„Az ördögtől sem félek”

„Nem igazán jól” – felelte Huszti Szabolcs még a ferihegyi felszállás előtt a szokásos „Hogy van?” kérdésre. Az elkövetkező órában, a szarajevói landolásig aztán csak romlott az állapota: a magyar légitársaság picinyke gépét úgy dobálta a szél, hogy az ember hajlamos volt azt hinni, ennél még Norvégia ellen is kellemesebb futballozni.

– Utálok repülni, halálfélelmem van a levegőben – ismerte el a Hannover 96 szolgálatában álló fedezet, aki szíve szerint legfeljebb akkor hagyná el a földet, ha felugrik fejelni. – A Fradiban Lipcsei Péterrel remegtünk együtt a fedélzeten, az ő társaságában valamivel könnyebb volt elviselni a kínokat, de itt, a válogatottban nem akad sorstársam, a többiek csak nevetnek rajtam, ha időnként megragadom a karfát.

– Ha választhatna, hogy a légi (tor)túrát vagy a szombat esti meccset kell újra átélnie, hogyan döntene?
– Egyértelmű: remegnék én akár tíz órát is a repülőn, csak ne kelljen még egyszer végigszenvedni azt a mérkőzést. Borzasztó volt, senkinek nem kívánom azt az érzést. Na és visszanézni azt a találkozót, hát az sem volt egy élmény. Nem túlzás: nem a norvégok lőttek négy gólt, mi rúgattuk velük. Hangsúlyozom: mi. A hibákat együtt követtük el, nem pedig Éger László vagy Király Gábor vagy Lőw Zsolt vagy bárki más. Aki csak pályára lépett a Megyeri úton, az okolható a kudarcért.

– Túltette magát a történteken?
– Hogy őszinte legyek, nem. Gyakran eszembe jut még a szombat este. Könnyű azt mondani, hogy felejtsük el, csakhogy nehéz ezen túllendülni. Az a szerencsénk, hogy máris itt az újabb erőpróba, hála az égnek, javíthatunk a helyzetünkön.

– A vendéglátók a poklok poklát ígérik.
– Igen? Ha futballról van szó, akkor az ördögtől sem félek, mert nekünk most javítanunk kell! Nem vagyunk mi olyan rosszak, mint azt a szombati egy négy mutatja, ha Zenicán jó eredményt érünk el, akkor ezt bizonyítjuk is. Hiszem, hogy idegenben is tudunk nyerni. Kimondom: az a cél, hogy három pontot szerezzünk. Mellesleg bárkivel találkozunk, legyen az a világválogatott, Brazília vagy éppen Bosznia-Hercegovina, kizárólag a győzelem reményében szabad pályára lépnünk. Ha előzetesen kiegyeznénk a döntetlennel, netán a tisztes vereséggel, az már rég rossz lenne. Ez esetben jobb, ha ki sem állunk.

– Détári Lajos szövetségi edző úgy nyilatkozott: a fiatal játékosok Norvégia ellen megtapasztalhatták, milyen a labdarúgás sötét oldala.
– Ezen a téren annyival a kortársaim előtt járok, hogy már ismertem ezt az oldalt… Két éve a világbajnoki selejtezősorozatot Horvátországban kezdtük, negyedóra sem telt el a mérkőzésből, amikor engem kiállítottak, a végén simán kikaptunk három nullára. Úgy tűnik, az első meccseken nem szabadna játszanom. A norvégok elleni találkozót is alig vártuk már, szinte másról sem beszéltünk egymás között, mint arról a mérkőzésről, erre tessék, beleszaladunk egy akkora pofonba, hogy még most is fáj az arcom.

– Árulja már el, miért van az, hogy barátságos összecsapásokon jól futballoznak, aztán jön a tétmeccs, és hoppon maradnak?
– Fogalmam sincs. Ha tudnám, illetve tudnánk, mi az oka ennek, biztosan változtatnánk rajta. De ami a szombatot illeti, nyilvánvaló, hogy a két balszerencsés gól után már képtelenek voltunk újítani, nem mertünk kockáztatni, legfeljebb alibimegoldásokra vállalkoztunk, és ennek meg is lett az eredménye…

---- A ---- &