Megy vagy marad? Eladják, megveszik? Heteken át Gera Zoltán esetleges átigazolása jelentette a témát, korábban a Middlesbrough biztos vevőnek tűnt, ám a három és fél millió fontos üzletből nem lett semmi, a negyvenszeres válogatott maradt a West Bromwich Albion alkalmazásában.
Sutton Coldfield hangulatos, takaros kis város. Birmingham mellett fekszik, a házakat kis kertek veszik körül, igazán ideális hely annak, aki szereti a nyugalmat. Itt lakik a West Bromwich Albion légiósa, napjaink leghíresebb és talán legjobb magyar labdarúgója, Gera Zoltán is. Róla köztudomású, hogy nagyon óvja a magánéletét, ezért nem is a központtól néhány percre található bérelt apartmanjában, hanem egy Friday’s étteremben találkozunk, és bár Tímea, csinos felesége is vele van, kéri, hogy őt semmiféleképpen se fényképezzük le.
– Én futballista vagyok, az életemnek az a része tartozik a nyilvánosságra, és ezt a határt sohasem szeretném túllépni – magyarázza Gera Zoltán. – Gyakran járnak ilyen étterembe? – Viszonylag gyakran, itt találunk ínyünkre való kaját. Bár hozzáteszem, az angoloknak is vannak remek ételeik, ha tehetik, kóstolják meg például a paradicsomos babot!
Meccs előtti menü: rántotta, bab, csirke
– Már megtörtént. Nem nehéz étel ez egy élsportolónak? – Ugyan! Tudják, hogy mit eszünk mi három órával a mérkőzések előtt? Rántottát, paradicsomos babot és csirkét, de az igaz, hogy egyik sem zsíros. A csapattársaim egyébként fogékonyak a jóra, rendszeresen hozok nekik gyulai kolbászt meg téliszalámit, nagyon szeretik. – Bizonyára nem örültek volna, ha többé nem jutnak hozzá ezekhez a csemegékhez… – Mire gondolnak? – Arra, hogy az utolsó pillanatig élt a lehetőség, elszerződik a Middlesbrough-hoz. Csalódott, amiért maradnia kellett? – Végül is igen, hiszen felcsillant a lehetősége annak, hogy visszatérhetek a Premier League-be, amely számomra a csúcs, de sajnos a klubom nem engedett el. – Miért nem? – Nyilván azért, mert a vezetők többet kértek értem a reális áramnál.
– Ez azért is furcsa, mert a nyáron lejár a szerződése, és ingyen mehet, ahova csak akar. – Tévedés. Ez több lapban is megjelent, de nem igaz. A West Bromwich Albionnak van egy plusz év opciója rám, tehát csak rajta múlik, hogy jövőre is itt játszom-e. De higgyék el, én kicsit sem foglalkozom már az átigazolási hercehurcával, vagy azzal, hogy mi lesz a nyáron. Egy ponttal vagyunk leszakadva a biztos feljutást jelentő második helytől, és én elsősorban játszani akarok. Mivel mindenki azt hitte, elmegyek, kikerültem a kezdőcsapatból, ahol a formám alapján helyem lenne, tehát az a legfontosabb, hogy ismét stabil csapattag legyek. – A népszerűségének nem ártott, hogy mindenki tudta, menni szeretne? – Nem hiszem. Itt természetes, hogy mindenki a jobbra és a többre törekszik, és ha bárkit hívna egy élcsapat, az szívesen menne. Az én célom is a Premier League, és az lenne a legjobb, ha a West Bromwich visszajutna, így szívesen maradnék, és az álmom is teljesülne. Szerencsére a csapatot nem rogyasztotta meg a kiesés, és jó esélyeink vannak a feljutásra. – A sérülése már teljesen a múlté? – Tökéletesen rendben vagyok. – Ha Anglián kívülről kapna ajánlatot, elgondolkodna rajta? – Ha játszhatnék a Premier League-ben, akkor nem, ha nem játszhatnék, akkor igen, de akárhova nem mennék el, és csak az első osztály jöhetne szóba. – Ennyire jól érzi magát Angliában? – Ez is befolyásol, hiszen az első pillanattól fogva remekül érzem itt magamat. Szép helyen élünk, megbecsülnek, és tényleg csak az a fontos, hogy sokat és jól játsszak. Azt szeretném, ha nem úgy emlékeznének majd rám, hogy itt volt a Gera Zoli, akinek volt egy jó éve Birminghamben. Az első évem tényleg remekül sikerült, de a második a sérülésem miatt szinte kimaradt a karrieremből, és most egy nagyon jó fél évre lenne szükségem a céljaim eléréséhez. Anglia pedig azért élvez elsőbbséget, mert a Premier League-ben futballozni szerintem ma a csúcsot jelenti egy labdarúgó számára. – Kicsit meglepő, hogy itt ülünk egy zsúfolt étteremben, és senki sem ismeri fel, nem jönnek aláírásért… – Az angolok hagyományosan imádják a futballt, de nem csinálnak nagy felhajtást körülötte a hétköznapi életben. Ha felismernek, ritkán jönnek oda hozzám. Itt nyugodtan elmehet egy nagy sztár is vásárolni, a megjelenése nem vált ki akkora őrületet, mint mondjuk a latin országokban. A West Bromwich és a Wolverhampton mérkőzései olyan presztízscsaták, mint otthon a Fradi–Újpest. Egyszer úgy hozta a sors, hogy a Wolverhampton szurkolói között néztem a meccset, és a legvadabb reakció az volt: mi van, átszerződök hozzájuk? Itt tisztelik a játékosokat, de nem őrjöngik őket körül.
Az angolok figyelik, mire fizetnek sokat
– Mi lehet az oka annak, hogy egyre több magyar játszhat a Championshipben, azaz az angol másodosztályban? – Remélem, nem az olcsó áruk… – Van, aki ezt mondja… – Ez az olcsóság is relatív. Amikor én idejöttem, vagy amikor például Király Gábor is Angliába szerződött, mindkettőnket meghatározó játékosnak hoztak, és annyit fizettek, amennyi itt szokásos. Egy-, másfél millió fontot áldoznak olyan futballistákra, akik a hazájukban válogatottak, és most természetesen nem a nagy világsztárokról beszélek. Ha látnak valahol egy tehetséges angol fiatalt, akkor a kisebb klubok is hajlandóak a zsebükbe nyúlni, de nem jellemző rájuk, hogy felelőtlenül szórják a pénzt. – Vasárnap, a szombati bajnoki után utazik Ciprusra, a válogatott tornájára. Milyen érzés nagy öregnek lenni? – Minek?! – Nagy öregnek. Végh Zoltán mellett Gera Zoltán jelenti ebben a tizenévesekre épített válogatottban a kort és a tapasztalatot. Nem tesz ez a vállára túl nagy felelősséget? – Először is, én még fiatal vagyok, és egyelőre az is szeretnék maradni. Rossz érzés, hogy a cicázásnál már nem én vagyok az első, ez ugyanis a legfiatalabbak „kiváltsága”, és mindig átfut az agyamon, hogy te jó ég, ennyire elment az idő! Mindenesetre furcsa lesz a sok fiatal között lenni, de ha ez a koncepció, akkor azt nekem is el kell fogadnom. Féltem őket, és csak remélni tudom, hogy a közvélemény türelme sokáig tart, és nem fogy el az esetleges kudarcok hatására.
