Izzadtak a sikerért a hazaiak

A Kaposvár labdarúgóin végigsöprő vírusos fertőzés nagy fejtörést okozott a héten Prukner Lászlónak, hiszen pénteken még nem tudta, kik azok, akik a Fehérvár elleni bajnokin vállalni tudják a játékot. Az elmúlt napokban nem kevesebb mint hét Rákóczi-játékos dőlt ágynak, volt, aki csupán egy-két napot feküdt, akadt azonban olyan is, aki szinte egész héten nem edzett együtt a csapattal. A mérkőzés előtti értekezleten a futballisták már jelezték Prukner Lászlónak, vállalják a játékot, a betegeskedők közül csak a túlságosan legyengült Andre Alves dos Santos ült a kispadra. Hogy Prukner László azért annyira ne érezze jól magát, szombatra ő is elkapta a fertőzést labdarúgóitól: a Rákóczi mestere be is lázasodott, ezért a találkozó előtt a székház büféjében egy nagy bögre citromos teát szürcsölgetett. A Fehérvárnál ezzel ellentétben biztató előjelekkel készültek a találkozóra, Csertői Aurél csapata az utóbbi két mérkőzését megnyerte, és szép lassan kezd az elmúlt idénybeli önmagára hasonlítani.

A vendégek lelkesedésével szombaton sem volt gond, a kezdő sípszót megelőzően a fehérvári futballisták két percig nem tettek mást, csak ölelgették egymást, mindenki sok sikert kívánt a másiknak, hogy aztán az ígérgetéseket követően nagy elánnal vessék magukat a küzdelembe. A Fehérvár kezdte agresszívabban a mérkőzést, a vendégek az első tíz percben ügyesen járatták a labdát a középpályán, sokszor pedig csak az utolsó (rossz) paszszon múlott, hogy a csatárok nem kerültek nagyobb helyzetbe. Csertői Aurél csapata remekül ráérzett, hogy a három védővel felálló hazaiak ellen a pálya két szélén, mélységből beinduló játékosok nagy zavart okozhatnak Milinte Árpád kapuja előtt. Gólt viszont némi meglepetésre mégis a Rákóczi szerzett. A nagy iram mellett a játék is élvezhető volt. A Fehérvár egy árnyalattal jobban játszott ugyan, a távoli lövéseken és az oldalról élesen a kapu elé belőtt szabadrúgásokon kívül azonban mással nem veszélyeztette a Rákóczi kapuját.

A második félidőben a játék ott folytatódott, ahol az elsőben abbamaradt, a Fehérvár birtokolta többet a labdát, a hazaiak pedig agresszíven, ám néha kapkodva futballoztak. A kaposvári csapat játékában hiba volt, hogy a csatársorban Oláh Lóránt túlságosan magára maradt, a középpályáról felívelt labdákat megpróbálta megtartani, ám a túlerővel általában nehezen bírt. Prukner László ezt észlelve Andre Alvest is a pályára küldte, míg Csertői Aurél eközben szinte az összes, támadással megbízott labdarúgóját lecserélte, hátha az újak több színt visznek a játékba. A cserék azonban nem váltották meg a világot, sőt az időközben tíz főre fogyatkozó Kaposvár a középpályán jól lassította a játékot, a vendégek pedig az idő előrehaladtával egyre idegesebbek lettek. Akárhogy küzdöttek a remekül záró hazai védők ellen, sehogy sem tudtak helyzetbe kerülni. A találkozó végére pattanásig feszültek az idegek, a hazaiak mesterét, Prukner Lászlót elküldték a kispadtól, a Fehérvár azonban nem tudott egyenlíteni. Ezzel az 1–0-val a somogyi csapat megszerezte idei első hazai győzelmét, a futballisták tehát a legjobb gyógymódot választották betegségükre: izzadtak rendesen, aminek győzelem lett a vége.

---- 5. perc: Nagy Dániel átadását Csizmadia tíz méterről jobbal lőtte kapura, Milinte a léc fölé tolta a labdát.
14. perc: Nagy Dániel és Kovacsevics futott versenyt a labdáért a vendégek kapuja felé, a fehérvári labdarúgó a 16-oson belül elkaszálta ellenfelét. Bede játékvezető habozás nélkül büntetőt ítélt. Zahorecz a kapuba lőtte a labdát, de a játékvezető, miután Oláh idő előtt belépett a büntetőterületre, megismételtette a tizenegyest. Másodszor is Zahorecz futott a labdának, jobbal, nagy erővel megcélozta a jobb alsó sarkot, s bár Sebők Zsolt hozzáért a labdához, hárítani nem tudott.
1–0
24. perc: Formás hazai akció végén Suljics a bal oldalon az alapvonalról laposan középre lőtte a labdát Oláhhoz, aki ballal 15 méterről egyből a kapura kanyarította, s a labda csak centiméterekkel kerülte el a bal sarkot.
56. perc: Suljics, Andruskó volt a labda útja, utóbbi balról a kapu elé lőtte a labdát, ám Varga jó helyzetben az ötösön lyukat rúgott.
66. perc: Andruskó Oláhval kényszerítőzött, a Rákóczi csatára balról pontosan emelt a kapu elé, a befutó Mohl az ötösről kétségbeesetten szögletre fejelte a labdát.
79. perc: Vasziljevics vezette a félpályánál keresztbe a labdát, összecsapott Farkas Balázzsal, ám nála maradt a labda, amikor Bede játékvezető sípolt, s meglepetésre a piros kártyát vette elő, kiállítva a kaposvári játékost (Bede Ferenc elmondása szerint Vasziljevics lekönyökölte a fehérvári labdarúgót).
90. perc: A vendégek három szögletet rúgtak egymás után balról, egyik alkalommal Andruskó a gólvonalról fejelte ki a labdát, a másik szögletnél Horváth Ferenc közeli lövésébe Milinte önfeláldozóan dobta bele magát. ---- A találkozó legjobbja Milinte Árpád lett, aki végig magabiztosan őrizte kapuját, az utolsó percekben nyújtott produkciójára pedig nagy szükség volt ahhoz, hogy a Kaposvár győzzön. A védők egyaránt remek teljesítményt nyújtottak, míg a középpályán a Rákócziban első mérkőzésén pályára lépő Admir Suljics jól mutatkozott be, sokat ütközött, a labdákat pedig rendre jól játszotta meg. A csatársorban Oláh Lóránt ugyan rengeteget küzdött a fehérvári védőkkel, helyzetbe azonban kevésszer tudott kerülni. A vendégeknél Sebők Zsoltnak nem nagyon volt védenivalója, míg a védők közül a jobb oldalon a támadásokat segítő Csizmadia Csaba és a jól irányító Kuttor Attila játszott jobban. A középpályán Farkas Balázs rengeteget futott, míg Alumona többször is zavarba hozta a rárontó Rákóczi-játékosokat. Az egyedüli ék, Sitku Illés jól tartotta meg a labdákat.