A legjobb ért a csúcsra: idegenben nyert a Volán

Minden jel arra utalt a kezdés előtt, hogy a szlovénok már nem bíznak a csapatukban. Jóindulattal is mindössze háromszázan látogattak ki a külvárosi jégcsarnokba szurkolni a Slavijának, ám igazán a szervezők viselkedése volt árulkodó. Egy órával az első korongbedobást megelőzően arról tanakodtak, a pálya melyik oldalán köszöntsék a bajnokot, gyors forgatókönyvet gyártottak a meccs utáni díjátadóra.

– Ugye, elhozták a magyar himnusz CD-jét?
– Természetesen.
– Megkaphatnánk?
– Most? Nem. Majd a második harmad végén. Ha vezetünk…

Az idézett párbeszéd a főszervező és a babonára is adó idősebb Ocskay Gábor szakosztály-igazgató között hangzott el. Ünnepelni, hát persze hogy ünnepelni érkezett Ljubljanába az Alba Volán-FeVita, odahaza 5–0-ra és 5–2-re ütötte ki ellenfelét, már-már kezébe került az Interliga trófeája, amelyet egyszer, egyetlenegyszer sikerült ezt megelőzően megkaparintania. Négy esztendeje, 2003-ban értek a sorozat csúcsára a fehérvári ördögök – mégpedig a kispadra három hete visszatérő mesterrel, Jan Jaskóval. Nem rossz előjel…

A parti első perceiben aztán kiderült, a szervezők a játékvezetőket nem avatták be abba, mire is készültek. A harmadik percben Anton Poznikot és Palkovics Krisztiánt egyszerre küldték ki két percre, mondani sem kell: a semmiért. De ez sem volt elég! Kettős emberelőnyben a hősiesen védekező Volánból afféle bónuszként Michal Stastnyt is kiállították. Az első két büntetést még úgy-ahogy könnyű volt lenyelni, hiszen várható volt, hogy a hazai pályát megfújják (tegyük a szívünkre a kezünket: Fehérvárott is így történt, igaz „lightosabb” formában – más kérdés, annyival jobb volt a magyar bajnok, hogy ez nem osztott, nem szorzott), no de a három emberrel az öt ellen védekező csapatot büntetni arcátlanságnak tűnt. Egy szó, mint száz: Kangyal Balázsékban legalább idejekorán tudatosult, hogy ezen a meccsen mire számíthattak. Meg kellett hát jól szervezni a védelmet – jelentjük, megszervezték. A Slavija létszámfölényben sem tudott mit kezdeni, ha nagy ritkán eljutott a kapuig, ott a pihentetés után a kapuba visszatérő Budai Krisztián állított leküzdhetetlen akadályt. Támadott is a Volán, ha hagyták – ebben a műfajban leginkább a negyedik sor villogott: Rajz Attila, Simon Csaba és Robert Rehák is veszélyeztette a kaput, Anze Ulcar azonban ezúttal jobb napot fogott ki, mint magyar földön.

A második harmadban annyit változott a játék képe, hogy a hazaiak fokozatosan lőtték be Budai Krisztiánt, aki a 33. percben már őrületes bravúrral fogta meg Ziga Pavlin bődületes lövését. Máskülönben minden az első menetre „hajazott”: védekezésre kényszerült a Volán, s a ritka ellentámadásaiban bízhatott.
Idősebb Ocskay nem is vitte a CD-t a szervezőknek…

A fia aztán a harmadik felvonás 54. másodpercében jelezte, lassan oda lehetne adni (ifjabb „Csicsó” Palkovics csodás passzát lőtte kíméletlenül egy kontra végén a kapuba), ám másfél perc múlva a sérülése után ezen a meccsen viszszatérő Dejan Kontrec (aki a vele szemtől szemben álló Budai eszén járt túl) tudatosította, ő bizony nem akar magyar himnuszt hallgatni. Lelke rajta…

A gyors gólváltás után rendesen felpörgött a csata, és láss csodát, a nagy fel-le korizás során kétszer egymás után szlovén játékost küldtek ki a büntetőpadra a bírók. Az első emberelőny kimaradt, ám nem sokkal később Ocskay a kapu mögött ravaszul visszalőtt korongjára menetrendszerűen érkezett (naná!) Palkovics, máris javíthatták a táblát. Sőt, egy perc múlva, a 51. percben az említett második harmadbéli emberelőnyben a Ennaffati Omar kipattanó lövésére lesipuskás módjára lecsapó, a korongot a fekvő Ulcar mellett a kapuba helyező Michal Stastnynak hála ismét átírhatták a vendégek neve mellett kiírt számot! Két góllal, 3–1-re vezetett tehát a Volán, de nem volt még vége. Csakhamar két teljes percig játszhatott kettős emberelőnyben a Slavija, záporoztak is a lövések Budai kapujára, de mindhiába: Krisztián mindent fogott! A csapategységet jól jelzi, hogy a kispadon Hetényi Zoltán verte leginkább a tenyerét, aki a döntő első két találkozóján helyette remekelt a kapuban!

Anze Emersic az 57. percben hozta vissza a szlovén reményeket, ám a fennmaradó időben nem volt képes újabb gólra a Slavija, így a magyar bajnok játékosai önfeledt ünneplése vehette kezdetét a jégen. Előkerült a CD is, lejátszották volna a magyar himnuszt – ha a masina nem mondta volna be az unalmast. Idősebb Ocskay Gábor kedvét azonban ez sem szegte, egyesével megköszönte a játékosoknak a győzelmet. A születésnapi győzelmet, hiszen 55 éve ezen a napon született. Isten éltesse!

Mestermérleg

Matjaz Mahkovec, a Slavija edzője: Nagyon jó, küzdelmes meccs volt, a Slavija számára óriási eredmény ez az ezüstérem. A Volán ezúttal is bizonyította, hogy jó csapat. A legjobb az Interligában! Az ősszel találkozunk!

JanJasko, a Volán edzője: Nagyon nehéz mérkőzés volt, mindkét csapat idegesen játszott, de végül is az eredmény a fontos, nem? Örülök a győzelemnek, gratulálok a srácoknak, amiért három mérkőzésből megoldották a feladatot.

Az Interliga végeredménye: 1. Alba Volán-FeVita, 2. BR Slavija Ljubljana, 3. Olimpija Ljubljana (szlovén), 4. Újpesti TE, 5. Medvescak Zagreb (horvát)