Fel kell szedni a parkettet

A magyar férfiválogatott mestere, Skaliczki László 2001 decembere óta vezeti az együttest, amely irányításával 2003-ban világbajnoki hatodik helyet s ezzel olimpiai kvalifikációt szerzett. Athénban a bronzmérkőzést Oroszországgal szemben elvesztette, és az idei vb középdöntőjében nem sikerült visszavágnia ezért a fiaskóért. A következmény: a vb-n a magyarok nem kerültek a hét közé, vagyis Németországban nem szereztek jogot az olimpiai kvalifikációs tornán való szereplésre (a jövő évi Eb-n erre még lesz lehetőségük).

Az idei vb-szereplésre a Szlovákia elleni selejtezőn kettős győzelemmel szerzett jogot a Skaliczki-csapat, amelynek a kerete Athén óta jelentősen átalakult. Egyrészt megfiatalodott, másrészt nemzetközi rutint is igyekezett szerezni, ugyanakkor súlyos gondokkal küzdött. A keretben vezéregyéniséggé nőtte ki magát Gál Gyula, Díaz Ivo és Puljezevics Nenad, míg valamelyest háttérbe szorult, de továbbra is oszlopa az együttesnek Nagy László és Fazekas Nándor, míg Iváncsik Gergő és Mocsai Tamás nagyon igyekszik, hogy megszolgálja a kapitány bizalmát.

– Több meghatározó játékos megsérült a vébé előtt. A hiányuk mennyire befolyásolta a csapat szereplését Németországban? – kérdeztük Skaliczki Lászlót a mieink vb-szereplésének végén.
– Rengeteg gondot okozott, hogy kulcsjátékosok kényszerültek lemondani a világbajnoki részvételről, mivel egészségi problémáik támadtak – válaszolta a mester. – Buday Dániel válla nem bírta a terhelést a műtét után, Laluska Balázs lábát is megoperálták, Pérez Carlos combsérülése nem jött rendbe, az utolsó pillanatban Zubai Szabolcs és Herbert Gábor is kivált. Ezért az új nemzedék feltörekvő és sikeréhes tagjai közül többen bizonyítási lehetőséget kaptak. Fantáziát láttam Tatai Péter, Császár Gábor, Iváncsik Tamás, Nagy Kornél és Vadkerti Attila játékában, ugyanakkor nem titkolom, nagyon szerény volt a merítési lehetőségem, hiszen a kínálat nem bőséges a hazai mezőnyben. Herbert Gábor orrsérülése rendbejött, ezért a helyére behívott Józsa Mátét Németországban lecseréltem Herbertre. Az is gátolta a felkészülést, hogy Iváncsik Gergőnek sokáig fájt a könyöke, Puljezevics kapus pedig, aki jelentős erősítés volt, derékbántalmakkal érkezett a keretbe, s így vállalta a vébét.

– Miért nem teljesített jobban az átformált válogatott a világbajnokságon?
– Remekül, mondhatom bravúrosan kezdtünk a dánok legyőzésével. Csapatunk a folytatásban is sokat tett a hét közé kerülésért, és csak kicsin múlott a negyeddöntőbe jutása. Ott még egy győzelem kellett volna, hogy jogot szerezzen a jövő évi olimpiai selejtezőkön való szereplésre. Az első lépés az volt, hogy bejutottunk a középdöntőbe, de ott a négy közé már nem tudtuk beverekedni magunkat. Teljesítményünket a győztes csatákban meghatározta Puljezevics kapus bravúros játéka, a védelem összefogottsága és hatékonysága, valamint a belső emberek, főleg Díaz és Gál produkciója. Azt reméltem, hogy átlövőink jó formája megmarad a világbajnokságra is, és támadásban vezéregyéniségei lesznek a csapatnak. Az is az elképzeléseim között szerepelt, hogy a lövők játékkapcsolata eredményes legyen a beállóssal. Ez részben megvalósult, s ilyenkor sikerült áttörni a legerősebb ellenfelek, a horvátok, a spanyolok és az oroszok agresszív, mozgékony védőfalát.

– A védekezéssel elégedettebb volt?
– Ebben is akadtak gondok, mert a leglényegesebb az lett volna, hogy a visszarendeződést megszervezzük, s meggátoljuk az ellenfelek lerohanásait. Ha ez jobban sikerül, akkor a kontráinkból még eredményesebbek lehettünk volna. Fontos volt, hogy kevesebb technikai hibát kövessünk el, mint a vébé előtti tesztmeccseken, ám ez a vágyunk se teljesült, ráadásul a legforróbb, lélektanilag legfontosabb pillanatokban következtek be ezek a bakik.

– Kik voltak a kulcsjátékosok?
– Már a világbajnokság előtt is leszögeztem: az átlövőktől sokat várok. Nekik tudásuk legjavát kellett volna nyújtaniuk, de ettől többször elmaradtak, hullámzott a teljesítményük. Továbbjutottunk a csoportunkból, s ez volt az első célunk, ám a folytatásban legfeljebb a beállós, az irányító és a kapus poszton szereplőket lehetett dicsérni. Gál Gyula védekezésben és támadásban egyaránt sokat segített, Díaz Ivo harcosan, olykor önfeláldozóan küzdött, a sérült Puljezevics pedig már a jelenlétével is erőt adott társainak, ráadásul bravúrosan védett, amikor a fájdalmai csillapodtak. Fazekassal szintén elégedett voltam.

– Kitől várt többet?
– Neveket azért nem mondok, mert a hibák nem egyes játékosokra, hanem posztokra bontva voltak tanulságosak. A belső helyeken a cserejátékosok ritkán tudták helyettesíteni a kezdőcsapat tagjait, nem volt egyenletes a teljesítményük. Sok lövési és támadási kísérletünk céltalan, elkapkodott volt. Szélsőinknek a robbanékonyság, a gólerős játék az erényük, de ezúttal ezt ritkán csillogtatták, ráadásul a védekezésük se volt hibátlan. Puljezevics és Fazekas tapasztalatára építhettünk, s amikor összeállt a védelmünk, akkor jó volt a védők kapcsolata a kapusokkal.

– Mit kell csiszolni a csapaton a jövőben?
– A továbbiakban is fontos a fiatalok csapatba építése. Olyan tehetségek várnak bizonyítási, rutinszerzési lehetőségre, mint Mikler Roland, Grebenár Gábor, Halász Máté és Zubai Szabolcs. A belső posztokról erőszakosabban, bátrabban kell vállalkoznunk, a távoli lövésektől sem szabad félnünk. Ugyanakkor javítanunk kell lövéseink hatékonyságát. A büntetők kihasználása sem az erényünk, és emberelőnyben is több gólt kell szereznünk. A lerohanásokkal sem volt minden rendben, ritkán fordult elő, hogy gyors embereink megiramodjanak. A hatékony védekezés elképzelhetetlen az ütközések nélkül, s az is létkérdés a mai gyors kézilabdában, hogy idejében visszaérjünk a saját kapunk elé.

– Mekkora a lemaradásunk a legjobb vetélytársainktól?
– A világ legjobb tíz csapata közé tartozunk, és láthattuk, ebben a körben bárki legyőzhet bárkit, mert a napi forma, a pillanatnyi lelkiállapot és a szerencse is sorsdöntő lehet. Ellenfeleink minden posztra több azonos képességű, nagyon jól képzett és fantasztikusan motivált játékost tudnak kiállítani. A cserék alig várják, hogy pályára léphessenek, s megmutathassák, hogy ők is mindenre képesek, ha kell, fel tudják szedni a parkettát.

– Milyen vébét rendeztek a németek?
– A szervezéssel nekünk alig akadt gondunk, de továbbra is tartom azt a véleményemet, hogy csak a világ közvetlen élvonalába tartozóknak jó az új lebonyolítási rend. A végjátékban az olimpiai szisztéma szerint zajlanak a mecscsek, és ez kedvez az élgárdáknak. A több pihenőnap áldását is csak ezek a csapatok élvezhetik.

– Ki nyeri az aranyat?
– Rettentően kiegyensúlyozott a mezőny, tippelni sem lehet. Az elődöntőbe jutott gárdák mindegyike befuthat. ---- N ---- K