Ég és föld – ez égés...

„Ég és föld a csapat játéka a felkészülés során mutatotthoz képest” – mondta elgondolkodva Sterbenz Tamás szövetségi kapitány a női válogatott második őszi tétmérkőzésén elszenvedett második veresége után. Ez eddig bizony égés. Ugyanis ha csak néhány ezrednyi kosárarány-különbséggel is, de sereghajtó a csapat abban a kvartettben, amelynek igazából a megnyerése volt a cél, vagy minimum a továbbjutás kiharcolása. Amelyet ugyan másodikként is el lehet érni, ehhez azonban jó mutatót kellene produkálni, mert második helyezettként már csupán négy csapat kvalifikálja magát az öt csoportból egyenes ágon a jövő évi Európa-bajnokságra. A mieink mérlege pedig már legjobb esetben is csupán négy győzelem, két vereség lehet...

Mondjuk ki: mélységes csalódás az eddigi szereplés, de még inkább a játék, amely kilátástalan. Ilyenkor szokták azt mondani a nagyokosok, hogy ennél csak jobb jöhet – és tényleg. Ráadásul nem is kellene sokat fejlődni, mert két fordulót követően világosan látszik, hogy nincsenek nagy különbségek az A jelű négyes fogatban. Mindössze viszsza kellene térni oda, ahol a felkészüléskor tartott a válogatott. Amikor hat győzelem és mindössze egyetlen vereség volt a produktum, de a kapitány is erről papol Papp Krisztináéknak már jó néhány napja, mondjuk a görögök elleni figyelmeztető fiaskó óta, még sincs semmi változás. Talán a formaidőzítésben van a hiba, esetleg a fejekben, mindenesetre már elkezdődtek ebben a témában a nagy elbeszélgetések.

Mindeközben pedig irigykedve figyeljük az általunk nemrégiben legyőzött válogatottakat: a horvátok, a románok, a szlovákok és a németek is veretlenek. A felkészülés heteiben rivális együttesek közül egyedül Ukrajna kapott ki, de időközben már az északkeleti szomszédnak is sikerült javítania. Csak nekünk nem. Márpedig most aztán tényleg nincs mese, valamit tenni kell, a szerdai, praveci mérkőzésig mindenképpen, mert bár már írtunk ilyet, ha ott is elbukik a válogatott, onnan tényleg nem lesz visszaút. S ki ellen induljon el felfelé a csapat, ha nem a hozzá hasonlóan nyeretlen ellen? A baj csak az, hogy vélhetően Bulgáriában is ugyanígy gondolkodnak…

Mindegy, mi már csakis előre menekülhetünk rejtélyes problémánkból, méghozzá ugyanazokkal, akikkel kevesebb mint egy hét leforgása alatt a gödör legmélyére taszítottuk saját magunkat. Bár nyilván jól jönne Béres Tímea, Honti Kata, Horti Dóra, Horváth Zsuzsanna vagy éppen Vajda Anna játéka, kár sopánkodni a hiányzók miatt, ők már úgysem segíthetnek. Különben is, a jelenlegi keretben is benne van a továbbjutás. A nevek alapján mindenképpen. Kudarc esetén azonban semmire sem megyünk a megannyi elért címmel, az euroligás múlttal, az eddigi hírnévvel…
Egyébként is, most a magyar női kosárlabda hírneve forog kockán. No meg a jövője.

A másik mérkőzésen:
Görögország–Bulgária 73–62