Multimilliomos tini

Biztosan emlékeznek még Anna Kurnyikovára. Csinos, szőke, orosz lány, aki 1997-ben még tinédzserként robbant be a tenisz világába egy wimbledoni elődöntővel.

Nyert néhány mecscset, Floridába költözött, randevúzott az ott játszó orosz hokiválogatott első két sorával, magazinok címlapjára került, milliós reklámszerződéseket kötött, majd – immár többszörös milliomosként – szép lassan kikopott a sportból anélkül, hogy egyesben WTA-tornát nyert volna.
Öt évvel Kurnyikova „tündöklése” után Marija Sarapova is ugyanezen az úton halad, persze lényeges különbséggel.

Ő is csinos, szőke és orosz, ő ugyancsak gimnazista korában aratta első nagy sikerét, szintén Wimbledonban – ám meg is nyerte a tornát. Florida ugyancsak megvolt, ám az orosz hokisokat kihagyta, ellenben évek óta sikert sikerre halmoz, és egyelőre esze ágában sincs kikopni a sportból. S mivel a játék sokkal jobban megy neki, mint elődjének, lassan megelőzi a címlapfotók és a reklámszerződések tekintetében is.

Míg Kurnyikovának soha többé nem sikerült megismételnie All England Clubbeli sikerét, Sarapova még első Grand Slam-győzelmének évében megnyerte a WTA-világbajnokságot is – 17 esztendősen. 2004-ben ő kereste a legtöbb pénzt a mezőnyben, 2005-ben három nagy versenyen is elődöntős volt, és összesen hét héten át vezette a világranglistát is, szorgosan gyűjtögetve közben a tornagyőzelmeket.

Az újabb Grand Slam-diadalra azonban egészen az idei US Openig kellett várnia, de nem bánja – mondhatni a legjobbkor, a legjobb helyen nyert. Addigra ugyanis – akárcsak Kurnyikovának – sikerült az Egyesült Államokban is megalapoznia a hírnevét, így már a torna előtt is ő folyt a csapból. Több cég építette fel Sarapovára reklámkampányát, ő pedig nemcsak játékával, hanem Audrey Hepburnt idéző teniszruhájával, valamint Andy Roddickkal ápolt barátságával is gondoskodott róla, hogy folyamatosan témát szolgáltasson a sajtónak a US Open két hete alatt. Természetesen a figyelem fenntartása szempontjából nem ártott, hogy két hétig versenyben volt, de Sarapova sztársága mellett – a napi hatórányi edzésnek hála – teniszezni is nagyon tud: remekül üt az alapvonalról, adogatásai kemények és veszedelmesek, és ő az egyik legnagyobb küzdő a mezőnyben.

A nyilvánvaló értéket pedig felismerték a támogatók is. Az orosz szépség nagyjából évi 20 millió dollárt kap szponzoraitól, további 25 millióért pedig vállalta, hogy élete végéig Prince ütővel teniszezik. Emellett a Land Rovertől terepjárót kap, a Motorolától „céges mobilt”, a Gatorade „itatja”, a Nike pedig öltözteti – és ez még messze nem minden. 2005-ben ő volt a legjobban kereső női sportoló, és állítólag jövedelmének 90 százaléka szponzori szerződésekből származik. De nem bánja.
„Soha nem elég, nincs határa annak, mennyit kereshetek” – mondta egyszer, de később finomított az álláspontján, mondván, minél több pénze van, annál többet fordíthat jótékony célra.

Ehhez azonban nem árt sikeresnek maradnia: szerződéseiben dollármilliók függnek attól, hogyan szerepel. Ő pedig tisztában van ezzel, és nem szórja a pénzt.
„Nehéz megkeresni, de könnyű elveszíteni – érvel. – Soha nem tudhatjuk, mi történik. Elég egy sérülés, és vége.”
Persze ne gondoljuk, hogy az említett dollármilliók mind Sarapova zsebébe vándorolnak. Ott van például az ügynöke, Max Eisenbud, aki 11 éves kora óta egyengeti az orosz lány útját.

„Az első években nem írtunk alá semmilyen szerződést. Tudtuk, hogy valami nagy dolog van készülőben, és nem akartuk elkötelezni magunkat” – árulta el a menedzser a nyerő taktikát. Valóban: mire Sarapova 16 éves lett, már 500 ezer dollárjába került Eisenbud ügynökségének, de a befektetés azóta kamatostul megtérült.

És ott van az orosz lány édesapja is, aki még hétesztendősen költözött lányával az Egyesült Államokba – Martina Navratilova tanácsára. A kislányt két évig nem vették fel Nick Bollettieri híres teniszakadémiájára (ahol Andre Agassi vagy Pete Sampras is tanult), mondván, még túl fiatal. Nehéz idők voltak ezek, nem is szívesen beszél róluk a család.

„Csak túléltük” – foglalja össze kifejezően Jurij Sarapov, aki – legalábbis más szigorú teniszapukákhoz képest – nem tartja rövid pórázon a lányát.

„De mindketten tudjuk, hogy azért rajtam tartja a szemét” – így Sarapova. A kérdés csak az, hogy ha Marija úgy dönt, önállósodna, Sarapov elengedi-e a kezét. Ez az idő ugyanis már nincs olyan messze.

„Rengeteg más dolog érdekel, még ha egyelőre a tenisszel is foglalkozom, hiszen azzal keresem a kenyerem. De nem ez tölti ki az életem, vannak napok, amikor labdát sem akarok látni” – mondja Sarapova sokat sejtetően. Vagy ahogyan egyik korábbi edzője, Robert Lansdorp fogalmazott: „Nem hiszem, hogy huszonnyolc éves korában teniszezni fog.”

Ám addig még van kilenc esztendő… ---- K ---- &