Örülnek, hogy játszhattak

Hol vannak a szurkolók?

Otthon. Vagy a munkában. Vagy bárhol másutt. Csak nem a Koriközpontban… Hiába tét gyakorlatilag a Magyar Kupa döntőjébe jutás (a győztes a Miskolci Jegesmedvékkel találkozik majd a valódi elődöntőben, de nem megbántva a „Macikat”, megtippelhető a csata vége), kevesen, nagyon kevesen érkeztek a meccsre. Hogy Dunaújvárosból néhány fanatikuson kívül senki sem jött, még hagyján, na de hol vannak a fradisták? Az igazi fradisták. Akik a szintén szebb napokat látott futballcsapat találkozóira tízezrével mennek. A hokisok nem érnek ennyit?

„Hol a csapatunk?”

A jégen. Mindazonáltal a néhány rajongó által megfogalmazott kérdés érthető. Mert a szurkoló már csak ilyen. Győzelmet, diadalokat akar, nehezen emészti meg, ha kedvenc csapata a középszerűségben éli mindennapjait. Mint a Fradi, mint a Dunaújváros. Nem is oly rég a bajnoki finálé volt a téma mindkét öltözőben. Már „csak” a bajnoki szócska maradt. Így, idézőjelben. Abban, mert már önmagában az is nagy szó, hogy később majd bajnokit, illetve hogy ezen a nyárias őszi napon MK-meccset vívhat a két együttes. Köszönhetően mindkét oldalon néhány áldozatkész vezetőnek, támogatónak. Ha itt amatőrcsapatként is, ha amott minimális ellenszolgáltatásért is, de jégen az urak, nem szűnt meg sem az egyik, sem a másik együttes. Esetükben az életben maradás felér a győzelemmel.

Hol a korong?

A kapuban! Az első harmad utolsó percében rendkívül ötletes az emberelőnyös szituáció megjátszása, Kordisz András a hazaiak gólütője, Nyerges Lajos és Szappanos Dávid jegyzi az asszisztot. Szokni kell a neveket, a fiatal tehetségek nevét, akik bebizonyíthatják, van bennük kurázsi. Itt is, ott is rengeteg az ifjú titán, akik hajtanak, mennek előre, akiket láthatóan eredményesen fanatizál a két agilis szakvezető, Dragomir György, illetve Vladimir Matejov. Néhány ismerős arc is korcsolyát húz persze, a ferencvárosiak válogatott játékosa, Hoffmann Attila például láthatóan gyorsabb, képzettebb is társainál (a csapat másik amiens-i vb-résztvevője, Jánosi Csaba sérülése miatt csupán a kispadnál az ajtót nyitogatja), gólt azonban nem ő üt. A második menet közepén ugyanis két percen belül fordítanak az Acélbikák (Foltin Péter és Borsos Attila eredményes), akik között szintén a sokat megélt harcosok, Lencsés Tamás, Erdősi Péter, Vargyas László, Borsos és a kapus, Jaroszlav Ferjo viszi a prímet. Nem vitás, sokat tanulhatnak tőlük a fiatalok – a legfontosabb, hogy akarnak is!

Hol az öröm?

Újvárosban. Az utolsó felvonásban Galanisz Nikandrisz járt sikerrel egy szólót követően, de a Fradi nem adja fel: a kapust is lehozva szépít (Kiss Gábor lő gólt), majd hajt az egyenlítésért. Hiába. Foltin újabb találata eldönti a meccset, amelynek végén egy csúnya szabálytalanság miatt az indulatok is elszabadulnak. Majd elcsendesednek. Örülnek, hogy játszhattak.

Mestermérleg
Dragomir György, a Ferencváros edzője: - Nagyon megdicsértem a srácokat, hiszen mindent beleadtak. Sajnos voltak rövidzárlatok a játékunkban, de ez a meccs jó alap a folytatáshoz.
Vladimir Matejov, a Dunaújváros edzője: - Lassú tempóban kezdtük a mérkőzést, de a második harmad elején fölpörögtünk. Örülök, hogy jó kondícióban vannak a játékosaink, akik végig bírták az iramot.

BORSODI JÉGKORONGLIGA - Alapszakasz
Csíkszeredai Sport Club–Fehérvári Titánok 8–3 (4–0, 1–1, 3–2).
Gólszerzők: Sándor 3, Misal 2, Zsók, Strapko, Péter ill. Nagy G. 2, Németh P.