„Erősnek érzem a csapatot”

– Számolgatnak?
– Különösebben nem kell, hiszen egyszerű a képlet: ha megverjük az MTK-t, ledolgozzuk hárompontos hátrányunkat vele szemben – vázolta a valóban szimpla helyzetet Simon Antal, a ZTE vezetőedzője.

– Bonyolítsuk a képletet: ha öt góllal győznek, nemcsak behozzák, hanem meg is előzik riválisukat.
– Ennyire mélyen nem merültünk el a matematikában. Megmondom őszintén, ha ugyanúgy egy nullára nyerünk, mint a második körben, azzal maximálisan elégedett lennék. Persze a Hungária körúti meccs más lesz, mint az egerszegi volt. Az MTK eredménysora tiszteletetre méltó, nem véletlen, hogy tizenhat fordulót követően vezeti a tabellát, hogy a legkevesebb vereséget szenvedte el, hogy a legjobb a gólkülönbsége, és hogy legutóbb hét játékost adott a válogatottba.

– Félti az együttesét?
– Mi okom lenne rá? Jó passzban vagyunk, mentálisan és fizikailag is erősnek érzem a csapatot. A vereség persze még így is benne van a pakliban – miként a döntetlen és a győzelem is. Azt viszont leszögezném: nem egy pontért megyünk Pestre, ha a saját játékunkat játszszuk, nyerhetünk.

– Milyen a ZTE saját játéka?
– Az jellemző ránk, hogy javarészt mi birtokoljuk a labdát – mert ha nálunk van, abból ugyebár nem lehet gond… Ezenkívül stabil a gárda, s igaz ez még akkor is, ha az eddig kapott tizennyolc gólt soknak találom. Az is a mellettünk szól, hogy a legfontosabb pillanatokban kiderült, van hitünk, van akaratunk. Hogy mást ne mondjak, a Tatabánya ellen a kilencvenkilencedik percben, emberhátrányban küzdve szereztük meg a győztes gólt.

– Az MTK-val többet foglalkoztak, mint például a Váccal vagy a REAC-cal?
– Nem. Az más kérdés, hogy az elmúlt napokban sokszor téma volt a mérkőzés. Van is miről, illetve kiről beszélgetni, megítélésem szerint Hrepka Ádám, Kanta József, Németh Krisztián, Czvitkovics Péter, valamint Végh Zoltán személyében magyar szinten öt klasszis áll Garami József rendelkezésére.

– Ön hány „klasszissal” dolgozhat?
– Zalaegerszegen sok a jó futballista. A különbség az, hogy amíg az MTK fiataljaiban még van fejlődési lehetőség, addig a mi labdarúgóink már kész játékosok. Ha összehasonlítom a két keretet, azt mondom: legalább annyi jó futballistával büszkélkedhetünk, mint az MTK.

– Ez esetben a két edző között dőlhet el a csata. A negyvenegy éves Simon Antal meglepheti valamivel a hatvanhét esztendős Garami Józsefet?
– Józsi bácsit szinte lehetetlen meglepni. Tudom, szereti a finom borokat, ha vinnék neki Bock József idei roséjából egy palackkal, szerintem még azon sem lepődne meg… Ettől függetlenül igyekszem kitalálni valamit, ám hogy mit, azt hadd ne áruljam el. Az lenne a legjobb, ha a pályán derülne ki.

– Izgul?
– Nem jobban, mint máskor. Ez egyébként is úgy működik, hogy a hét elején már eltervez valamit az ember, aztán kedden odajön az egyik futballista, hogy itt fáj meg ott fáj. Ekkor átalakítod a csapatot, kitalálod az új taktikát, mire csütörtökön szól az orvos, hogy iksz és ipszilon belázadosott, nem tudja vállalni a játékot. Nem tudsz mit csinálni, megint új tervet dolgozol ki, és egyszer csak azon kapod magad, kezdődik a meccs. És izgulni már nincs is időd…

– Ha azt veszem alapul, hogy – jelen állás szerint – a legjobb magyar klub otthonába látogatnak, nincs veszítenivalójuk.
– Ez nem igaz. Ha kikapunk, hat ponttal megugrik az MTK, és ezt a hátrányt a hátralevő tizenhárom fordulóban nagyon nehéz lenne behozni.

– Tehát kimondva-kimondatlanul a bajnoki cím a cél?
– Kimondva az első négy hely valamelyikén kell zárnunk.

– S kimondatlanul?
– Hát… ezt nem mondhatom ki. ---- A ---- &