„Teljesen üres a naptáram”

– Ezerkilencszáznyolcvannégyben is Európa tetejére ért, akkor játékosként, a francia válogatottal nyert Európa-bajnokságot. Hasonlóan érez? – érkezett az első kérdés Michel Platinihez, akit a nemzetközi sajtó képviselői közösen faggathattak.
– A kettőt nem lehet összehasonlítani. Szép emlék az is, de ez most teljesen más. Akkor tizenegyen harcoltunk tizenegy ellen. Most viszont nem volt igazán ellenfél, hanem az volt a cél, hogy felálljon az új végrehajtó bizottság minél jobb összetételben, és ez sikerült is. Sportszerű csata volt, és ez fontos. Magam is mindvégig tisztességesen küzdöttem, úgy érzem, korrekt voltam.

– Az, hogy Sepp Blatter a választás előestéjén felszólalt ön mellett, segített? Egyáltalán mit szól hozzá?
– Lehet, hogy segített, de lehet, hogy elvett néhány szavazatot. Az, hogy Sepp Blatter szimpatizál velem, büszkévé és boldoggá tesz, de mindenki tudhatta, hogy nem ő dönti el a választást, hanem a szavazók, a nemzeti szövetségek, és az sem volt soha titok, hogy a választási küzdelemben én vagyok a FIFA elnökének jelöltje. Ettől még ez a szavazók győzelme, és az enyém, mert az én önálló egyéniségem mellett tették le a voksukat a rám szavazók, nem pedig egyszerűen Sepp Blatter mellett, aki úgymond mögöttem áll.

– Milyen a sportdiplomácia világa egy volt sportolónak?
– Új világ nyílt meg előttem, amikor sportvezető lettem, ezért érdemes élni. Rengeteg fantasztikus embert ismertem meg, akik az idejüket, a munkájukat, a pénzüket a labdarúgásra áldozzák, már csak miattuk is megérte. Ma már száz százalékig ez a szakmám, és nem szeretem, amikor beskatulyáznak, mondván, na ő egy futballista, aki a pályán szerzett ismertségét kamatoztatja. Nem. Ma már csak akkor jut eszembe, hogy valaha én is játékos voltam, amikor arról kérdeznek, hogy vajon Thierry Henry utoléri-e a francia válogatottban a negyvenegy gólos rekordomat, amelyet egyelőre nem döntött meg senki…

– Akkor már nem az, aki volt: az öltözőben folyton zrikálódó, vidám futballista?
– Alaposan megváltoztam, nyilván meg is öregedtem. Még mindig csökönyös vagyok, de már nem annyira, és sokkal higgadtabb lettem, megtanultam meghallgatni és elfogadni mások véleményét. Én választottam ezt az új világot magamnak, és jól is érzem magam benne. Türelmesebb vagyok, mint régen, tudom, hogy olykor nyelni kell egyet, nem egyből indulatba jönni. De ettől még az elveimhez, a barátaimhoz hűséges maradtam, és az is maradok. Az új feladatok miatt egyáltalán nem kellett megerőszakolnom a saját természetemet. Fekszik nekem ez a munka, jól kiigazodom a futball dzsungelében.

– A már említett Sepp Blatter FIFA-elnökön kívül kik azok, akiknek sokat köszönhet az európai szövetség új elnökeként?
– Fernand Sastre, a Francia Labdarúgó-szövetség elnöke kért fel annak idején, hogy legyek a vezetője az 1998-as világbajnokság előkészületeinek, a szervezésnek, s hogy vállaljak pozíciót a FIFA-ban és az UEFA-ban. Aztán Claude Simonet is támogatott, öt évvel ezelőtt lemondott az UEFA végrehajtó bizottságában betöltött posztjáról, azért, hogy én léphessek a helyére. Értékelte az ambícióimat, és azt mondta, jöjjek helyette én, a fiatalabb. És meg kell említenem a legendás Jacques Georges nevét, aki Lennart Johansson előtt az UEFA elnöke volt, és akinek az emléke rendkívül sokat jelent nekem.

– Nem gondolja, hogy sokan nem önt szerették volna elnöknek, s hogy szúrja a szemüket az ön gyors karrierje?
– Büszke vagyok arra, hogy minden jelentős pozíciómat demokratikus választás útján szereztem, s arra is, hogy minden választást, amin eddig elindultam, megnyertem. Az eredmény azonban szoros volt, huszonhárom szövetség nem rám, hanem Lennart Johanssonra szavazott, viszont nekem őértük is kell dolgoznom mostantól.

– Mit gondol az Európa-bajnokság mezőnyének huszonnégy csapatosra bővítéséről?
– Áprilisra elkészül az a tanulmány, amely segít majd nekünk a döntésben…

– Mit gondol az elit csapatok létszámáról a Bajnokok Ligájában? Jövőre csökkentik majd?
– Kétezer-kilenc előtt nem lesz változás, tárgyalni kell, ám szívem szerint több lehetőséget biztosítanék a kis országoknak a Bajnokok Ligájában is.

– A klubok hatalmas harcot vívnak a nemzeti szövetségek ellen a játékosaik kisajátításáért: ön hol áll ebben a küzdelemben?
– Természetesen a nemzeti szövetségek érdeke a legfontosabb. Ezen nincs vita.

– Hogyan alakul a következő időszak programja? Mik lesznek az első teendői?
– Fogalmam sincs. A határidőnaplómban a mai dátumnál szerepelt az utolsó bejegyzés, vagyis huszonhatodika, elnökválasztás. Innentől kezdve teljesen üres a naptáram.

---- G ----