„Minderről odahaza én csak álmodozhatom…”

Mo Johnson tudja, mitől döglik a légy. Aki játékosként megfordult az Evertonon kívül a Celticben és a Rangersben is, az pontosan tisztában van vele, mit jelent igazi profinak lenni. Márpedig egy újonc csapatnál alapfeltétel a profizmus. A Toronto FC az MLS történetének első kanadai csapataként vág neki az Egyesült Államok labdarúgó-bajnokságának, így olyan keretet kell összehozni, amellyel felveheti a versenyt a bajnok Houston Dynamóval, avagy a David Beckhammel erősítő Los Angeles Galaxyval. Mo Johnson, a Toronto FC általános menedzsere, vezetőedzője tizennyolc játékossal dolgozik. Hogy ez lesz-e a végleges keret, azt most még nem tudni, mint ahogy kérdéses a csapattal hétfő óta együtt tréningező Czvitkovics Péter sorsa is. Mindenesetre az MTK középpályásával már külön is elbeszélgetett Johnson, s pontosan elmagyarázta neki, mit vár tőle...

– Milyen idő van Torontóban?
– Kemény tél, hol mínusz tíz, hol mínusz öt Celsius-fok, és hó, hó, mindenütt – mondta Czvitkovics Péter. – Ettől függetlenül igyekeztem feltérképezni a várost. Vasárnap jutott időm egy kisebb városnézésre, és mondhatom, Toronto lenyűgöző hely.

– Kint maradna?
– Boldogan. Ehhez már csak az kell, hogy szerződést kapjak.

– Milyenek az esélyei?
– Nem egyszerű erre válaszolni. Hétfőn, kedden, szerdán napi egy edzés szerepelt a programban, csütörtökön és pénteken pedig már kettő. Lehet itt bármekkora tél, ez a csapat felkészülését szemernyit sem zavarja. Két fedett futballpálya áll a Toronto FC rendelkezésére, az egyiken tréningezünk. Egészen különleges élmény, és ilyenkor döbben rá a futballista, mit jelent kifogástalan körülmények között készülni. Minderről odahaza én csak álmodozhatom… A kérdésére visszatérve: nem tudom, kapok-e szerződést, bár Mo Johnson, a csapat skót edzője már beszélgetett velem külön is. Elmondta, mit vár tőlem, és azt is megtudtam, hogy korábban az U21-es válogatottban is látott futballozni.

– Volt edzőmeccs is?
– Csak egymás közötti játék. Nem ment rosszul, de hát mondhatok én bármit, ha a klubvezetőség tagjai majd másként látják a teljesítményemet. De egyelőre bizakodom, és rendkívül élvezem a tréningeket. Nagyon gyors, pörgős gyakorlatokat csinálunk, hihetetlen a tempó. A futballisták nem annyira technikásak, taktikailag kevésbé képzettek, mint nálunk, de szélvészgyorsak, és megszakadnak a sikerért.

– Vannak ismert futballisták a keretben?
– Számomra csupa ismeretlen játékossal dolgozom együtt, jelenleg tizennyolcan vagyunk, és az eléggé meglepett, hogy én vagyok az egyedüli európai futballista. Az amerikai és kanadai labdarúgók mellett két afrikai srác gyakorol még velünk.

– Mikor jön haza?
– Vasárnap már otthon leszek, de könynyen előfordulhat, úgy jövök haza, hogy nem tudom, kapok-e szerződést. Az átigazolási időszak egyelőre nem sürgeti a Toronto vezetőit. Mindenesetre örömmel töltene el, ha maradhatnék, és hosszú távon szerepelhetnék Kanadában. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy erős bajnokságban játszhatnék, irigylésre méltó körülmények között, ez a néhány itt töltött nap meggyőzött arról, hogy fantasztikus helyre kerülnék.

– Legalább a magyaros technika kitűnt a nagy rohanás közepette?
– Mondom, nem ment roszszul a játék, de azért rajtam kívül is vannak itt néhányan, akik remekül bánnak a labdával, akik szívesen trükköznek a pályán. De nem győzöm hangsúlyozni, sokkal inkább erőfutball ez, amelynek fel kell venni a ritmusát.