„Tudom, ez nem lesz majd egy lányregény”

Aczél Zoltán neve leginkább az újpesti futballrajongóknak lehet ismerős. A 39 esztendős, korábbi kétszeres válogatott labdarúgó a lila-fehéreknél lett ismert játékos, ráadásul manapság is a Megyeri úton dolgozott mint az Újpest juniorcsapatának edzője, illetve a profi gárda pályaedzője. Mostani feladata az, hogy az NB I sereghajtóját, a REAC-ot az élvonalban tartsa.

– Nem lesz könnyű dolga…
– Természetesen tudom, mit vállaltam, azonban a feladat nehézsége egyáltalán nem rémiszt meg, sőt kifejezetten inspirál, hogy innen kell elmozdítani az együttest – mondta Aczél Zoltán. – Hét éve dolgozom edzőként, és régi vágyam volt, hogy egyszer élvonalbeli csapatot irányítsak. Noha a következő hetek, hónapok során rengeteg tennivaló vár rám és a játékosokra, nagyon boldog vagyok, hogy megkaptam a lehetőséget a REAC-tól. A klub vezetői bizalmukról, támogatásukról biztosítottak, és ez hatalmas megtiszteltetés a számomra. Ugyanakkor az Újpest FC-nek is köszönettel tartozom, hiszen a Megyeri úton élő szerződésem volt, de minden további nélkül elengedtek a REAC-hoz, sőt sok sikert kívántak az új munkámhoz.

– Tizenegy mérkőzés van hátra az őszi szezonból. Mire számít?
– Bár ezen a szinten korábban nem edzősködtem, készen állok a feladatra. Passzióból nem vághat bele az ember az edzősködésbe az első osztályban. Tudom, ez nem lesz majd egy lányregény. Azonban arra számítok, hogy már a szezon végéig sikerül előrelépnünk. Ha pedig a bajnokság végére bent marad a csapat, és ezenfelül játékban, fizikailag és mentálisan is jobbak leszünk, már elégedett leszek.

– Szombaton edzőmeccset játszott a REAC az MTK-val. Kettő nullára kikaptak, de ön csak a második félidőben ült le a kispadra. Miért?
– Kutasi Róberttel abban állapodtunk meg, hogy az első mérkőzésen még nem ülök le a padra. A meccs előtt persze bementem az öltözőbe, hiszen ekkor találkoztam először a játékosokkal. Bemutatkoztunk egymásnak, beszéltem a labdarúgókkal, nagyjából vázoltam az elképzeléseimet, aztán felültem a lelátóra. A szünetben viszon meggondoltam magam, mert úgy éreztem, a srácok igénylik a jelenlétemet a kispadon, arról nem is beszélve, hogy én sem tudtam volna fent maradni a lelátón. Jó szellemű társaságot ismertem meg a REAC-ban, és bízom benne, hogy eredményesek leszünk együtt. A pakliban persze benne van az is, hogy nem sikerülnek a céljaink, de maximálisan bízom a felkészültségemben és a játékosokban. Velem eredményes lesz a csapat, és a REAC bent marad az élvonalban!

MTK BUDAPEST - REAC 2–0 (1–0)
Hidegkuti-stadion, 100 néző. V: Kömpf
MTK: Végh Z. (Szatmári Z.) – Kriston, Lambulics, Pintér Á. (Simon Á.), Selei – Bonifert, Horváth L., Lipcsei R., Pál (Szabó Á.) – Németh K., Lencse
REAC. 1. félidő: Illyés – Dinka, Cseri, Horváth G., Makra – Somorjai, Kapcsos, Földvári, Török S. – Nyerges, Torma
2. félidő: Szentpéteri – Nagy I G., Virágh T., Tamási, Pusztai – Baghy, Kiss T., Répási, Halmai B. – Délczeg, Bozori
G: Bonifert, Lencse