Az európai futballtrónért ma hatalmas csata lesz

„Milyen kongresszus?” – kérdezett vissza csodálkozva a taxisofőr, aki aztán leszögezte, hogy soha életében nem futballozott. „Soha! Egyetlenegyszer sem.”
Lám, ilyen is van. Még Németországban is.

„Az UEFA elnöke? – folytatta a taxis. – Az nem a Blatter?”

Nem, Joseph Blatter a FIFA elnöke, pénteken pedig az európai szövetség vezetőjét választják meg.

Nem rázza meg tehát Németországot az UEFA kongresszusa, de miért is tenné, amikor itt a valódi futballal is lehet foglalkozni. Az imént világbajnoki meccsekkel, azóta telt házas bajnokikkal.

A kongresszusi központban mindazonáltal nagy szervezettség, monumentális díszletek, szimfonikus zenekar és az UEFA professzionalizmusa várta a nemzeti szövetségek képviselőit, a meghívottakat, az újságírókat.


Ez az a profizmus, amelyet egyesek szerint kockára tesznek azok, akik Michel Platinira szavaznak. Az ő érkezésével háttérbe szorulhat a Lennart Johanssonnal 1990-ben hatalomra kerülő német–skandináv vonal, amely érzelemmentes, unalmas, de üzletileg hallatlanul sikeresnek bizonyult, és korrupciómentesnek, korrektnek, a kicsik számára is gyümölcsözőnek mondható. Ennek a vonalnak a képviselője a hajdani főtitkár, a 2002-ben leköszönt német Gerhard Aigner is, aki kedélyesen beszélgetve sétált be a kongresszus helyszínére jó egy órával a kezdés előtt. Arra a kérdésünkre, ki az ő jelöltje, sejtelmes mosollyal válaszolt: „Van favoritom. De szerencsére nem kell szavaznom…”

De azért az csak jelent valamit, hogy Johansson úrral évekig dolgoztak együtt sikeresen… – provokáltuk tovább a korábbi főigazgatót.

„Kétségtelenül jelent – mondta Gerhard Aigner. – Ez azonban nem ok semmire. Az már inkább, hogy jó volna továbbvinni a megkezdett fejlesztéseket.”

Ugye, csak olvasni kell a sorok között. Úgy, mint Joseph Blatter köszöntő beszédénél, amikor is a FIFA elnöke szép szavakkal méltatta a regnáló elnököt, kijelentette, hogy ő nem dönthet a jelöltek csatájában, de azért elmondta azt is, hogy Michel Platinit milyen sokra tartja, amióta a franciaországi világbajnokság házigazdájaként, majd elnöki tanácsadóként közelebbről is megismerte.

A kampányban inkább Michel Platini volt az, aki elragadtatta magát. Miután vetélytársa azt találta mondani, hogy nem talál semmi különlegeset a programjában, a francia önmagát forradalmárnak nevezte.


Michel Platini amúgy azzal is megvádolta Lennart Johanssont, hogy nem volt fair az indulása, miután már minden fórumon bejelentette visszavonulását, s kikövezte Franz Beckenbauer útját az elnöki címig. Tény és való, hogy a svéd vezető eredetileg tavaly a budapesti kongresszuson vonult volna vissza, de utód híján kért még egy évet a szövetségektől azzal, hogy aztán tényleg visszavonul. Valószínűleg az idei közgyűlés helyszíne is azért lett Németország, hogy a sikeres vb után itt vonulhasson be jogos örökségébe a Császár, Franz Beckenbauer. Nos, a Császár végül meggondolta magát, és úgy döntött, nem hiányzik neki a (sport)politika. Látni való ugyanakkor, hogy míg Franz Beckenbauerre igen, Michel Platinire nem szívesen hagyná az UEFA-t a Bajnokok Ligáját kitaláló és nagyon sikeresen megvalósító 77 éves svéd prezident. Inkább újra harcba száll a választáson, s nimbuszából sokak szerint maradt még annyi, hogy megint nyerni tudjon. A külföldi esélylatolgatások alapján mi, magyarok is őrá, a rendszeresen Hévízen nyaraló elnökre szavazunk, de ezt az MLSZ elnöke, Kisteleki István nem erősítette meg (a szavazás titkos lesz). A németek egyébként viszonozták az elnök gesztusát: előre bejelentették, hogy ők bizony a veterán svédre szavaznak.

Nos, ma eldől, ki állt a jó oldalra…

---- A jelek szerint nem reprezentálni és tapsolni érkezett Düsseldorfba a magyar küldöttség, hanem keményen lobbiznak a háttérben futballunk képviselői. A Kisteleki István elnök, Bérczy Balázs főtitkár, Berzi Sándor nemzetközi igazgató és Szilágyi György tiszteletbeli elnök által képviselt MLSZ egyik kezdeményezője volt annak az összejövetelnek, amelyen csütörtökön 28 kelet-európai szövetség vezetői találkoztak. Nem a kongresszus hivatalos programpontja volt ez, hanem afféle lobbista öszszejövetel. A lényeg, hogy a résztvevők (együtt többséget jelentenek az 52 tagországot számláló UEFA-ban) immár sokadszor találkozva elhatározták, segítik egymást. Ez konkrétan most annyit jelenthet, hogy közös jelöltjeik lesznek a keletieknek a pénteki választáson, amelyen nemcsak elnököt, hanem végrehajtó bizottsági tagokat is választ a kongresszus. Az esetleg így bejutó kandidálók azután az UEFA vezetőségében képviselik a keleti érdekeket, amikor például BL-döntő, netán a mi legfontosabb ügyünk, a 2012-es Európa-bajnokság helyszínéről kell határozni.

Az ukrán szövetség elnöke, a nagy hatalmú Dinamo Kijev-tulajdonos, Hrihori Szurkisz például állítólag bejelentette az ukrán tévében, hogy a lengyel partner (felfüggesztették a varsói szövetséget) meggyengülése után immár nem bíznak a közös Eb-rendezésben, ehelyett a magyar–horvát pályázatot támogatják. Hasonló és remélhetőleg különleges rokonszenvet ébresztő gesztus, hogy a végrehajtó bizottságba eddig kandidáló Vlatko Markovic horvát futballelnök az említett találkozón lemondott jelöltségéről, mondván, inkább legyen vezetőségi tag valaki más, neki fontosabb, hogy Eb legyen Horvátországban és Magyarországon. Nem csökkenti a többiek esélyeit, de arra kéri őket, hogy alkalomadtán támogassanak bennünket.

Kicsiként nekünk mindenkivel jóban kell lennünk, ráadásul hiába skatulyáznak be bennünket, Kisteleki István szerint az Eb szempontjából nem az a döntő, hogy például az UEFA elnöke kire szavaz. Michel Platini lehet az olaszokkal, attól még megnyerhetjük mi a szavazást, mint ahogy a 2008-as Eb-t illetően állítólag velünk volt Lennart Johansson, a többiek mégis leszavazták.

Szóval nekünk minden elnök jó, a lényeg az, hogy a 14 szavazásra jogosult tagból nyolcan majd mellettünk legyenek áprilisban… ---- Rutin kontra lendület

Történelmi „csata” színhelye lesz ma Düsseldorf: 1990 óta először fordul elő, hogy kihívója lesz Lennart Johansson elnöknek. Nem is akárki pályázik a pozícióra, a francia labdarúgás egyik legnagyobb alakja, Michel Platini a svéd sportvezető ellenfele. Lapunk három pontban mutatja be a nagy riválisokat.

Karrier
Lennart Johansson: Ellentétben kihívójával a svéd elnök nem büszkélkedhet a futballpályán elért eredményeivel. Igazi technokrata, aki ambiciózus fiatalként belevetette magát a sportvezetői munka sűrűjébe, és szorgalmával, szakmai hozzáértésével lépcsőfokról lépcsőfokra emelkedett az európai labdarúgás hierarchiájában.
Michel Platini: Bár még csak ötvenegy éves, a franciák idoljának már nagy tapasztalatai vannak a sportvezetői feladatok terén. Szervezőbizottsági társelnökként aktívan kivette a részét az 1998-as vb előkészületeiből és lebonyolításából, majd a FIFA elnöke, a minden hájjal megkent Sepp Blatter mellett tanulhatta ki fokozatosan a futballirányítás csínját-bínját.


Személyiség
Lennart Johansson: A munkatársai által (vélhetőleg csak a háta mögött) „nagy mackónak” nevezett svéd jólelkű, nyitott ember, kellemes egyéniség – ezt mi, magyarok is tapasztalhattuk már budapesti látogatásai során. Mem hivalkodik pozíciójával, megmaradt egyszerű embernek. Hobbija a horgászat, a kutyák és a zene.
Michel Platini: Igazi vezértípus. Karizmája, koncentrálóképessége és a csapat összetartásához szükséges készségei már a futballpályán is jelezték nagyságát. Csak azokon a területeken vállal feladatokat, ahol szabadon, saját elképzelései szerint alkothat. Bár igazán kényelmes életet élhetne az UEFA irányítása nélkül, egy pillanatig sem habozott a kandidálással, elvégre szeretné visszaadni, amit hajdanán kapott ettől a sportágtól. Jellemző rá a francia elegancia és udvariasság, bár néha nehezen viseli a protokolláris programokat, és az újságírókkal is kicsit óvatosabb, mint ellenfele.


Szakma
Lennart Johansson: „A Bajnokok Ligája ötmilliárd euró (1200 milliárd forint) pluszbevételt generált az európai labdarúgásnak, ebből 635 millió eurót (160 milliárd forint) vissza tudtunk juttatni a nemzeti szövetségeknek” – összegezte nemrég az elmúlt időszakban elért eredményeket a svéd elnök. Két alapelve a folyamatosság és a stabilitás, és egyáltalán nem meglepő, hogy a megkezdett programok – a Hat Trick projekt, avagy a nálunk is fókuszba helyezett pályaépítési akciók – továbbfejlesztése szerepel céljai között a következő ciklusban is. A svéd sportvezető kiáll a kisebb nemzetek futballjának támogatása (vagyis a szolidaritás) mellett, és kiemelt feladatnak tartja a rasszizmus, illetve a stadionokon belüli erőszak elleni harcot. Lennart Johansson egy újdonsággal is előrukkolt, az elmúlt hetekben az eredetileg a skótok által felvetett létszámemelés – az Európa-bajnoki döntők felduzzasztása 16 csapatosról 24-esre – feltétlen hívévé vált.
Michel Platini: Öt elvben foglalta össze szakmai programját: törvényesség, szolidaritás, teljesség, egység, példaszerűség. Szeretné segíteni a kevésbé szerencsés helyzetben lévő szövetségeket, és minden negatív jelenség ellen erőteljesen lépne fel a jövőben (dopping, fogadási panamák, idegengyűlölet). Tervei között szerepel a BL-reform, a futballnagyhatalmak a jelenlegi négy helyett csak három csapatot delegálhatnának közvetlenül a sorozatba. A kontinentális kupaküzdelmek újbóli egyensúlyba hozására is törekszik – ez az elképzelés az egész Platini-féle politika alapja, amely ezenkívül jelmondatnak is tekinthető kijelentésre támaszkodik még: „A sport igazi értékeinek vissza kell térniük a labdarúgásba.” ---- A FIFA-elnök az új hullám, a Császár a régi rend híve
Mindkét elnökjelölt, Lennart Johanssonnak és Michel Platininek is jelentős támogatói háttére van, a tekintélyes sportvezetők szimpátiája vagy ellenszenve szavazatokban is megmutatkozhat a pénteki választás során.

Joseph Blatter, a FIFA elnöke
„Én nem szavazhatok, és nem is szeretnék bíró lenni a versengésben. A véleményemet azonban egy pillanatig sem titkoltam. Mindenki tudhatja tehát, hogy azzal az emberrel szimpatizálok, aki 1998 óta mellettem áll, vagyis Michel Platinit támogatom.”

Theo Zwanziger, a Német Labdarúgó-szövetség elnöke
„Lennart Johansson mellett teszem le a voksom, mert meggyőződésem, hogy eddigi munkája alapján ő a legalkalmasabb az UEFA elnöki posztjának betöltésére, függetlenül életkorától. Testileg és szellemileg is megvan benne a frissesség, hogy feladatát maradéktalanul ellássa.”

Franz Beckenbauer, a Bayern München elnöke
„Nagyon sokáig foglalkoztatott a gondolat, hogy megpályázzam-e az Európai Labdarúgó-szövetség elnöki székét. Elsősorban a feladat érdekelt, végül mégis a távolmaradás mellett döntöttem, pedig nagy megtiszteltetés lett volna számomra, ha Lennart Johansson követője lehettem volna. A kampányban is őt támogattam, szerintem Michel Platini korán kandidált az elnöki posztra. Talán jobb lett volna, ha vár egy kicsit, és négy év múlva ő követi az elnöki poszton a svéd vezetőt.” ----
„A következő díjazottat, aki csak néhány hete távozott közülünk, senkinek sem kell bemutatni, mert az övé a világ leghíresebb bal lába. Az UEFA érdemrendjének smaragd fokozatát kapja tehát a nagy Puskás Ferenc!”

Ezekkel a szavakkal vezette fel az est házigazdája, az UEFA kommunikációs igazgatója, William Gaillard az UEFA-kongresszus magyar kitüntetettje előtti tisztelgést. Ezután filmbejátszások következtek a legendás 6:3 és a Real–Frankfurt (7:3) képeivel, hogy ezek végeztével újra a futballdiplomatáé legyen a szó: „Jó volt újra látni a Wembley képeit 1953-ból és a glasgow-i gólokat 1960-ból… Köszöntöm Mrs. Elisabeth Puskást, aki itt van ma este velünk!”

Bözsi néni valóban ott volt, de annyira meghatódott és elérzékenyült, hogy képtelen volt felmenni a színpadra férje nevében átvenni a kitüntetést (már a filmbejátszások alatt elfordította a fejét, hogy ne lássa a fiatalon futballozó Öcsit…), a díjnak kellett lejutnia hozzá, a kitüntetettek széksorába. Puskás Ferenc kapta a nap legnagyobb kitüntetését, a smaragd fokozatú UEFA-érdemrendet, amelyet a szervezet történetében eddig csupán két legendás egyéniségnek (a jugoszláv Milan Miljanicsnak és a francia Jacques Ferrannak) ítéltek oda, ezúttal pedig egyedül a tavaly novemberben elhunyt Öcsi bácsinak, aki egyébként már életében átvehette a FIFA és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság legmagasabb érdemrendjét.

A csütörtöki kitüntetettek között volt az orosz játékos- és edzőlegenda, Nyikita Szimonjan (aki 1953-ban gólt lőtt Grosics Gyulának a Népstadion avatásán a CSZKA Moszkva színeiben) és – posztumusz – Giancinto Facchetti, az Inter tavaly elhunyt legendája.

A díjak átadása után összefoglalót láthattunk az 1954-es világbajnoki döntőről, majd a műsorvezető így folytatta: „Rendkívül szerencsések vagyunk, mert ennek a történelmi meccsnek négy hőse is velünk van ma. A színpadra szólítom őket: Horst Eckel, Ottmar Walter, Buzánszky Jenő és Grosics Gyula!”

A nagy taps után az UEFA díszvendégei nyilatkoztak a hajdani döntőről és mai barátságukról, majd a hivatalos program végeztével a világ sportvezetői és a fotósok hada vette körül Puskás Ferencnét, akit öleltek, vigasztaltak, csókoltak, fényképeztek perceken át…