A láz sem akadály

Mi is lehetett volna a nap legnagyobb kérdése, mint az, hogy Kemény Dénes leül-e a kispadra a horvátok ellen, vagy sem. A szakvezetőt ledöntötte lábáról pénteken a vírus, 38.9 fokos lázzal ágyba parancsolták, így aztán a szombat délelőtti edzésre érkezvén gyorsan végigpásztáztuk a medencepartot, vajon ott látjuk-e a szövetségi kapitányt. Nem volt ott, ellenben doktor Pavlik Gábortól friss diagnózist kaptunk: „Dénes 37.1 fokos hőemelkedéssel ébredt, még gyengének érzi magát, ezért a szállodában pihen. Az állapota eldönti, hogy ott lehet-e a horvátok elleni meccsen vagy sem. Csak halkan mondom, én ma még nem engedném dolgozni, nem biztos, hogy a napi hőstett hosszú távon kifizetődő…”

A játékosok lazán, inkább fakultatív módon tréningeztek a Május 25. uszodában, amelyet a női találkozók színhelyéhez, a Banjica komplexumhoz hasonlóan az 1973-as úszó- és vízilabda-világbajnokságra építettek.

„Emlékszem, annak idején a csodájára jártunk a létesítményeknek” – mondta Kásás Zoltán edző, aki nem mellesleg az 1973-as világbajnokságon aranyérmes magyar csapat tagja volt, s aki az esetleg távol maradó Kemény Dénes helyére léphet az esti találkozón. A helyettesítésről óvatosan fogalmazott, csak ennyit mondott: „Ha Dénes esetleg nem jöhet, megoldjuk a problémát…” Mi azért erősködtünk, hogy vélhetően neki kell majd irányítania a válogatottat, ám ő inkább kitért a válasz elől: „Én sohasem szoktam a kispadon ülni, éppen ezért, nincs egyenfelszerelésem, amely kötelező a LEN-rendezvényeken…”

No, hát okosabbak nem lettünk, annyit azonban érdemes megjegyezni, a sydneyi olimpián fordult elő az az eset, hogy eltiltás miatt Kemény Dénes két találkozón sem ülhetett le a kispadra, akkor Martin György (jelenleg a magyar szövetség elnöke) foglalta el a helyét.

A szombat esti ellenfél, Horvátország gyenge előnykihasználásának itta meg a levét Olaszország ellen a nyitó napon, 9–8-as vereségéről Steinmetz Ádámot faggattuk. Le lehet-e vonni bármiféle következtetést a találkozóból?

„Megjósoltam, hogy eggyel nyernek az olaszok, igaz hat ötre tippeltem. Nem tudom, mi lehet a horvátokkal, hiszen egyénenként kiváló pólósok. Talán Ratko Rudiccsal nem tudnak összeszokni, de ez csak találgatás. Mindenesetre hiba lebecsülni őket, mert ha mindig arra gondolnánk hogy ennél meg ennél a csapatnál is jobbak vagyunk, akkor elbíznánk magunkat, és nem tudnánk kellő elszántsággal harcba indulni.”

A csapat egyébként együtt tréningezett a horvátokkal, megosztva egymás között a medencét, de egyik fél sem használta ki az egyórás edzésidőt. Kemény Dénessel délben – telefonon – váltottunk néhány szót, és a kapitány jó hírekről számolt be: „Reggel kis hőemelkedésem volt, de délelőtt már az is elmúlt. Furcsa is, mert napközben inkább felszökik a láz. Ha délután öt órakor is ilyen állapotban leszek, leülök a kispadra. Beveszem a lázcsillapítókat, és vasárnaptól már nem lehet gond.”

A szakvezető nem örült a 9–8-as olasz sikernek, inkább azt szerette volna, ha fordítva alakul a péntek esti derbi. „A horvátok eleve veszélyes ellenfelek, egy ilyen csalódás pedig önvizsgálatra készteti őket, plusz energiákat szabadít fel bennük” – figyelmeztette önmagát és csapatát Kemény Dénes.

Aki végül megjelent a mérkőzésen, noha egyáltalán nem érezte magát kirobbanó erőben. Bevallotta, nincs jól, és hogy Pavlik doktornak ellentmondva döntött a meccselés mellett.

„Délután 37.8-ra ment fel a lázam, aztán visszament 37.3-ra. Úgy gondoltam, arra éppen még jó, hogy másfél órát kibírjak. Szerintem holnapra így is jobban leszek, inkább az a baj, hogy nem tudjuk, mi okozta ezt az egészet” – mondta a láthatóan verejtékező kapitány.

Aztán megjelent Pavlik doki, és megmagyarázta az izzadást: „Egy kis szingli kalciumot készítettem!” ---- V ---- &