„Én fogcsikorgatva harcolok”

– Mit jelentett önnek, hogy elnyerte az Aranycipőt?
– Ez objektív díj, hiszen csak az a játékos kaphatja meg, aki sok gólt szerez – mondta Luca Toni. – Ugyanakkor megfelelő kiszolgálás nélkül én sem mentem volna sokra, így az elismerés a csapattársaimé is. Rangos kitüntetés, amelyre azért is nagyon büszke vagyok, mert első olaszként lettem aranycipős.

– Fontos a sikere klubjának is?
– De még mennyire! A Fiorentina nem olyan híres és patinás egyesület, mint mondjuk a Juventus vagy az Internazionale, így külön öröm, hogy egy kis klub játékosa is képes ilyen ki-emelkedő teljesítményre. Büszkék rám az egyesületben, ezt éreztetik is velem, ami természetesen jólesik.

– Mit gondol, sikerülhet a duplázás?
– Nem tartom valószínűnek, de mindent megteszek azért, hogy sok gólt szerezzek ebben az idényben is.

– Mi a véleménye a Fiorentina büntetéséről? Korrektnek tartja a tizenöt pontos levonást?
– Inkább nem minősíteném a határozatot. A bundaügy után teljesen más lett a célunk, a Bajnokok Ligája-beli szereplés helyett most arra kell koncentrálnunk, hogy magabiztosan bent maradjunk az olasz élvonalban.

– Mentálisan mennyire viselte meg a gárdát a büntetés?
– Senkinek sem jött jól, a kiesés szele megcsapott minket – legalábbis az első néhány fordulóban. Szerencsére azóta már kievickéltünk a veszélyes zónából, és megindultunk felfelé.

– Ön szerint melyik csapat nyeri meg a bajnokságot?
– A Milan biztosan nem, mert a pontlevonás és az őszi rossz széria miatt már nagyon lemaradt. Az Internazionale biztos befutónak tűnik, de talán a Roma megszorongathatja.

– Eddigi pályafutása során még sosem játszott a Bajnokok Ligájában. Lesz még erre alkalma valaha?
– Tavaly májusban kiharcoltuk a szereplést, de a büntetés miatt nem indulhattunk, ami óriási csalódás volt. Természetesen szeretnék játszani a BL-ben, mert ez a klubfutball csúcsa.

– Rengeteg pletyka keringett arról, hogy a januári átigazolási szezonban klubot vált…
– Még a szezon előtt megkeresett az Inter, sokat gondolkodtam az ajánlatukon, de végül a maradás mellett döntöttem. Kitöltöm a nyárig szóló szerződésemet, aztán majd meglátjuk.

– Mi volt annak az oka, hogy az olasz válogatott első két Európa-bajnoki selejtezőjét kihagyta?
– Roberto Donadoni felhívott, és közösen úgy döntöttünk, csak a harmadik meccsen csatlakozom a többiekhez, hogy ki tudjam pihenni a világbajnokság fáradalmait.

– Ki a példaképe?
– A holland Marco van Basten. Szerintem ő a világ egyik legkiválóbb csatára volt, sajnálatos, hogy sérülése miatt idő előtt kellett abbahagynia a pályafutását.

– No, akkor mi a véleménye arról, hogy Ruud van Nistelrooyra nem számít többet Marco van Basten, a hollandok szövetségi kapitánya?
– Meglehetősen furcsának találom. Ruud remek csatár, kiváló képességei vannak, a Manchester Unitedben és a Real Madridban is ontotta, ontja a gólokat, ami mindennél többet elárul a kvalitásairól. Nem ismerem Van Basten indokait, de az biztos, hogy játékosként jobban szerettem, mint kapitányként.

– Volt egy pillanat a pályafutása során, amikor kis híján abbahagyta a profi futballt, most pedig Európa egyik legjobb csatáraként tartják számon. Mi okozta a nagy változást?
– Nehéz időszakot éltem akkor… A Serie C-ben, a harmadosztályban játszottam, öszszevesztem az edzőmmel, majd eltört a térdem. Ekkor valóban elegem lett mindenből, és be akartam fejezni a focit. Szerencsére nem tettem. Én fogcsikorgatva harcolok, ennek köszönhetem, hogy bár meglehetősen későn, de elismert játékos lettem. Mindenki azt kapja az élettől, amit megérdemel, vagyis én megérdemlem a sikert, mert megküzdöttem érte. Mindazonáltal ha tíz évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy világbajnok leszek, és megnyerem az Aranycipőt, elküldöm őt a bolondokházába...