Földi Imre a jelölt

A 12 tagú társaságban Puskás Ferenc halálával üresedett meg egy hely. A nemzet sportolói Elbert Gáborral közösen áttekintették azt a listát, amely a hét, még versenyben maradt jelölt – Földi, Grosics Gyula (labdarúgás), Markovits Kálmán (vízilabda), Monspart Sarolta (tájékozódási futás), Pap Jenőné Méray Kornélia (evezés), Sági Györgyné Rejtő Ildikó (vívás), Schmitt Pál (vívás) – nevét tartalmazta. A sporttörvény értelmében a kormány a Nemzet Sportolója-címet és az ezzel járó havi nettó 500 ezer forintos életjáradékot a magyar sport tizenkét, 60 évnél idősebb, kimagasló eredmény(eke)t elérő sportolójának adományozhatja. Földi Imre, a magyar súlyemelés első olimpiai bajnoka nemcsak a honi, hanem az egyetemes súlyemelés egyik legnagyobb alakja is, aki – sportágában páratlan módon – öt olimpián képviselte Magyarországot. Rómában kezdte és Montrealban fejezte be ötkarikás szereplését. Tokióban csak két és fél kilóval, Mexikóban pedig szoros eredménnyel, alig harmincdekás súlykülönbséggel szorult a második helyre a légsúlyúak között. Hallatlan szorgalmának és kitartásának eredményeként Münchenben vált valóra nagy álma: a magyar súlyemelősport első olimpiai bajnokságát nyerte, méghozzá világcsúccsal az 56 kilogrammban. Emellett hatszoros világ-, tízszeres Európa-bajnok, tizennégyszeres magyar bajnok, 24 világrekord fűződik a nevéhez, ötször volt Magyarországon az év súlyemelője.