A bosnyákokat mi küldtük padlóra

Az 1972-ben felhúzott, a hetvenes években még Jugoszlávia legszebb stadionjaként emlegetett Bilino Poljéban gyakorlatilag a lehetetlenre vállalkozott a magyar válogatott: húszezer őrjöngő, a világ alighanem legbüdösebb cigarettájával a sporttelep fölé füstfelhőt fújó szurkoló előtt, illetve tizenegy mindenre elszánt bosnyák futballista ellen akarta megszerezni az oly fontos három pontot.

Jól tette a kapitány, hogy változtatott

Bozsik Péter mindenesetre összerakta a szerinte győzni tudó csapatot, a szombaton leszerepelt tizenegy három helyen változott: Juhász Roland helyét Vanczák Vilmos, Horváth Andrásét Tóth Balázs, Sowunmi Thomasét pedig Torghelle Sándor foglalta el. Említésre méltó döntése kollégájának, Blaz Sliskovicnak is akadt: a világ-életében támadót játszó Sergej Barbarezt a védelem közepére vezényelte – meglehet, a Leverkusen csatárát ez zavarta meg annyira, hogy a kezdés előtt nem a lelátóra, hanem az utcára bikázta a közönségnek szánt labdát…

A selejtezősorozatot Máltán 5–2-es sikerrel indító, ettől alaposan belelkesedő bosnyák együttes várható offenzívájára felkészült a magyar csapat: a négy hátvéd előtt Molnár Balázs igyekezett „takarítani”, miközben Dárdai Pál és Tóth Balázs is többet törődött a védekezéssel, mint a támadással, igaz, a két fedezet felzárkózott Gera Zoltán, Huszti Szabolcs, valamint Torghelle Sándor mellé.

A kritikusnak vélt első húsz perc tulajdonképpen gond nélkül telt el, sőt, ha a 18. percben Torghelle elvállalja a lövést, nem pedig Gerát akarja megjátszani, akár vendégelőnyt is rögzíthetett volna a modernnek semmiképp sem nevezhető eredményjelző.

A budapesti pofon kijózanító volt

Úgy tűnt, a szombati pofont szerdára kiheverte a magyar válogatott, amelynek tagjai ezúttal rendre kisegítették egymást, és ha náluk volt a labda, igyekeztek azt megjáratni. A vendéglátóknak helyzetük sem akadt, igaz, a mieink sem hozták rá a szívbajt a bosnyákokra. Illetve, dehogynem: a 36. percben Huszti előbb kiharcolta, majd higgadtan értékesítette a tizenegyest. Előny itt, méghozzá duplán: percek múltán a büntető előtt hibázó Emir Spahic kiállíttatta magát. Miután a ciprusi játékvezetőt vélhetően melegebb éghajlatra (mondjuk, haza) küldő Emir Spahic szembesült a piros lappal, a szurkolók „kidobósozni” kezdtek, öngyújtóval, palackokkal, érmékkel vették célba a magyar játékosokat. Néhány hazai futballista is csatlakozott az őrjöngők táborához, mindent megtéve, hogy a piros-fehér-zöldben játszóknál elszakadjon a cérna. Bozsik Péter rögvest az oldalvonal mellett termett (mit sem törődve azzal, hogy kiváló célpontot jelent), és egy kézmozdulattal megnyugtatta a társaságot. Aztán, mintha mi sem történt volna, visszaült a padra.

Hogy ez a nyugalom mit ért, az a második félidőben kiderült.

A második játékrész úgy indult, mint az álom, Gera Zoltán és Dárdai Pál góljával sikerült padlóra küldeni a házigazdákat. Amit kevesen hittek volna a kezdés előtt: a Bilino Polje népe elcsendesedett.

A Zenicai formát kell mutatni a törökök ellen

A szombaton bakizó labdarúgók Zenicán új arcot öltöttek: a barátságos meccsek után tétmérkőzésen is megmutatták, hogy tudnak futballozni, és bizonyították: van hitük, tartásuk. Háromgólos vezetése után valamelyest visszavett a tempóból a magyar gárda, így ahelyett, hogy kiütötte volna ellenfelét, „csak” 3–1-es győzelmet könyvelhetett el. Persze, ha minden meccsét „csak” 3–1-re nyerné…

A hőn áhított három pontot teljesen megérdemelten begyűjtő válogatott most minden dicséretet megérdemel. Folytatás október 7-én, a törökök ellen – remélhetőleg zenicai formában. ---- 4. perc: A jobb oldali szögletzászló közeléből Bartolovic ívelt be szabadrúgást. A rövid sarok felé belőtt labdájára Misimovic robbant be, combjáról azonban veszélytelenül pattant a labda a magyar kapu bal oldala mellé.
7. perc: Bolic lőtt szabadrúgásból nagy erővel kapura, a sorfal mellett laposan elzúgó lövést Király előrevetődve magabiztosan védte.
18. perc: Király óriási kidobással remekül hozta játékba a bosnyákok térfelén beinduló Torghellét. A csatár a bal oldalon Barbarez mellett betört a tizenhatoson belülre, majd miután egészen az ötös vonaláig verekedte be magát, lövés helyett visszapasszolta a labdát a második hullámban érkező játékosoknak, ezt azonban már könnyedén kivágták a védők.
23. perc: Gera szerzett labdát a bosnyák térfél közepén, majd a földről felkelve Dárdaihoz passzolt. A csapatkapitány egyből Huszti elé továbbított, aki aztán tolt egyet a labdán, majd 26 méterről, ballal, óriási erővel bombázta a felső lécre a labdát.
35. perc: A bosnyák térfél közepének jobb oldalától Torghelle ívelt előre. A labdára rajtoló Huszti és Spahic küzdött egymással a tizenhatoson belül, és mivel a bosnyák játékos megfogta az eleső Huszti mezét, a játékvezető tizenegyest ítélt. A büntetőből Huszti bal lábbal, a balra vetődő Hasagic mellett a jobb alsó sarokba lőtte a labdát.
0–1
37. perc: A hátrafelé futó Spahic éppen a bíró orra előtt dühöngött heves kézmozdulatokkal, amiért sárga lapot kapott. Mivel a bosnyák játékosnak már volt egy sárga lapja, így a reklamálásért megkapott újabb lappal kiállította őt a játékvezető.
46. perc: A magyar kapu előterében Hrgovic lőtte a sorfalba a szabadrúgást. A lepattanó labdára Dárdai rajtolt remekül, rávezette Barbarezre, majd ahelyett, hogy a jobb oldalon a támadást követő Tóth Balázshoz passzolt volna, a kint helyezkedő kapus fölött megpróbálta átlöbbölni a labdát, ám az ívelés egy méterrel a kapu fölé szállt.
47. perc: Tóth Balázs bal oldali szöglete a rövid sarok felé mozgó Torghelle mellett elszállt, a labda pedig a mögötte érkező – a kaputól 7 méterre helyezkedő – Gera melléről a bal alsó sarokba pattant.
0–2
50. perc: A kaputól 20 méterre Kerkez rúgott óriási lyukat, a labdára lecsapó Dárdai köszönte szépen, rávezette Hasagicra a labdát, majd 13 méterről, középről, ballal a kapu bal oldalába lőtt.
0–3
58. perc: Gera ugratta ki a jobb oldalon beinduló Torghellét. A csatár megiramodott a labdával, ám nem húzott eléggé a kapu irányába, így kissé kisodródott pozícióból, 8 méterről lőtt, Hasagic magabiztosan védte az erős lövést.
63. perc: Bajramovic ívelt be balról a magyar tizenhatoson belülre, s a labdára mozduló Bolic mellett helyezkedő Molnár kézzel ért a labdába. A játékvezető habozás nélkül fújta be a büntetőt. A tizenegyest Misimovic a jobb alsó sarokba lőtte.
1–3
67. perc: Huszti húzhatott a jobb oldalról egyedül kapura, a keresztező Bajramovic mellett csinált egy viszszacselt, majd 11 méterről, bal lábbal a kapusba lőtte a labdát.
85. perc: Huszti kapott a bal oldalon, a leshatáron remek labdát. Tolt egyet rajta, majd a középen érkező Torghelle elé tálalt, aki 6 méterről, óriási helyzetben a felső lécre lőtte a labdát. ---- A pokol víziójához nem feltétlenül kell Hieronymus Bosch-festményeket bámulnia, vagy az Isteni színjátékot felütnie az embernek – az élmény kiváltható Zenicán, a Bilino Poljéban, meccsnapon.

Az iparváros lakói másfél órával a kezdő sípszót megelőzően nyolcvan százalékában megtöltötték az aréna lelátóit, stadionon belül és kívül, úton-útfélen heveny „Boszna! Boszna!” üvöltésrohammal hergelve magukat a kilencven percre. Hangulatukon jottányit sem „rontott” a szpíker bejelentése, miszerint a bosnyák U21-es válogatott 1–1-et játszott Norvégiában. Kapcsolódó történet: a közelmúltban az utánpótlásgárda zenicai fellépésén a hazai sikert kvázi egyedül „elintéző” futballista minden labdaérintését fütty kísérte – csak azért, mert boszniai szerbnek teremtette az Isten...

Füttyből és pfújolásból ezúttal sem volt hiány. Hogy a bemelegítésre érkező magyar játékosokat „kiosztották” a fanatikusok, nem keltett meglepetést, az inkább volt elkeserítő, hogy a túra vállalása miatt amúgy minden elismerést megérdemlő háromszáz magyar szurkolónak pusztán a jelenlétével sikerült kivívnia ezt a kellemetlen „elismerést”.

Ez a hely tényleg maga volt a pokol! ---- Hála Istennek, az történt, hogy a dac most végre nyugalmat szült. Ez a mérkőzés azt mutatta meg számunkra, hogy nem csak a magyar játékosok tudnak összezuhanni, lám, a bosnyák labdarúgók is hasonló hibákat követtek el, mint mi a norvégok ellen. Jól és szervezetten futballoztunk az első félidőben, jól zártunk a középpályán, nem hagytuk kibontakozni a hazaiakat, mégis csupán egy gólt rúgtunk. A második félidőben akkor voltak igazán helyzeteink és góljaink, amikor már kevésbé játszottunk taktikusan. Azonban a válogatott ekkor is uralta a mérkőzést, érthető, hogy a bosnyákokat hazai pályán vitte előre az akarat, azonban a mieink egy kivétellel – a tizenegyesnél – nem inogtak meg. Ez a mérkőzés újra hitet adhat a csapatnak, s remélhetőleg a győzelemmel a szurkolók szimpátiáját is visszaszerzi a válogatott.