nagy J. – Fitos, Fülöp N., Nagy S., Laczkó Zs. – Csepregi, Zsivoczky
G: Vámosi, Takács M., ill. Vámosi (öngól), Laczkó Zs.