„Amíg lehet, játszom”
Marijan Vlak érkezése óta hat mérkőzésen négy győzelmet és két vereséget könyvelhet el a Fehérvár. A csapatkapitány, a hét végén a ZTE ellen 500. élvonalbeli meccsére készülő Kuttor Attila szerint a hétköznapok nem problémamentesek, ám a legutóbbi, REAC elleni kisiklásnak (0–2) prózaibb okai vannak.
– Marijan Vlak a Nemzeti Sportnak adott nyilatkozatában a közelmúltban kidőlt, illetve eltiltott kulcsemberek, Mario Bozsics, Farkas Balázs, Terjék Lajos hiányának tulajdonította a REAC elleni vereséget. Tényleg ennyire törvényszerű volt a kudarc?
– A szikár tényeket alapul véve ebben a párosításban előzetesen valóban mi számítottunk favoritnak, az igazság azonban az, hogy a meglévő gondok mellett sajnos gyengén is játszottunk – mondta Kuttor Attila.
Kuttor Attila (balra) igyekszik távol tartani magától a problémákat
– Gál László ügyvezető is jelezte nemrég, hogy a hétköznapjaink, hogy is mondjam, nem problémamentesek. Ez nem titok. Igazolhatom, hogy a tisztán szakmai jellegű gondokon túl egyéb „betegség” is gyötör bennünket, az alapprobléma nyár óta orvoslásra vár. De cáfolom, hogy a múlt szombati vereség fő oka ebben az „egyéb” kategóriában keresendő. Ez esetben hová tegyük az MTK vagy az Újpest legyűrését? Szóval nem estünk szét, a tartásunk megmaradt, még ha legutóbb a fővárosban ebből vajmi kevés látszott.
– Ez utóbbi vélekedést a ZTE ellen bizonyíthatják leghamarabb az ön számára feltétlenül jubileumi fellépésen: a statisztikák szerint pénteken ötszázadszor lép pályára az élvonalban. Megemeljük kalapunkat, hiszen rendkívül szűk körű klubnak lett, lesz tagja.
– Korábban, ha megkérdezték, mire lennék a legbüszkébb a pályafutásom során, rendszerint azt feleltem: ha ötszáz mérkőzésen léphetnék fel az első osztályban. Éppen az említett kör miatt, mivel Magyarországon mindössze két futballista mondhatja el magáról, hogy ennyi élvonalbeli találkozón szerepelt: Szabó György és Illés Béla. Úgy tűnik, én is átléphetem ezt a határt.
Az NSO ajánlja:
– Játékostársak és volt edzőim nevét, mérkőzéseket sorolhatnék, de igaz, ez már túl nagy szám ahhoz, hogy minden részletre emlékezzem. A nyitány persze kitörölhetetlen: 1989, Videoton–Veszprém, egy nulla „ide”.
– Nem ünneprontásnak szánom, de meddig még?
– Erre a kérdésre a szervezetem adja majd meg a választ, amit anynyival vezethetek fel: amíg lehet, játszom.
– Illés Béla ötszáznegyven fellépéses magyar csúcsa belátható távolságon belülre került. Nem hiú?
– Ebből a szempontból semmiképpen sem. Ennyire előre az „én koromban” már nem tervez az ember.
Szavazás
Legfrissebb hírek
