Mint a horvátok ellen

A nagy kérdésre, védhet-e Puljezevics Nenad a spanyolok és vasárnap az oroszok ellen, szerda estétől vártuk a választ. Bizakodva, aggódva, reménykedve érdeklődtünk szinte óránként a magyar keret orvosánál, csapatvezetőjénél, szövetségi kapitányánál és sajtófőnökénél, javul-e a csapat vezéregyéniségének állapota, milyen kezeléseket kap, miként hatnak fájós derekára a kenőcsök, a besugárzások. Az még pénteki, biztató hír volt, hogy csökkent a fájdalma, szombat délután viszont, a spanyolok elleni meccs előtt két órával még nem született döntés, hogy pályára lép-e, vagy sem. Az utolsó szó kimondását a bemelegítésre hagyta a kapus. Injekcióval a derekában kezdte meg Puljezevics a készülődést, amelynek a közepén szólt dr. Toman József csapatorvosnak, kiment vele az öltözőbe, s húsz perccel a kezdés előtt kapott még egy fájdalomcsillapító injekciót.

A világbajnok spanyol és az olimpiai negyedik helyezett magyar gárda találkozóján két egykori csapattárs, a vb-aranyérmes Rolando Urios-Fonseca és Díaz Ivo állt szemben egymással. A kilencvenes években ők Kuba, majd a Veszprém színeiben kézilabdáztak, akárcsak a most sérült Julio Fis, a spanyolok kiválósága, és Pérez Carlos, aki 2003-ban már magyarként lett vb-gólkirály.

A Barcelona két klasszisa, Iker Romero és Nagy László (civilben a legjobb barátok) szintén ellenfélként állt szemben egymással, hatvan percre elfelejtették a közös élményeket és mindazt, ami megszilárdította barátságukat.

Ki más, Gál Gyula lőtte a meccs első gólját, aztán Nagy is kétszer betalált, miközben Puljezevicsben elakadtak a lövések. A balátlövő helyén Császár Gábor játszott, Díaz irányított, a széleken pedig az Iváncsik testvérek várták, hogy labdát kapjanak. A másik oldalon Romero volt a legveszélyesebb, mert nemcsak kiszolgálta társait, hanem maga is sokat és eredményesen vállalkozott. A magyarok 4–1-es vezetése pillanatok alatt semmivé lett, mert védekezésük szétesett, sem felállt faluk nem volt hatásos, sem a gyors indításokat nem tudták megállítani. Hat perc alatt öt gólt kaptak, s egyet sem lőttek.

Urios-Fonseca keményen birkózott Ilyés Ferenccel, társai pedig középen sok keresztmozgással próbálták megbontani a mieink védőfalát. Nem tudták tartani Nagyék a villámkezű Alberto Entrerriost, aki pontos passzokat kapott José Vaquerótól. Sok fejtörést okozott Díaznak és Iváncsik Gergőnek, miként vegye ki a játékból Ion Belasteguit.

A spanyolok védekezésben is jobbak voltak a mieinknél, akik nehezen találtak ellenszert a nyitott formációra. Skaliczki kapitány cserélt: Díaz lett az irányító, és Ilyést pályán hagyta támadásban is. Csapatunk azonban ugyanazokat a hibákat követte el, mint a horvátok ellen: a kidolgozott akciók végén játékosaink az ellenfélnek passzoltak, vagy bátortalan, gyenge lövésekkel nagygyá tették az amúgy is jó formában védő David Baruffet kapust.
Gál találataival mégis tartotta magát a magyar gárda, amely fogcsikorgatva, sokat hibázva csatázott a világbajnokkal.

A szünetben a meccset kisfiával, Bendegúzzal néző Mezei Richárd, a Pick-Szeged volt válogatott beállósa értékelt: „Védekezésben kikapcsoltuk az átlövőket, de Urios-Fonseca megtalálta a réseket. Talán érdemes lenne távolról meglövetni a spanyolokat, és elvágni a játékkapcsolatot a beállós és az átlövők között. Támadásban jobban széthúznám a spanyol védőfalat.”

Gál, valamint a jobb térdét fájlaló és a lábát erősen húzó Díaz mellett Nagy is a korábbinál erőszakosabban játszott, bátrabban vállalkozott, csak Ilyésnek nem sikerült gólokra váltania töretlen lelkesedését. Könnyű gólokkal húzott el 23–18-ra a világbajnok, mert kényelmesen megélt a magyar támadási hibákból és védekezési könnyelműségekből.

Puljezevics mindent megtett, ám a 40. percben Fazekas Nándort küldte a helyére a kapitány, majd Gált és Iváncsik Tamást is lehívta. A kimaradó magyar helyzetek után Mocsai Tamás lett a jobbátlövő, Nagy irányított, és visszatért Gál. Fazekas hárított néhány ziccert, ám Baruffet is jó napot fogott ki, tartották négygólos előnyüket a spanyolok.

A világbajnok Demetrio Lozanóval frissített, akit gyorsan ki is állítottak, emberelőnyben 26–28-ra feljöttek a mieink. Aztán Herbert Gábort is kiküldték, öt az öt ellen kezdődött a hajrá.

Belaustegui azonban nem akarta a végjátékra hagyni a döntést, ebben segítettek neki a mieink, akik 27–32-nél (már későn) időt kértek, de lélekben ekkor már feladták. Ezért aztán Magyarország elszalasztotta a lehetőséget, hogy megszerezze a továbbjutáshoz szükséges egy pontot.
Vasárnap Oroszország ellen az utolsó esély következik (18.15 óra, tv: Sport1).

Mestermérleg

Juan Carlos Pastor, a spanyolok szövetségi kapitánya: Lényegesen jobban sikerültek a támadásaink, mint előző meccseinken. Sok kontraakciónk zárult góllal az első félidőben, ami megalapozta a sikeres folytatást. A szünet után javult a védekezésünk, hatékony lett az öt egyes formációnk. Aztán ismét többet hibáztunk, de a célunkat elértük, a negyeddöntőbe jutottunk.

Skaliczki László, a magyarok szövetségi kapitánya: Nagyszerű csatát vívtunk a világbajnokkal, amellyel az első félidőben még tartani tudtuk a lépést. A másodikban aztán elhúztak a spanyolok, csak futottunk az eredmény után. A legfőbb gond az volt, hogy az Urios-Fonseca körüli védekezést nem tudtuk megoldani, valamint támadásban sok ziccert elhibáztunk. Az oroszok ellen újabb esélyünk lesz a továbbjutás kiharcolására. ---- E ---- A