Ez nem a mi napunk volt…

A magyarok már annak ellenére is számolgattak a horvátok elleni meccs előtt, hogy Skaliczki László szövetségi kapitány lépten-nyomon hangoztatta, még nagyon sok mérkőzés van hátra, csoportunkban roppant erős gárdák szerepelnek, tehát még bármi megtörténhet. Az viszont biztos volt, hogy a csehek győzelme az oroszok ellen jól jött volna a mieinknek. Csakhogy kikaptak a csehek, és ezzel éledtek az orosz remények. Aztán a spanyol–dán csata eredményén és következményein is lehetett spekulálni, de az is csupán esélylatolgató játéknak volt jó.

A magyar válogatott helyzetét nehezítette Horvátország ellen, hogy a sérült Puljezevics Nenad, a gárda egyik legjobbja nem szerepelhetett. Akárcsak a magyar kapus, a horvát Davor Dominikovic is a nézőtérről figyelte a találkozót, igaz, ő már bevetésre vár, hiszen megdőltek a vele szemben emelt doppingvádak.
Az olimpiai bajnok együttes valamivel kevesebb hibával kezdte a csatát, mint a Skaliczki-csapat, ám Lino Cervar mester sem lehetett túlságosan elégedett játékosai teljesítményével. A mieinknél az volt a legfőbb gond, hogy támadásban gyakran eladták a labdát, fél helyzetekből is próbálkoztak, rámásztak a védőfalra, és leálltak birkózni Igor Vorival, Petar Metliciccsel és Denis Spoljariccsal. Díaz Ivo többször bátran betört, de rendre fennakadt a hatalmas termetű, mégis mozgékony védőkön. A kimaradó magyar hetesek és ziccerek után persze büntetett Ivano Balic, és legjobbjaink továbbra is csak futottak az eredmény után.

Néhány ellőtt helyzete után Ilyés Ferencet támadásban lehívta Skaliczki László, helyére Császár Gábor állt. Nagy László lövőrepertoárjából jól felkészült Dragan Jerkovic, akinek a leggyakrabban Iváncsik Tamással gyűlt meg a baja. A jobb oldalt lecserélte a magyar kapitány, ám a változtatások hatására sem lettek eredményesebbek Mocsai Tamásék akciói, ráadásul feltűnő volt a horvátok összeszokottsága, gyorsasága, egysége és a végsőkig motivált játéka.

Az erőszakosan, sok lábmunkával és fegyelmezetten védekező ellenféllel szemben tehetetlenül vergődött a magyar válogatott, amely a saját kapuja előtt csak durvaságok árán tudta megállítani fürge, ötletes és előnyét biztosan tartó vetélytársát. Az időkérés sem sokat segített, mert Vori, Balic, Blazenko Lackovic és Metlicic egy fokozattal gyorsabban járatta a labdát, mint a mieink. Ráadásul – az Iváncsik testvérek után – büntetőt hibázott Császár is, akinek a hetesek lövésével immár hagyományosan nincs szerencséje, hiszen a tavalyi svájci Eb-n, valamint ezen a vb-n is már többször rontott. A szünetig Fazekas Nándor 17 lövésből ötöt hárított (29 százalék), Jerkovic pedig 18-ból tízet (56 százalék). Méghogy nincs méltó utódja Vlado Solának!

Balic összeakadt Ilyéssel, és a horvát klasszis húzta a rövidebbet (az arca hosszas ápolásra szorult), a magyart meg kiállították. Mindkét csapat nagyon alaposan megszervezte védekezését, de ebben is a horvátok voltak jobbak. Iváncsik Gergő és Tombor Csaba egy-egy lerohanása eredményt hozott ugyan, ám ez csak a különbség faragásához volt elegendő. Balic időleges hiányát mégis megérezte Horvátország, de Cervarnak néha már pihentetnie kellett a csupa szív, de a végsőkig elcsigázott irányítót.

Aztán a szlovén bírók néhány ítélete is a horvátoknak kedvezett, s ekkor úgy tűnt, akkor sem nyerhetne Magyarország, ha átlövői bátrabban, hatékonyabban játszanának. A horvátok az órát is figyelték, hiszen hétgólos előnyüknél már csak nyolc perc volt hátra. Ilyés meg társai naggyá tették Jerkovicot, így aztán a védekezés fontosságát igazoló ütközet végére nem is maradt kérdés.

Késő este meglepetésre a dánok legyőzték a spanyolokat (27–23), így alaposan összekuszálták a csoportban a képet. A magyarok a pénteki szünnap után szombaton a spanyolokkal mérkőznek (tv: Sport1, 18.15).

Mestermérleg

Lino Cervar, a horvátok szövetségi kapitánya: Nagyon meglátszott együttesemen, hogy az utóbbi találkozók sok játékos erejét kivették. A második félidőben akadtak is gondjaink az összpontosítással, de a hajrában újra feljöttünk, javítottunk, könnyű gólokat szereztünk.

Skaliczki László a magyarok szövetségi kapitánya: A mérkőzés kritikus szakaszaiból jobban jött ki a horvát válogatott, amely megérdemelten nyert. A védekezésünk nem volt rossz, azonban támadásban túl sokat hibáztunk, pontatlanul lőttünk, és ez megbosszulta magát. A pihenőnap jól jön, hogy ráhangolódjunk a nehéz folytatásra.

---- S ----