„Életben tartottuk a reményt”

– Mit kért Sterbenz Tamás szövetségi kapitány az utolsó időkérésekor, négypontos görög vezetésnél, amire, két perccel a lefújás előtt, nyolc magyar pont érkezett sorozatban válaszul?
– Csak ugyanazt a küzdést kérte, amely végig jellemezte a csapatot, és a biztos helyzetek kihasználását – felelte a kereken kétméteres center, akinek tíz palánk alóli pontja és öt lepattanója igen jól jött a végelszámolásnál. – Azt gondolom, az egész meccsen éreztük, hogy meg tudjuk nyerni, és igazán nem akartuk pont a végén kiengedni a kezünkből. Utána beálltunk zónára, és ez több kivédekezett görög támadást eredményezett, amelyekből volt lepattanónk, és tudtuk a saját játékunkat játszani.

– Mondhatjuk, hogy önnek ez volt eddig pályafutása legjobban sikerült fellépése a felnőttválogatottban?
– Szerintem még a felkészülés során lejátszott németországi második mérkőzés volt hasonló, amikor nyertünk vagy harminc ponttal, de ez mindenképpen ott van a legjobbak között.

– Olyan összecsapás volt a görögök elleni, amelyen mindenki alacsonyabb volt önnél a mezőnyben, mégsem tűnt könnyűnek a dolga…
– Azért a magasság nem minden. Nagyon sokszor, amikor megkaptam bent a labdát, rám zúdult a sajátomon kívül még egy-két védő, ezért meg kellett találni azokat a külső passzokat is, amelyekből eredményesek tudtunk lenni. Mert szerintem az nem jó helyzet, ha én három emberen keresztül dobom el a labdát, akkor ugyanis van valahol két üres emberünk, aki jobban be tudná fejezni a támadást.

– Hogyan látja, mennyit javultak a továbbjutási esélyeink ezzel a fontos diadallal?
– Mindenképpen életben tartottuk a reményt, de még korai lenne bármit is számolgatni. Két nagyon fontos meccs áll előttünk, és ha hasonlóan küzdünk, mint most tettük, esélyünk van a győzelemre. Majd akkor figyeljük a többi eredményt, ha ez a kettő a tarsolyunkban lesz.

– Végül mondjon valamit a személyes jövőjéről! A következő évadban is Spanyolországban kosarazik majd?
– Igen, mert tavaly kétéves szerződést írtam alá a Hondarribia-Irún csapatával, és van még egy évem, úgyhogy most mindenképpen visszamegyek, aztán majd meglátjuk. Nekem nagyon tetszik Spanyolország, úgy érzem, megtaláltam ott a helyem. De a kosárlabdában sok minden változhat, úgyhogy nem garantálom, hogy ott is fejezem be a pályafutásom.

– Az idegenlégiósok sokszor határozott nemmel szoktak felelni, ha megkérdezik tőlük, hogy el tudnák-e képzelni karrierjük itthoni folytatását. Ön hogy áll ezzel?
– Minden lehetséges…

Jó csapat, jó csapatjáték
Amiben a leginkább megvertük a görögöket a fontosabb mutatók közül, az a gólpasszadás: szemben az ő ötjükkel, mi 14 asszisztot jegyeztünk. Ami különösen markáns fölény annak tükrében, hogy a vendégek kosarat érő átadásait ritkábban követik pontosan a hazai játékosokra „szakosodó” statisztikusok, és ez az adat hűen tükrözi, mennyivel gördülékenyebb volt a magyarok csapatjátéka. A vendéglátó akciói viszont leginkább az egy-egyezésre, kicsit keményebben fogalmazva, az egyénieskedésre korlátozódtak, így aztán a szombat esti magyar győzelem voltaképpen a kollektív kosárlabda győzelme volt Voloszban.Következik, 5. forduló, szeptember 20., szerda: Magyarország–Fehéroroszország (Körmend), Bulgária–Görögország (Pravec)