Hiába kezelték a csodakapust

A csendes, békés Mannheim éli nyugodt, téli hétköznapjait, amit az sem zavar meg, hogy alapításának 400. évfordulója alkalmából ezen a héten ünnepségsorozatot rendeznek a város különböző pontjain, a városházán, az oktatási intézményekben, sőt az utcákon, tereken is (sör, sült kolbász, rezesbanda, színes léggömbök). Attól sem jönnek lázba a helybéliek, hogy közben a város szélén, mondhatni a semmi határán, a SAP-Arenában életre-halálra küzdenek egymással a vb-középdöntő II. csoportjának tagjai. A feszített versenyprogram miatt a délelőtti edzésidőket alig-alig használja ki a horvát, a spanyol, az orosz, a dán, a cseh és a magyar együttes. Farkas József, a magyarok másodedzője ezen nem is csodálkozik: „Éppen elég gondot okoz a játékosoknak, és persze nem csupán a magyaroknak, a regenerálódás, ezért a fakultatív edzéseken legfeljebb azokat mozgatják át a kapitányok, akik korábban kevesebbet szerepeltek vagy kimaradtak a csapatból.”

A magyarok csütörtökre virradóra jól aludtak, és a nyugodtságra, a kiegyensúlyozottságra meg is volt minden okuk.

"Négy meccsből négyet megnyertünk, ezért nem hiszem, hogy aggódnunk kellett volna bármiért is – mondta Fazekas Nándor kapus. – A vádlim ugyan fáj, mert teniszlabdányi duzzanat van benne, de ezt meccs közben elfelejtem. Remélem, nem sérülök rá, mert az izomszakadás hosszú kihagyást okozna.”

A csapat másik kapusa, a vb eddigi csatározásainak egyik főszereplője, Puljezevics Nenad szintén sérüléssel bajlódik, az ő kezelésével sok időt töltött csütörtökön is a keret egészségügyi csoportja, mert a szerb-magyar kapuvédő állapota szerdán valamelyest rosszabbodott.

"A csehek elleni meccs első félidejében egy rossz mozdulat után újra erősebben megfájdult a derekam, amelybe amúgy is injekciót kaptam, hogy vállalhassam a mérkőzést – sajnos hiába – mondta Puljezevics Nenad. – Az idegbecsípődést gyógytornával is megpróbálom kilazítani, s mindent megteszek, hogy mielőbb visszatérhessek a csapatba. Óriási szerencse, hogy kitűnő szakemberek, magyar és német orvosok, masszőrök segítenek, hogy a fájdalmaim csillapodjanak, javuljon a derekam, és ha már a horvátok ellen nem léphetek pályára, legalább a spanyolok meg az oroszok ellen szerepelhessek.”

A keret orvosa, dr. Erdélyi Gábor a horvátok elleni csatára készülve azt hangoztatta, szerda estétől a csütörtöki mérkőzésig mindenki azon fáradozott, hogy Puljezevics olyan állapotban és formában folytathassa világbajnoki szereplését, amilyenben a dánok, a norvégok és a csehek ellen az első félidő hajrájáig láttuk őt játszani. A gyógyító és regeneráló munkához minden segítséget megkapott a mieinket segítő orvosi csoport, amely flensburgi és kieli specialistákkal is kiegészült. Az erőfeszítések sajnos nem jártak eredménnyel, a csapat egyik kulcsembere csak szurkolhatott a társaknak a horvátok ellen.

"Puljezevics puszta jelenléte is kedvező hatással van társaira, illetve félelmet kelt az ellenfélben, amely elbizonytalanodik a bravúrjaitól, ezért remélem, az oroszok ellen újra játszhat” – mondta Skaliczki László, akinek a szavait megerősítették a vb-statisztikák. Ezek szerint ugyanis Puljezevics átlagban a lövések felét hárította a korábbi mérkőzéseken, ami nem csupán jó, hanem kimondottan bravúros, rendkívül ritka teljesítmény.

A vállát fájlaló Iváncsik Gergő (a csehek elleni meccsen csaknem kitépték a bal karját) még csak nem is panaszkodott az orvosnak, és akadt még néhány társa, például az öccse, Tamás (térdsérülés), aki hasonló cipőben járt. Kézilabdás körökben viszont egy-egy ujjficam, izomzúzódás vagy kisebb húzódás nem ok a kihagyásra, különösen nem a világbajnokságon.

(Kovács Péter, az évszázad kézilabdázója egyszer azt mondta: ,,Ha a kézilabdázó reggel úgy ébred, hogy semmije sem fáj, akkor halott.”)
A szegedi Herbert Gábornak néhány nappal a vb-utazás előtt eltörött az orra, ezért kikerült a keretből, s a tartalékok között, szegedi klubjában várta a sorsát, pontosabban a gyógyulást.

"A helyemre behívott Józsa Máté már itt, Németországban sérült meg, ezért a csoportküzdelmek befejeztével, amikor a szabályok ezt megengedik, Skaliczki László hazaküldte, engem pedig kihívott a vébére – mondta a már felépült beállós. – Első megmozdulásaimon talán még látszott a megilletődöttség, a világbajnoki lámpaláz, amit sikerült gyorsan leküzdenem. Remélem, tudok segíteni a csapatnak, és a beállós poszton szereplőket végre elkerüli a balszerencse.”