„Az utolsó remény”

A NAGYÍTÁSHOZ KATTINTSON A KÉPRE!

– Egyetlen alkalomra kapott megbízatást. Edzői pályáján mennyire fontos összecsapás a Kanada elleni?
– Rendkívül fontos – mondta Várhidi Péter. – A futballban bármi megtörténhet, és tudom, ez a mérkőzés más, több mint egy átlagos barátságos meccs. Sokat beszéltünk a napokban a fiatalításról, és aki engem ismer, tudja, hogy ez a vesszőparipám. Márpedig a jó teljesítmény másokat is meggyőzhetne arról, ami voltaképpen az én hitvallásom.

Csak edzőmeccseink lesznek a jövőben

– Csakhogy, a mai világban egyre kisebb az értékük a felkészülési meccseknek, úgyhogy egy barátságos találkozóból messzemenő következtetéseket nem lehet levonni.
– Ez tévedés! Nekünk értékes minden mérkőzés! Sőt továbbmegyek: nekünk mostantól kezdve csak felkészülési meccseink lesznek.

– Ezt hogy érti?
– Tekintettel arra, hogy a csapat már nem juthat ki a kétezer-nyolcas Európa-bajnokságra, a soron következő világbajnoki selejtezőkre kell készülnünk. Sokszor elmondtam már: el kell fogadnunk, hogy nincs számottevő jelene a mai magyar futballnak, így minden erőnkkel a jövőt kell építeni. Tudom én, egyik-másik srác rendkívül fiatal, és van, aki úgy került be a keretbe, hogy igazán még nem bizonyított. Azonban ők a jövő ígéretei, én mindig is hittem a fiatalokban, így hát rájuk kell építeni a csapatot.

Lehetőséget kap az új generáció

– Kérdés, lesz-e elég türelem ahhoz, hogy a tinédzserek beépüljenek a válogatottba, és nem söpri el őket a népharag néhány kudarc után.
– Természetesen azt szeretném, ha a szurkolók is belátnák, ez olyan csapat, amelyik évek múlva veheti fel a versenyt a nemzetközi porondon. Olyan játékosok vannak a keretben, akik négy, hat vagy akár nyolc év múlva is a válogatott tagjai lesznek – legyen bárki a szövetségi kapitány. Várnunk pedig nincs mire, így azt mondom, kapják meg ők a lehetőséget, akár túl fiatalon is, de szerezzenek tapasztalatot, tanuljanak, edződjenek. Amint mondtam: nekünk mostantól bizonyos szempontból edzőmeccs lesz a Moldova, a Törökország, a Görögország elleni Eb-selejtező, vagy éppen a norvégiai találkozó. Egyszer el kell kezdeni a fiatalítást, el kell kezdeni lehetőséget adni a jövő embereinek, és azt gondolom, erre a mostani remek alkalom.

– Mit gondol, elbírják a terhet a fiatalok?
– El kell bírniuk. Amikor az utánpótlás-válogatottnál vállaltam munkát, azt mondták az ismerőseim: Peti, te bajnokcsapat edzője voltál Újpesten, miért lépsz vissza az edzői szamárlétrán, miért mégy a gyerekekhez? Sokszor megkaptam a kérdést, s mindig azt válaszoltam, hogy szó sincs visszalépésről. A futballunk utolsó reménye az utánpótlásban van, sőt ez a korosztály maga az utolsó remény. Ha mi rendezhetjük a kétezer-tizenkettes Európa bajnokságot, akkor azokra a srácokra kell épülnie a válogatottnak, akik ma itt vannak. A mostani harmincévesek addigra kiöregszenek, a jelenlegi újoncaink pedig akkor lesznek a legjobb korban. És addigra már túl kell esniük sok-sok forró hangulatú tétmeccsen.

A közönség tetszése jelenti az első lépést

– Mire elég ez a felkészülés egy olyan társaságnál, amelyben a játékosok egy része még életében nem találkozott egymással, jóformán a másik nevét sem tudja?
– Tény, hogy az edzőtáborban akár ismerkedési estet is lehetett volna tartani, ám a rövid időt igyekeztünk maximálisan kihasználni, s egy bizonyos játékrendszert, szisztémát begyakorolni. A lehetőségekhez képest egyszerű, de hatásos játékot szeretnénk játszani. Ha ez majd tetszik a közönségnek, akkor tettünk egy lépést előre. ---- A magyar labdarúgás valaha volt egyik legfiatalabb A-válogatottja lép pályára ma este Székesfehérvárott: Várhidi Péter megbízott szövetségi kapitány kezdőcsapatának átlagéletkora nem éri el a 24 évet. A fiatalítás, illetve a generációváltáshoz gyakorta társuló tömeges újoncavatás (a szerdai kezdő tizenegyből Balogh Béla, Vass Ádám, Sándor György és Hrepka Ádám először öltheti magára a címeres mezt, s a cserepadon helyet foglalók között további öt debütálás előtt álló labdarúgó ül majd) visszatérő motívum a nemzeti együttes históriájában.

1955 tavaszán, a négy mérkőzést magába foglaló, annak idején a beszédes „diadalportya” nevet kapó skandináviai túra első, norvégiai összecsapásán (5:0) Sebes Gusztáv ugyancsak négy „zöldfülűvel” – Danka Imrével, Hegyi Sándorral, Csernai Pállal és Szimcsák Istvánnal – felálló csapatának átlagéletkora alulról súrolta a 25-öt, akárcsak a marseille-i összeomlás utáni első fellépésen Hoffer József válogatottjáé. Az 1970 áprilisi, Jugoszlávia elleni 2:2 alkalmával a szintén „kezdő” kapitány öt újoncnak szavazott bizalmat, ám egyikük sem volt csikókorú: a 23 éves Vidáts Csaba és Fejes Gábor aligha volt nevezhető túl fiatalnak.
Az utolsó látványos – részben a közvélemény nyomására végigvitt –, Bicskei Bertalan nevével fémjelzett „nagytakarításra” 1998 tavaszán került sor: a vb-pótselejtezőkön a jugoszlávoktól elszenvedett kiütést (összesítésben 1–12) követően az Ausztriában 3–2-re nyerő gárda átlagéletkora a Hoffer-féle csapatéhoz mérhető, s a debütánsok számában sem mutatkozott eltérés a kezdőcsapatok között. ---- Sokan féltik őket, azonban a válogatott újoncainak nincs baj az önbizalmával: mindannyian optimistán várják a Kanada elleni mérkőzés kezdő sípszavát.

Balogh Béla (MTK, 21 éves)
Univerzális játékos: remekül védekezik, s a kapu előtt is veszélyes.
„Már a keretben lenni is nagy öröm volt számomra, az pedig óriási dolog, hogy a kezdőcsapatban számítanak rám. Igaz, huszonkét évesen én már nem tartozom a fiatalabbak közé, különösen nem ebben a szerepben, de azért nagyon kíváncsi vagyok, milyen élmény lesz pályára lépni.”

Vass Ádám (Stoke City, 18)
Angliában edződik, az utánpótlás-válogatott egyik legjobbja, Székesfehérvárott született – a hazai pálya szárnyakat adhat neki.
„A szüleimtől tudtam meg a hírt, ők bukkantak rá az interneten. Először el sem akartam hinni, de természetesen nagyon boldogan fogadtam. Óriási lehetőséget kaptam, próbálok élni vele, remélem, úgy teljesítek majd, hogy senki sem kérdőjelezi meg Várhidi Péter döntését. Bízom benne, sőt tudom, hogy nyerünk.”

Sándor György (Újpest, 22)
Neki a támadásokhoz úgy kell felzárkóznia, mint a fullánkját kieresztő darázsnak, védekezésben pedig keménynek kell lennie, akár egy tanknak.
„Tudtam, hogy Bodnár László, Juhász Roland, Tóth Balázs és Huszti Szabolcs biztosan kezdő lesz, de arra még csak gondolni sem mertem, hogy én is velük lehetek az első perctől fogva. A többit a pályán meglátjuk, hiszem, hogy méltók leszünk a bizalomra.”

Hrepka Ádám (MTK, 19)
Ideális csatár, akit öröm tömni labdákkal, kiváló ütemben rajtol, és a helyzetkihasználása is átlagon felüli.
„Tisztában vagyok azzal, hogy a válogatottban szerepelni óriási felelősség. Ennek megfelelően készülök. Remélem, nem kezdenek el remegni a térdeim a Himnusz alatt. Bízom abban, hogy a szurkolók segítenek majd nekünk.” ---- 1974. május 29-én az aranylabdás Albert Flórián búcsúmérkőzésén 16 ezer néző volt kíváncsi a Jugoszlávia elleni válogatott meccsre.

Magyarország–Jugoszlávia 3–2 (0–2)
Magyarország: Géczi – Fábián (Lakinger), Bálint, Vidáts, Megyesi – Juhász I., Albert (Fazekas), Somogyi – Müller, Bene, Máté. Jugoszlávia: Marics – Krivokucsa (Hatunics), Katalinszki, M. Pavlovics, Buljan – Muzsinics, J. Jerkovics, Acsimovics – Popivoda (V. Petrovics), Surjak, Dzsajics (Bukal). G: Máté (2), Fazekas, illetve Popivoda, J. Jerkovics
1984. május 23-án Norvégia volt az ellenfél. Egy testvérpár mindkét tagja egyszerre mutatkozott be a nemzeti tizenegyben: a Disztl fivérek – a kapus Péter és a hátvéd László – debütáltak.

Magyarország–Norvégia 0–0
Magyarország: Disztl P. – Sallai, Disztl L., Csuhay, Varga J. – Hannich, Nagy A., Csongrádi (Mészáros F.) – Bodonyi (Esterházy), Nyilasi (Szokolai), Hajszán (Dajka). Norvégia: Thorstvedt – Fjaelberg, Kojedal, Hareide, Gröndalen (Erlandsen) – Davidsen (Brandhaug), Ahlsen, Albertsen, Giske (Dokken) – Thoresen, Ökland
Az 1991. október 9-i találkozó abban hasonlított a maihoz, hogy akkor is megbízott kapitány ült a válogatott kispadján: Glázer Róbert.

Magyarország–Belgium 0–2 (0–1)
Magyarország: Petry – Disztl L. – Urbán, Lipcsei (Eszenyi) – Mónos, Kozma (Duró), Détári, Lőrincz (Balog T.), Szalma – Fischer, Kovács K. Belgium: Preud'homme – Wilmots, Medved, Albert – Grun, Borkelmans (Staelens), Emmers (Boffin), Scifo (Van der Heyden), Demol – Nilis, F. Van der Elst (Severeyns). G: Emmers, Scifo