Egyre több a sérült Szegeden

A Szeged nem csupán azt tervezte, hogy legyőzi a svájci bajnokot, hanem szeretett volna minél nagyobb különbséggel nyerni, hogy a csoport végelszámolásánál, ha kell, a gólkülönbség a javára döntsön. Ezért is volt furcsa, hogy a kezdeti lendületes játékot nem követte hasonló folytatás, mintha összecsuklott volna az acélos tartásáról, kifogástalan küzdőszelleméről közismert Pick.

A méltányosság kedvéért tegyük hozzá: a korábban sérült Mezei Richárd és Vladan Matics nem tökéletes formában tért vissza, Ilyés Ferenc fájó vállal sem akarta kihagyni a fontos meccset, a kézműtéten áteső Danijel Andjelkovics pedig leghamarabb november végén edzhet újra. Ráadásul a szombati csata elején megroppant Milorad Krivokapics krónikusan fájó térde, ezért a klasszis átlövő végleg kivált a csatából. (A hétfői, részletesebb vizsgálat dönti el, hogy mi lesz a gyógymód, elképzelhető, hogy kisebb artroszkópos beavatkozással kideríthetik azt is, mi a gond a fájó térddel.)

A legszebb napjaira emlékeztetve küzdött viszont a Csurgóról frissen visszaigazolt öt gólt szerző Bajusz Sándor, aki az elvesztett pont mellett főleg azt fájlalta, hogy a Szeged nem tudta tartani a tempót ellenfelével, amely ha kellett, friss, jól képzett cserejátékosokat vetett be.

„Krivokapics kiválása után taktikát kellett változtatnunk – emlékezett Bajusz. – A távoli átlövések helyett inkább betörésekből próbálkoztunk, de váltakozó sikerrel. Erre a harcmodorra ugyanis jól felkészítette együttesét Goran Perkovac edző. Többször is felálltunk a padlóról, még a győzelemre is volt esélyünk. Sajnos oktondi hibák sokaságát követtük el, amivel önmagunkat fosztottuk meg egy ponttól. Nem kedvezett a macedón bírók játékfelfogása sem, engedték a svájciaknak az olykor feltűnően durva harcmodort. A Schaffhausen főleg a mi hibáinkból élt.”Breszt (fehérorosz)–Ciudad Real (spanyol) 27–34 ---- D ----