Maradt esély a pekingi részvételre

A hét végén kialakult a negyeddöntő mezőnye, vagyis lezárult a számolgatások, esélylatolgatások ideje. A magyarok elmaradtak a várakozástól, és a saját maguknak kitűzött célt sem érték el, nem szereztek jogot a jövő évi olimpiai kvalifikációs tornán való szereplésre (ehhez a 2–7. hely valamelyikén kellett volna végezniük). Az Eb-ről viszont még kijuthatnak Pekingbe, ha aranyérmet nyernek, illetve a kvalifikációs tornák egyikére is bekerülhetnek, ha a 2008-as kontinensbajnokságon legfeljebb két olyan válogatott előzi meg a mieinket, amely a világbaj-nokságon nem végzett előttük. (Ha az Eb-t olyan válogatott nyeri meg, amely nem előzött meg minket Németországban, akkor három ilyen együttes zárhat előttünk az Eb-n). Azaz optimális esetben az Európa-bajnokság 10. helyéről is be lehet kerülni valamelyik selejtezőtornára.

Skaliczki László szövetségi kapitány együttese figyelemre méltó győzelmeket aratott a kieli négycsapatos csoportban, s ottani kellemes meglepetést szerző sikereinek köszönhetően két ponttal indulhatott a középdöntőben. Itt a világbajnok spanyol, az olimpiai aranyérmes és vb-második horvát, valamint az athéni bronzérmes orosz válogatott egyaránt legyőzte a mieinket, akik csak a pontot sem szerző cseheket verték meg. Vasárnap ki-ki meccsre kényszerültek Oroszország ellen, s ezen egy pont is elegendő lett volna a továbbjutáshoz, de egygólos vereség lett a vége. A következmény: ötödik hely a csoportban, s záró meccs kedden Szlovénia ellen a kilencedik helyért.

Az okok a vb-n egyértelműen kiderültek, tisztán látszottak. Nagyon szerény a szövetségi kapitány merítési lehetősége, aki annak is örült, amikor egy-egy posztra legalább egy nemzetközi szintű, rutinos játékost talált (egyikük-másikuk meg is sérült a felkészülés alatt). Emiatt hívta vissza (és ezt jól tette!) Díaz Ivót, ezért szorgalmazta (még jobban tette!) Puljezevics Nenad honosítását, illetve próbált bizonyítási lehetőséget adni fiatal tehetségeknek a világ legfontosabb kézilabdás eseményén (alig éltek vele, mintha nem érezték volna át a torna jelentőségét, saját szerepük fontosságát).

A szegedi kapus, Puljezevics többször is világklasszishoz méltó teljesítménnyel sokkolta az ellenfeleket, holott kiújult deréksérülése, és az orvosi kezelések dacára sem múlt el. Fiatalos lendületű, szellemesen és gyorsan kézilabdázó válogatottunkat Kielben és egy fordulón át Mannheimben is a torna meglepetéscsapataként emlegették.

A legfontosabb kérdés a keret első számú kapusának egészségi állapota lett, mert csapatunk Puljezevics nélkül nem tudta megismételni korábbi bravúros eredményeit. A gummersbachi Fazekas Nándorra és a veszprémi Tatai Péterre várt a feladat, hogy az olimpiai bajnok horvátok ellen átvegye Puljezevics szerepét. Csakhogy a sok lábmunkával védekező és támadó horvátok hibákba hajszolták Ilyés Ferencet és Nagy Lászlót. Leginkább Gál Gyula és Díaz volt dicsérhető.

Hasonló volt a helyzet a spanyolok és az oroszok ellen is, ám ekkor Puljezevics már játszhatott, annyit, amennyit a fájós dereka bírt. Gál és Díaz mellett Iváncsik Gergő is kitett magáért, az oroszoknak 15 kísérletből öt gólt lövő Nagy László viszont többnyire jó passzaival volt hasznára az együttesnek.
A magyarok közül többnyire csak Gál, Puljezevics és Díaz játékán látszott, hogy hisznek önmagukban és a csapat sikerében. A többieknek csak felvillanásaik voltak, ráadásul leindításokból és a támadásban elkövetett technikai hibák, a kihagyott ziccerek miatt is sok könnyű gólt kaptunk, nekünk viszont ezek ritkábban jöttek össze.

A mieink akaraterejével nem volt baj sem a horvátok, sem a spanyolok, sem az oroszok ellen, de újra kiderült, hogy az olimpiai és a világbajnok csapat egységesebb, taktikája kiforrottabb, az oroszok pedig bírói segítséggel érvényesítették erőnléti fölényüket és kitűnő technikai képzettségüket.
A csalódott magyarok hétfőn Hamburgba költöztek, ahol kedden (15 óra, tv: Sport1) Szlovénia ellen a kilencedik helyért mérkőznek, s ezzel befejezik vb-szereplésüket.

Négy év múlva Magyarország szeretne férfi vb-t rendezni. A tervet a kormány is támogatja, ezt Ujhelyi István sportért felelős szakállamtitkár Mannheimben el is mondta Staffan Holmqvistnek a nemzetközi szövetség alelnökének. A fiatal magyar csapatból sokan ott lehetnének...


----
Skaliczki László: „Csalódott vagyok, mert hatalmas esélyt hagytunk kihasználatlanul. Elpuskáztuk az olimpiai kvalifikációs tornán való szereplés lehetőségét, és ez szinte helyrehozhatatlan hiba. A történtek miatt le kell vonnunk a következtetéseket, és amikor ezt mondom, akkor nem csupán a csapatra, hanem önmagamra is gondolok. Jelenleg még nem tudok pontos helyzetelemzést adni, hiszen nagyon friss a kudarcélmény, indulatból nem is szeretnék beszélni. Lejátsszuk a mérkőzést a kilencedik helyért, aztán leülepednek bennünk a gondolatok, ezután lehet hozzálátni az elemzéshez. Annyit mondhatok, hogy csapatom az oroszok ellen végig teljes erőből küzdött, ennek ellenére elbukott.

Többen kérdezték, hogy a bíróknak ebben mennyi szerepe volt, de erre csak azt tudom mondani, hogy a vesztesnek nem illik a bírókkal foglalkoznia. Sokkal nagyobb probléma volt, hogy a támadásainkat nem tudtuk úgy felépíteni, ahogyan elterveztük, valamint a védekezésünk is lyukas volt. A hetedik vb-mérkőzésünkön persze nem volt egyszerű végig tökéletesen összpontosítani, hiszen nagyon fáradtak voltak játékosaink. Igaz, az ellenfél is ugyanekkora terhelést kapott. Sajnálom a szurkolókat, akik végig bíztak bennünk, s a végén nem örülhettek.” ---- – Melyik volt a legnehezebb találkozó?
– A vébén nincs könnyű meccs. Valamennyi találkozón tökéletesen kellett volna összpontosítani, de olykor ez nem sikerült. Például az oroszok elleni mérkőzésen hajszálon, pontosabban egy gólon múlott a sikerünk. Csak rajtunk múlott, hiszen több esélyünk is volt a továbbjutás megszerzésére. Nagyon akartunk, mégsem sikerült.

– Ez az akarás, a pozitív hozzáállás melyik mérkőzésen kamatozott a leginkább?
– A dánok elleni sikert nagyra értékelem, mert a világ egyik legjobb válogatottját sikerült legyőznünk. Azon a meccsen éreztem, hogy minden játékosunk a lehető legtöbbet kihozza magából, és ez kellett is a kiemelkedő eredményhez. Remekül védett Puljezevics Nenad, jól összeállt a védekezésünk, és a hajrában hét perc alatt sikerült négygólos hátrányból fordítanunk. Az oroszokkal szemben is megvolt a lehetőség, tíz másodperccel a vége előtt még továbbjutásra álltunk.

– A középdöntő nagyon fárasztó volt?
– Valamennyi játékos és edző panaszkodott, hogy túl sűrű a program, ugyanakkor a szervezők azt mondják, ennyi szünnap még sosem volt világbajnokságon. Ez igaz is, ám inkább erre a hétre vonatkozik, amikor a nyolc legjobb csatázik az elődöntőbe jutásért és az érmekért.

– Ki lesz a világbajnok?
– Borzasztóan nagy harcok következnek a negyeddöntőben, és majdnem lehetetlen tippelni. A döntőbe azonban a horvátokat és a spanyolokat várom.

Díaz Ivo, a magyar válogatott irányítója