Győri kórkép – morális baj van

Túl azon, hogy az idény elején a klubnál még bajnokesélyesnek is tartott együttes szombaton megalázó, 4–1-es vereséget szenvedett a kiesőjelölt Honvédtól (ezzel a zöld-fehérek a 11. helyre csúsztak a tabellán), egy nappal később nem találtunk vezetőt, aki hajlandó lett volna nyilatkozni a lassan válságosra forduló helyzetről.

Ha nem, hát nem…

Beszélt viszont Vincze Ottó, az ETO hónapok óta sérült középpályása, aki makacs medenceproblémái miatt (a szeméremcsontjánál ödéma keletkezett, amely a vártnál nehezebben szívódik fel) régóta nem játszik, ám kívülállóként is van rálátása a történésekre.

„A csapaton belül nagy változás megy végbe – vett nagy levegőt Vincze Ottó. – Látható, hogy folyamatosan cserélődik a játékosgarnitúra. Korábban elhatározták a vezetők, hogy egy sajátos koncepció alapján összeszednek tehetséges fiatal labdarúgókat, akiket egy-két évig a juniorok között játszatnak, majd fokozatosan beépítik őket a felnőttcsapatba. A terv nem rossz, csak az idei szezont mégis valahogy elrontottuk. Ebben nagy szerepet játszik a sérüléshullám is, hiszen több rutinos, meghatározó ember – köztük vagyok én is – kiesett. Emiatt több fiatal labdarúgó került a kezdőcsapatba, de az látható, hogy ők még nem tartanak ott, ahol például az MTK hasonló korú játékosai. Győrött sok a tehetség, jó az utánpótlás, ezért biztos vagyok benne, hogy idővel ennek meg is lesz az eredménye, de ehhez türelemre van szükség. Azok a fiatalok, akik most játszanak hétről hétre az ETO-ban, még nem adnak tartást a csapatnak, nem képviselnek olyan játékerőt, amellyel elkerülhettük volna az utóbbi idők súlyosabb vereségeit. Pedig jól kezdtük a szezont, de mostanra – és ezt szomorúan látom – morálisan szétesett a társaság.”

Vincze Ottó arról is beszélt, hogy a fiatalok között egyelőre nincs olyan, aki felvállalná a vezérbika szerepét, ami pedig szükséges lenne.

„A mostani gondok ellenére hiszem, hogy a fiataloké a jövő – folytatta. – A magyar labdarúgás olyan mélyre süllyedt, hogy immár tényleg feléjük kell fordulni, és nekik kell megteremteni a fejlődéshez szükséges ideális körülményeket. A futballunk jelenét már nem az én korosztályom jelenti. Győrött sem... A hiúságom azonban nem engedi, hogy csak úgy átadjam a helyemet. A fiataloknak is meg kell küzdeniük a csapatba kerülésért, máskülönben elveszítik a motivációjukat. Legyen számukra kihívás, hogy adott esetben Vincze Ottót vagy éppen Mátyus Jánost kell kiszorítaniuk a csapatból. Mi, idősebb játékosok ezt a szerepet töltjük be amellett, hogy azért az eredményeket is hoznunk kellene. Ez persze nem mindig sikerül...”