Vanczák Vilmos huszonhárom éves, tizennyolcszoros válogatott labdarúgó. Vagyis felnőtt ember. Nyilván tudja, mit csinál. A képességeit, a máltai kudarcban vállalt felelősségét most ne firtassuk, kiváltképp azért nem, mert erre nem adta meg a lehetőséget, amikor beszéltünk egymással. Holott talán az olvasókat is érdekelné, mit gondol az őt rendre lefutó Mifsudról, saját teljesítményéről, kiállításáról, de mindenekelőtt jó lett volna megtudni: látták-e videón az ellenfelet? Talán eldöntendő kérdés még soha, senkit nem zaklatott fel ennyire, mint a hátvédet. Joga van megtagadni a választ, akár még a telefont is leteheti köszönés nélkül. A tiszteletlenség is egyfajta reakció. Tényleg. Csak éppen különösen furcsán hat egy ilyen mérkőzés után, de Vanczák Vilmos ugyebár felnőtt ember. Biztosan tudja, miért nem akart válaszolni a kérdésre.
De azért egy „visszhallt” elhadarhatott volna, mielőtt letette a telefont.
B. G.
Máltán a 38. percben kiállította a játékvezető Vanczák Vilmost. Teljesen jogosan, miután a belga Sint-Truiden játékosa lerántotta Michael Mifsudot. A 18-szoros válogatott labdarúgó állítja: győzni szerettek volna, de a felkészülésről nem akart beszélni.
Vanczák Vilmos itt még a pályán volt
Vanczák Vilmos itt még a pályán volt
– Én sem – mondta Vanczák Vilmos, a Sint Truiden védője. – De próbálom elfelejteni, nem gondolni rá, bár ilyenkor ez a legnehezebb.
– Ezt, látja, elhiszem. Hogy értékeli a vereséget?
– Nem igazán tudok mit mondani.
– Azért próbálja meg, kérem. Felnőtt ember, biztosan van a véleménye.
– Meglepett, hogy vereséget szenvedtünk. Győzni szerettünk volna, ezt aligha kell bizonygatnom. A kudarc természetesen mindig fájó, ám a máltai egy kettő különösen megviselt. Nehezen fogom túltenni magamat a történteken, de úgy vélem, ha a következő mérkőzését megnyeri a válogatott, kicsit megint szebb lesz
minden.
– Tényleg ezt gondolja? Málta futballkultúrája egyenlő a nullával. Olyan csapattól szenvedtek vereséget, amely tizenhárom éve nem nyert tétmeccset. Egy esetleges siker még nem feledteti a szégyent, amit összehoztak La Vallettában.
– Azért remélem, egy győ- zelem majd sokat segít. Nem akarom szépíteni a dolgokat, mert nem igazán lehet, de egyszer talán ez a csúfság is megkopik, a feledés homályába merül.
Viszonthallásra!
– Minden úgy zajlott, ahogy az ilyenkor szokás. Normálisan hangolódtunk a találkozóra.
– Ez nem igazán látszott, de tegyük fel: így történt. Mindenesetre érdekelne, pontosan mit ért az alatt, hogy normálisan hangolódtak.
– Szó szerint értettem.
– Rendben, de a szurkolókat azért tisztelje meg azzal, hogy elárulja, hogyan alakul egy ilyen felkészülés! Volt például taktikai értekezlet?
– Volt.
– Látták videón a máltai együttest?
– Muszáj erről beszélnünk?
– Szerintem izgalmas a téma. Szóval, videóztak?
– Nem akarok erre a kérdésre válaszolni.
– Dehát miért nem?
– Csak.
– Már megbocsásson, de mindebből arra következtetek, hogy szó sem volt alapos felkészülésről, és valóban nem látták előzőleg az ellenfelet. Igazam van?
– Még egyszer mondom: nem akarok erről beszélni, és ha ezt a kérdést forszírozza, akkor inkább leteszem a telefont.
És letette.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik