Tököli Attila döntött: marad

A játékos maga persze egyszer sem mondta, hogy távozni akar, mégis erről cikkeztek az újságok, nyilván nem véletlenül.

Hiába van ugyanis a nyárig élő szerződése a futballistának, feltehetőleg elege van a sorozatos anyagi gondokból, és noha érkezésekor vállalta az irreális feltételeket is, abban a reményben tette, hogy előbb-utóbb csak javul a klub gazdasági helyzete. Nos, javulásról nehéz lenne beszélni, legfeljebb a remény egyre indokoltabb, a csapat ugyanis (többek között Tököli Attila nyolc bajnoki és négy kupagóljának köszönhetően) vezeti az NB II Keleti csoportját, és a Magyar Kupában is a legjobb nyolc között várja a tavaszt.

A helyzet tehát körülbelül ugyanaz, mint fél éve: becsülettel küzdő, sikeres csapat várja, hogy a menedzsment végre egyenesbe hozza a klubot, és ne legyen bizonytalan a fizetések, jogos prémiumok sorsa. Tököli Attiláról az a hír járta, hogy kezdi elveszíteni a türelmét (ami a pályán amúgy gyakorta megesik vele), igaz, ő maga semmi ilyesmit nem nyilatkozott. Csak akkor szólalt meg, amikor sikerült megállapodnia a vezetőkkel: további áldozatok árán, de változatlan klubhűséggel június végéig a Ferencvárosnál marad, ahogyan a szerződése eredetileg is előírta.

Mi sem jellemzőbb a csatárra, mint a válasza, amelyet arra a kérdésre adott, valóban megromlott-e a viszonya a vezetőkkel: „Nem volt különösebb viszonyom a vezetőkkel eddig sem, és nyilván ez nem nagyon változik majd, úgyhogy nincs minek megromlania. Elég nekem, ha jól kijövök az edzőmmel meg a csapattársaimmal.”

Márpedig velük jól kijön, ez kétségtelen.

Ezt megerősítette Gellei Imre is, a nehéz természetű játékosok (Váczi Zoltán, Urbán Flórián, Sebők Vilmos) régi szakértője, aki szerint a csapat fiataljai valósággal rajonganak Tököli Attiláért. S hogy a természete mégiscsak furcsa? Hogy nemcsak a házi góllövőlistán áll az előkelő második helyen, hanem vezeti a sárga laposok listáját is őszi négy figyelmeztetésével a kezdeti négymeccses eltiltás után?

„Az edzők továbbképzésén Bicskei Bertalan tartott érdekes előadást arról, hogy két poszt kiválóságai, a kapusok és a befejező csatárok mindig különleges, esetleg különc egyéniségek – mondta Gellei Imre. – Tököli Attilát is egészen másként ismerik, mondjuk, a játékvezetők, mint csapattársai, akik nap mint nap sokkal közelebbről látják a viselkedését. Attila igazi csapatember.”

S persze Gellei Imre szerint a Ferencváros játékosainak és edzőinek elsődleges feladata és célja a közönség kiszolgálása, s ha valaki, a 22-szeres válogatott csatár ismeri a szurkolók lélektanát. Ő volt az egyik kárvallottja annak, amikor 2003-ban az FTC az utolsó fordulóban elveszítette a bajnokságot, saját drukkerei bántalmazták a Fradi pályáján. De ő volt az is, akit egy év múlva önfeledten ünnepeltek a bajnoki cím és a kupagyőzelem után, amelyben jelentős része volt.

A vezetőedző szerint most éppen ezek a tapasztalatok azok, amelyek nagyon kellenek a Ferencváros mai csapatának az újabb bajnoki és kupagyőzelemhez…
„Tököli Attila, Dragóner Attila és Lipcsei Péter természetesen nem másodosztályú játékos, és jóval több pénzért játszhatnának másutt – magyarázta Gellei Imre. – De a Ferencvárosért vállalják a jelenlegi, sajátos feladatot is…”

FERENCVÁROS - DUNAKANYAR-VÁC 0–2 (0–1)
Kelenvölgy, 300 néző. V: Szőts
FERENCVÁROS.1. félidő: Kemenes – Balog Z., Dragóner, Hegedűs Gy., Buz – Deme, Lipcsei, Lazics, Laczkó Zs., Jovánczai, Tököli. 2. félidő: Komora – Medgyesi, Szálkai, Ferencz, Nagy J. – Fitos, Nagy S., Zsivoczky, Laczkó Zs. – Jovánczai, Horváth D.
DUNAKANYAR-VÁC: Köteles (Szentpéteri) – Lettrich (Ráthi), Kovács P., Gáspár, Makrai – Csopaki, Farkas P., Vén, Rusvay – Szabó V., Bozori (Kulcsár T.)
G: Szabó V., Rusvay (11-esből)