Lost – eltűntek

Jürgen Klinsmannról, a vb-bronzérmes német válogatott korábbi csapatfőnökéről semmit nem tudunk. Annak ellenére, hogy sikeres szakvezető és közönségkedvenc volt, családja nyomásának engedve nem hosszabbította meg szerződését a szövetséggel. A torna után csendben elvonult, és meg sem állt választott hazájáig, a Németországtól tízezer kilométer távolságra lévő Kaliforniáig. Hazaérkezésekor megcsókolta feleségét, a kínai-amerikai Debbie Chint, megölelte gyermekeit, Jonathant és Lailát, majd átlépte kínai stílusban berendezett villájának küszöbét, és nagyot sóhajtott – megkönnyebbülésében.

Júliusban ugyanis úgy érezte, kiégett, és fél évig hallani sem akar újabb edzői munkáról. Sokan megmosolyogták ezért, ugyanis kecsegtető ajánlattal keresték meg őt az amerikai szövetség vezetői, amelyre – vélekedtek sokan – nem lehetett nemet mondani. A makacs Klinsmann azonban ragaszkodott hat hónapos pihenőjéhez, és visszautasította az ajánlatot. Elvégre ő megmondta, hogy fél évet pihen. Mint ahogy azt is, hogy nem veszi át személyesen a vb-dicsőségért járó állami kitüntetést, az Ezüst Babért. A ceremónia éppen egy nappal utódja, Joachim Löw Svédország elleni bemutatkozása előtt volt, és az exkapitány nem akarta, hogy róla szóljanak a hírek. Az Írország elleni Eb-selejtezőn sem volt ott, de előtte telefonon sok sikert kívánt korábbi segítőjének. Ám ennél többet nem tesz. Eltűnt a nyílvánosság elől, ne gondoljuk azonban, hogy tétlenül ücsörög. Az általa alapított, rászoruló gyermekek támogatásával foglalkozó alapítvány, az Agapedia ügyeit intézi, mindeközben járja a pályákat, hogy tehetséges játékosokat kutasson fel. És persze továbbra is képzi magát: ugyanis elképzelhető, hogy 2010-ben újra vb-résztvevő lesz, talán egy afrikai csapat kispadján. Ha engedi neki a család…

Marcello Lippi, a világbajnok olasz válogatott szövetségi kapitánya július 9. óta nem ült kispadon, július 11. óta pedig hivatalosan is állástalan – a világ egyik legjókedvűbb munkanélkülije. Az 58 éves szakember kifejezetten élvezi, hogy nem kell dolgoznia, az egész nyarat a családjával, imádott unokáival, régi barátaival és kedvenc vitorlásával tölthette, amellyel gyakran járt ki a tengerre horgászni: „Negyven év után először fordult velem elő, hogy augusztus közepén nem edzőtáborban voltam, hanem a szeretteimmel. Összességében nem rossz érzés, sőt. Kaptam már persze remek ajánlatokat, de még várok, nem kell sietnem. Azt hiszem, hogy négy-öt hónapon át pihengetek, képzem magam, aztán beleugrok egy új kalandba.”

Lippi a nyáron nemet mondott az angol Manchester United ajánlatára és néhány „egzotikus” válogatott megkeresésére is, mert mint mondta, olasz szerződésre vár, nem is feltétlenül valamelyik nagycsapattól: „Az a lényeg, hogy legyen a háttérben egy jó elképzelés és néhány baráti arc.”
A mindennapjai nem telnek unalmasan, az utca embere elképesztő rajongással veszi körül a vb-győztes kapitányt, aki főleg azt s
zereti, ha csillogó szemű kisgyerekek mennek oda hozzá autogramot kérni.

„Van persze példa a másik végletre is: az egyik reggel fél nyolckor Viareggióban, a kedvenc kávéházamban olvasgattam, amikor odajött egy ember, és azt mondta: mester, a vébén nem használták ki eléggé a széleket. Először azt hittem, hogy viccel, aztán amikor láttam, hogy nem, csak annyit mondtam neki, egye inkább meg azt a brióst…”