Mély hódolat – utánzással

Elmosta az eső az esti Davenport–Srebotnik, valamint a Nalbandian–Szafin mérkőzést, újabb többmilliós kárt okozva a szervezőknek. Az ilyenkor szokásos nosztalgiázás tehát már akkor megindult. Az USA Network Szafinék helyett a csütörtöki Agassi–Bagdatisz csatát ismételte, ami valószínűleg nem tett rosszat a nézettségének.

Találós kérdésnek is feltehetném, mit csinált Roger Federer csütörtök este, tudván, hogy másnap 11-kor Tim Henman vár rá a centeren. A helyes válasz: végigizgulta a hotelszobájában a televízió előtt az amerikai és a ciprusi küzdelmét.

„Fantasztikus volt, nagyon élveztem a fordulatokat, a drámát a görccsel, ahogy kölcsönösen tisztelték egymást, ahogy a szurkolók együtt éltek a meccsel” – mondta mosolyogva a svájci, hozzátéve, hogy reméli, rövidesen ő is játszhat esti mérkőzést, mert annak mindig különleges a hangulata.

Amíg pénteken Flushing Meadowsban mindenki Agassiról áradozott, az ünnepelt legenda a sebeit nyalogatta. Nem vett ütőt a kezébe, örült, hogy lábra tudott állni. Igaz, ehhez újabb orvosi segítségre volt szüksége. A Las Vegas-i erőnléti edzője, legjobb barátja, Gil Reyes úgy nyilatkozott, hogy a gyulladás a hátában borzalmas fájdalmakat okozott Agassinak, a mozgásban is korlátozta. Az autogramosztás és az interjúszobában üldögélés egyaránt komoly próbatételt jelentett neki, olyannyira, hogy a péntek hajnali távozás előtt Andre a padlón fekve várta az autót. Ezek után nem meglepő, hogy az ébredést köve-tően a hotelszobájában az egyik versenyorvos újabb gyulladáscsökkentő injekciót adott neki.

„Mindent meg akarok tenni azért, hogy a lehető legjobb állapotban lássanak a szurkolók a pályán, de a hátralévő életem nem fogom veszélyeztetni” – jelentette ki Agassi.

Miközben tehát a 36 éves közönségkedvenc azért küzdött, hogy – ha már legyőzte Markosz Bagdatiszt – visszatérhessen a színpadra, az egyik játékostárs különös módját választotta tisztelete kifejezésére. Az orosz Tejmuraz Gabasvili ellen győztes James Blake szokatlan látványt nyújtott pénteken a Louis Armstrong Stadionban: a kilencvenes évek elejének Agassi-stílusában öltözve játszott. Fejkendőben, szűk fekete sortban, alatta narancssárga biciklisnadrágban és színpompás ingben.

„Wimbledonban jött az ötlet, amikor néztem Andre meccsét Nadal ellen, és láttam, mennyire meghatódik mindenki, mekkora érzelmi hatással van az emberekre. Azt mondtam a körülöttem ülőknek, kitalálhatnánk valamit, hogy kimutassuk a támogatásunkat, mit jelent ő a sportnak. Hallottam, hogy nem akar nagy csinnadrattát a nemzeti szövetségtől, de gondoltam, egy játékostárs az más. Eszembe jutott, milyen különleges szerelésben játszott annak idején. Természetesen Andrét beavattam, de amúgy igyekeztem titokban tartani a tervet” – mondta Blake, aki a következő mérkő-zésén Carlos Moyá ellen már megjelenésében is önmagát adja. ---- A szombati esőszünet alkalmas rá, hogy visszapillantsunk az első két fordulóra: a férfiaknál és a nőknél egyaránt akadtak meglepetések.

A férfiaknál ott van Ivan Ljubicic (3. kiemelt) első fordulós búcsúja: Feliciano Lópeztől persze tulajdonképpen nem szégyen kikapni, főleg azért, mert a világranglista 77. helyén álló spanyol szórta a nyerő ütéseket, így a magához képest erőtlen horvátnak esélye sem volt megszorítani ellenfelét. Más kérdés, hogy López a cincinnati felvezető tornán még olyan rosszul játszva esett ki, hogy azt kérte a főbíró mikrofonján, valaki adjon neki pénzt teniszleckékre. Végül most is csak a második körig jutott…

Az első napon búcsúzott a finn Jarkko Nieminen (13.) is, aki 2005-ben még negyeddöntős volt az US Openen, ám szerencsétlenségére az idén épp azt a Xavier Malisse-t kapta ki az első körben, aki kiemelt lett volna, ha csak egy héttel később rendezik meg a tornát – ki is kapott. Malisse ezután a német Björn Phaut is szettveszteség nélkül győzte le a második körben, és a harmadik fordulóban, a cseh Jirí Novak ellen is ő az esélyes. Szívesen jósolnánk neki még ennél is szebb jövőt, ám a nyolcaddöntőben már Rafael Nadalt (2.) kellene legyőznie – ez sem lehetetlen.

Malisse-nál is jobban szerepel a skót tini, Andy Murray (17.), aki eddig egy átaludt szettet leszámítva ellenállhatatlanul teniszezik. Murray ráadásul a korábban Andre Agassit és Andy Roddickot is sikerre vezető és tévékommentátorként is közkedvelt edző, Brad Gilbert legújabb tanítványaként egyre nagyobb népszerűségnek örvend az Egyesült Államokban, azaz a közönség szimpátiája is az övé. Ám elképzelhető, hogy az eddig a nem éppen tökéletesen teniszező, de minden adogatójátékát megnyerő chilei Fernando González már túl nagy falat lesz Murraynek, és akkor a nyolcaddöntőben Davigyenkót még nem is említettük.

A nőknél az első fordulóban még nem történtek nagy csodák, a váratlanul kiesett Anasztaszija Miszkina (11.) ugyanis láthatóan sérülten futkározott a fehérorosz Viktorija Azarenka labdái után, mindhiába. (Az orosz lány vissza is lépett a párosok küzdelmétől, így kerülhetett főtáblára Czink Melinda és partnere.) A még csak 17 éves Azarenka viszont lendületbe jött, túljutott a második körön is, sőt Anna Csakvetadze ellen sem esélytelen. Ha a fehérorosz hölgy neve ismerősen cseng, az nem a véletlen műve: jó másfél éve, Melbourne-ben egyesben és párosban egyaránt győzött Szávay Ágnes ellen a juniorok döntőjében, a Roland Garroson pedig már együtt nyerték a párost. Azarenkán kívül az egyetlen valóban jól játszó nem kiemelt hölgy, Serena Williams viszont nem szorul bemutatásra Illik megemlíteni a szintén rangsorolatlanul a harmadik körbe jutó francia Virginie Razzanót is, de leginkább azért, mert a három év szünet után mondhatni újjászülető svájci Martina Hingis (8.) vele szemben esett ki, saját elmondása szerint leginkább fáradtsága miatt. Hingis mellett egy másik titkos esélyes, a Párizsban elődöntős cseh Nicole Vaidisová (9.) is búcsúzott már, őt a szerb Ana Ivanovics (16.) verte meg – pontosabban Vaidisová engedett ki a kezéből egy könnyedén nyerhető meccset, rengeteget hibázva a döntő szettben. ---- A korábbi világelső, 2001-es US Open-győztes Lleyton Hewitt augusztusban begyulladt térdízülete miatt visszalépett a torontói mesterversenytől, és az amerikai bajnokság kezdetére sem gyógyult meg. Az ausztrál azonban reménykedett abban, hogy az első fordulókban nem súlyosbodik a sérülése, és csökkennek fájdalmai. Az első két kört simán is vette, szettveszteség nélkül győzött a spanyol Albert Montanes és a cseh Jan Hernych ellen is.

– Hogy van most a rakoncátlankodó térde?
– Nem rosszabb, mint amilyen az első forduló után volt, és ez jó jel. Az edzéseken nem lehet ugyanazt a terhelést produkálni, amit a lábam a mecscseken kap, így egy kicsit aggódtam a US Open előtt, hogy fogja bírni az első mérkőzés után hamar következő másodikat. Szerencsére azonban általában nem fáj különösebben. Nem panaszkodhatom.

– Nem zavarja a fájdalom a játékban?
– Valamennyire nyomot hagy a mozgásomon, azért nem vagyok még százszázalékos állapotban. Egyrészt érzem a fájdalmat, és tudom, hogy vigyázni kellene, hogy ne sérüljek meg még jobban, másrészt ott van ugye a mérkőzés. De játszottam már így: Melbourne-ben a csípőm fájt, Párizsban a bokám rakoncátlankodott, de akkor is igyekeztem nem gondolni erre, és most is el tudom nyomni a fájdalmat.

– Mennyire nehéz a Hernychhez hasonló teniszezők ellen játszani, akik váltogatják a remek megoldásokat a kapitális hibákkal?
– Mindig nagyon kell figyelnem, rá kell szorítanom magam, hogy az utolsó pillanatig összpontosítsak, mert hiába kerülök előnybe, bármi történhet.