Az első négy fordulóból leszűrhettük – az angyalföldi vereséggel együtt is –, hogy a Tatabánya okosan futballozik. Ez nem is csoda, hiszen a jól rajtoló együttes edzője, Sisa Tibor két diplomát szerzett – egy tanárit (földrajzot és testnevelést oktat), valamint egy szakedzőit – és három középfokú nyelvvizsgája van, angolból, németből és arabból.
Danis Barna
A 2005?2006-os bajnokságban az 5. helynek örülhettek a kék-fehérek. Az idén még jobbak lehetnek
Danis Barna
A 2005?2006-os bajnokságban az 5. helynek örülhettek a kék-fehérek. Az idén még jobbak lehetnek
Jól szerepel eddig a Tatabánya futballcsapata a Borsodi Ligában. Az alapos szakmai felkészültség mellett persze a nyugalom is kell a jó szerepléshez. Tatabányán pedig ez is adott, hiszen Török József, a klub vezetője minden feltételt megteremt a rendezett munkához.
„Fontos, hogy semmiféle feszültség ne legyen, mert akkor hibázunk – mondta Sisa Tibor vezető-edző. – Nem kell mindenből gondot csinálni, és nem is volt nálunk sosem probléma. Én még ilyen nyugodt körülmények között nem dolgozhattam a pályafutásom során, elmondhatom, hogy most vagyok a legjobb helyen. Mindenkiről sugárzik, hogy jól érzi magát ennél a klubnál. Tudjuk, hogy hol a helyünk, nem kell nekünk elsőnek lennünk. Vannak jobb és rosszabb meccseink, de mindig javítani akarunk a játékunkon.”
Meggyesi Bálint
Sisa Tibor összeszorított fogakkal küzd a Tatabánya sikereiért ? amint az eredmények bizonyítják, jól végzi a dolgát
A Tatabánya az előző bajnokságot a várakozásokat felülmúlva az ötödik helyen zárta. Az újonc csapat egyik legnagyobb bravúrja volt, hogy a Ferencváros ellen győzni tudott az Üllői úton. Ám ettől az eredménytől sem szálltak el, ebben az évadban sem a dobogót tűzték ki célul a csapat elé.
„Nagy változások zajlottak le a nyáron, sokan nem is fogják fel, milyen mértékben alakult át az együttes – folytatta Sisa Tibor. – Nyolcan távoztak, köztük a legjobb góllövőnk, Márkus Tibor, és mindössze öten érkeztek. Szóval mennyiségileg nem jöttünk ki jól a nyárból, a minőségről pedig most még korai lenne nyilatkozni. Tudomásul veszem ezeket a változásokat, alkalmazkodnom kell a helyzethez. Nekünk most sem lehet más a célunk, mint hogy bent maradjunk az élvonalban. Majd télen kiderül, hogy megfelelő játékosokat igazoltunk-e. Minket a sérülések sem szoktak elkerülni, így pedig nehéz előre tervezni. Persze én azt is mondom, úgy ne jöjjön le senki a pályáról, hogy nem fáj semmije, de azért túlzásokba nem kell esni.”
A Tatabánya egységesen futballozik. Az együttes többnyire védekezésben és támadásban is jó produkciót nyújt, de Sisa Tibor azt mondja, nem csak a pályán kell jóban lenniük egymással a futballistáknak. Az edző ugyanilyen fontosnak tartja, hogy a labdarúgói szeretnek Tatabányán futballozni, a meccsek és a tréningek után jókat beszélgetnek. Ami nem könnyű, hiszen egyaránt három szerb és kameruni, valamint egy-egy szlovák és cseh légiós is szerepel az együttesben. Az edzéseken így jól jön a tréner három nyelvvizsgája.
„Néha nehéz megértetni a játékosokkal, mit is várok tőlük, de azért valahogy mindig sikerül elmagyaráznom – mondta a szakember. – A Kuvaitban és Szlovákiában eltöltött évek alatt megtanultam angolul, németül, sőt még arabból is vizsgát tettem. Szlovákul meg tudok. A tréningek közben nem nagyon gondolkodom, csak használom az idegen szavakat.”
Sisa Tibor naponta 304 kilométert utazik azért, hogy Tatabányán elláthassa a feladatát. A vezetőedző nem adta fel eredeti szakmáját, továbbra is tanít a Nógrád megyei Ludányhalászi általános iskolájában. A napirendje sűrű, hiszen tanítás után indul Tatabányára, megtartja az edzést, majd megy is haza. Összesen csaknem öt órát ül kocsiban.
„Szeretek tanítani, csak az bánt, hogy Ludányhalásziban nincs helyi futballcsapat – zsörtölődött Sisa Tibor. – Pedig ügyesek a gyerekek, az egyik kislány például már az ifjúsági válogatottban is szerepelt. Azért is jó hely az iskola, mert ott mindennap együtt lehetek a feleségemmel, akivel tizenkilenc éve élünk együtt. A nejem is hozzájárul ahhoz, hogy nyugodtan dolgozhassak, kiegyensúlyozott hátteret teremt nekem. Mondom is a játékosoknak mindig, nagyon szerencsés vagyok, mert majd húsz éve vagyok szerelmes. A feleségem viszont még egyszer sem szerepelt a csapatomban, mert ez nem szeretet kérdése. Azért nagyon meg kell dolgozni…”