Fekete sereg Vecsésről

„Egy góllal megverjük őket. Nem kell ettől a Fraditól megijedni...” – Jani bácsi, a gondnok mondta ezt, miközben a bográcsban rotyogó szarvaspörköltet kavargatta nagy nyugodtan. Hatvannyolc éves, és az ő esetében nem költői túlzás, ha azt írjuk: az egész élete a vecsési futballcsapaté. Tudniillik Jani bácsi gondnoki lakása nagyjából húsz méterre van az oldalvonaltól és a kis lelátótól. Itt él az „idők kezdete” óta, sőt ő maga építette az üde zöld gyeppel díszített, irigylésre méltóan karbantartott helyi sporttelepet. Naná, hogy ő is a Fradival álmodik napok óta. De így van ezzel a 24 ezres lélekszámú Vecsés szinte minden polgára. Nagy nap ez a káposztabirodalom életében. A helyi aranylábú fiúk a Puskás Ferenc Stadionban mérkőznek meg bajnoki meccsen a Ferencvárossal.

A káposzta olyan, mint másutt az arany

Csoda-e, ha az edzésen is ott vannak a drukkerek, lesik a cicázást, hallgatják a korábbi válogatott, a hajdani kispesti kedvenc Pisont István utasításait? Jókedvű itt mindenki, és ez nem csak a Fradi miatt van. Sokan irigylik a vecsésieket, mondván, a káposzta olyan ott, mintha aranyat termelnének a városka határában, így még szép, hogy erős csapata van a településnek. Pedig a pénzt, az évi huszonötmillió forintot az önkormányzat adja a futballklubnak, és e mellé teszi oda a sajátját Rácz Gábor elnök, helyi vállalkozó, no meg Földvári Tibor alelnök, aki 1975 óta tartozik a klubhoz.

Van itt pénz, de csak módjával, időben kifizetve. S nagy szó ez manapság, erről sokat tudnának mesélni a vasárnapi ellenfél, a Ferencváros játékosai. Amúgy természetesen amatőrcsapat a Vecsés, a keret tagjai tanulnak vagy dolgoznak, mint Sidó Szabolcs, aki testnevelő tanárként oktatja a diákokat. Napi egy edzés szerepel a programban, rendszerint délután öt órakor gyülekeznek a vecsési pályán, aztán jó hangulatban munkához látnak, futnak, sprintelnek, lőnek és megbecsülik mindazt, amit ma másodosztályú magyar futballistaként megkereshetnek.

Őtezer néző mellett már nincs ráfizetés

Vasárnap például egymillió forintot tehetnek zsebre, ha legyőzik a Fradit.

A klub vezetősége no meg szurkolók, vállalkozók dobták össze a pénzt, mondván, nekik ennyit megér, ha a fiúk legyőzik a Ferencvárost. És már készülnek sokan a vasárnapi nagy meccsre, autókkal, buszokkal indulnak majd az ország legnagyobb arénájába, a Puskás Ferenc Stadionba, hogy biztassák – a mintegy tízezer ferencvárosival szemben – a vecsési piros-fehéreket.


A fekete sereget. Tudniillik az FTC elleni bajnokira vadonatúj fekete szerelésben fut majd ki a pályára a vecsési alakulat. S ha valaki azt hiszi, hogy a klub történetében első ízben játszanak az ország legnagyobb arénájában, akkor bizony téved. A Vecsési Vízép 1965. november 11-én az Esztergomi Marógépgyár elleni 1–1-es döntetlennel elhódította a Szabad Föld-kupát, Szűcs sporttárs fejelte a győzelmet jelentő gólt, s ezt a serleget úgy őrzik itt, mint a brazilok a vb-trófeát. Egyébként a vasárnapi helyszínválasztás Rácz Gábor elnök ötlete volt, aki Honvéd-szurkoló lévén először a Bozsik-stadionra gondolt, ám mivel átépítik, így maradt még a csepeli stadion, a BVSC-pálya, majd végső megoldásként a Puskás Ferenc Stadion. Ez a kaland mintegy öt és fél millió forintba kerül a vecsésieknek, ám ha már ötezren lesznek a lelátón, akkor nullszaldós az üzleti vállalkozás.

Miközben rotyogott Jani bácsi szarvaspörköltje, elkezdődött a tréning.

A zöld gyepre kikocogó játékosok között felfedezhettünk több ismerőst is. Itt volt például az a Faragó István, aki néhány éve emlékezetes meccsen lépett pályára a Puskás Ferenc Stadionban: 2002. augusztus 14-én még a Zalaegerszeg labdarúgójaként szerepelt a Manchester United ellen, most a Vecsés futballistájaként a Ferencváros ellenfeleként térhet vissza. A játékosok rendkívül elszántnak tűnnek. A fiatalabbak, mint például a ferencvárosi nevelésű Králik Balázs, talán még nem is tudják, hogy micsoda felejthetetlen élményben lesz részük. Bizonyára még bele sem gondoltak, hogy abban az öltözőben készülhetnek vasárnap délután, ahol például a magyar válogatott tagjai, ahol a többtucatnyi egykori kedvenc, Détári Lajos, Nyilasi Tibor, Mészöly Kálmán, Albert Flórián, Kocsis Lajos, Tichy Lajos és persze Puskás Ferenc... A vecsési fiúk majd akkor szembesülnek azzal, hogy történelmi esemény részesei, amikor kifutnak a stadion immár tökéletesre varázsolt gyepszőnyegére (a norvégok elleni Eb-selejtezőt azért nem lehetett ugyanitt megrendezni, mert a júliusi Robbie Williams-koncert után tizenöt négyzetméternyi gyep kirohadt), és zeng-zúg majd az aréna vasárnap délután.

És ott lesz majd a lelátón rengeteg Fradi-drukker, akik pontosan emlékeznek rá: annak idején, a legendás időkben, amikor még futballország voltunk, rendszerint vasárnap délutánonként rendezték a kettős meccseket, a Fradi–Vasast, az Újpest– Honvédot hetven-, nyolcvanezer néző előtt.

A „Király” lehet a vasárnapi meglepetés

Vecsésen akkoriban még csak nem is álmodozhattak arról, hogy egyszer eljön egy olyan vasárnap, amikor abban az arénában ők (is) főszereplőkké válnak. Sőt még akkor sem gondoltak erre, amikor mintegy nyolc esztendővel ezelőtt Törőcsik András, Kovács Kálmán, Sallai Sándor és Gyimesi László játszott a helyi csapatban. A mostani együttesben nincsenek sztárok, hacsak Pisont Istvánt nem nevezzük annak. Földvári Tibor alelnök elmondta, hogy a kispestiek egykori „legnagyobb királya” még most is remek kondiban van, a játékosai tisztelik, és ha a helyzet úgy hozza, bármikor beszáll, legyen bárki az ellenfél.
Ki tudja, lehet, hogy éppen ő lesz a meglepetés vasárnap délután...