Amikor nem elég a győzelem

Nagy úr a megszokás.

Hivatalosan is bejelentették, hogy a következő másfél évben Marijan Vlak irányítja a legutóbbi Magyar Kupa-győztes FC Fehérvárt, s az sem volt titok, hogy Németh Zoltán, a csütörtökön leváltott Csertői Aurél pályaedzője irányítja majd a piros-kékeket a hét közben szintén edzőt váltó Budapest Honvéd ellen. Ehhez képest a fehérvári összeállításban a vezetőedzői poszton Csertői Aurél neve virított...

Blama – az „új kor” hajnalán. Mindamellett, ami nem sikerült hazai oldalon, az tökéletesen összejött a vendégeknek, azaz a honvédos lista végén Supka Attila nevét olvashattuk.

A papírok böngészése több érdekességet kínált, mint a meccs. Távolról sem állíthatjuk, hogy öldöklő iramot diktált a hazai csapat, de a technikai téren feltétlen fölényt mutató Fehérvárnak így is sikerült olykor-olykor nagyobb kalamajkát okoznia Miski Zoltán kapuja előtt, összezavarva a kispestiek hol négy-, hol öttagú hátvédsorát. Hogy a Fehérvár nem tudott tőkét kovácsolni helyzeteiből, az elsősorban Kuttor Attila, Horváth Ferenc és Lattenstein Norbert figyelmetlenségének volt betudható. Ha csupán abból indulnánk ki, hogy az első félidőben hat gólhelyzetet is összehoztak a csapatok, akkor azt is mondhatnánk, hogy egészen tűrhető találkozót láthatott a fehérvári stadionban szinte elvesző publikum, csakhogy az előadás semmiben sem tért el a honi átlagostól: rengeteg átadási és technikai hiba, langyos tempó, kevés elképzelés – szomorú valóság.

A gólhoz – legalábbis a helyzetek alapján – az ellentámadásokra apelláló kispestiek álltak közelebb. Csakhogy amíg Hercegfalvi Zoltánnak háromból semmi maradt a ziccer/gól mutatója, a leginkább elszánt hazai játékos, Csizmadia Csaba az első adandó alkalommal eredményes volt, eldöntve a három pont sorsát.

Az összecsapást követően Marijan Vlak is hajlandó volt értékelni a látottakat, és felettébb kritikus hangot ütött meg.

„A Fehérvár szempontjából az egyetlen örömteli tény a győzelem – mondta a lefújás után a horvát szakvezető, és mondani sem kell, hogy a szavain minimum illik elgondolkodni, hiszen ő a magyar futball régi ismerőjeként mond véleményt. – Tulajdonképpen gratulálnom kell, hogy a csapat ilyen gyenge teljesítménnyel is három pontot tudott szerezni. Az biztos, sok munka vár a játékosokra. Minden együttes életében vannak olyan napok, amelyeken szinte semmi sem sikerül. Nem bántam meg, hogy ide jöttem, mindamellett ennél a szintnél lejjebb nem süllyedhetünk. Megítélésem szerint a Fehérvárból a kapus, Sebők Zsolt nyújtotta a legjobb teljesítményt.” ---- M ---- &