Gyakorolták a büntetőrúgást

Hat percen belül kétszer hördült fel ugyanazon okból a paksi publikum: előbb Kóczián Ferenc, majd kisvártatva – már csak a szimmetria végett is – a jobbhátvéd Molnár Zoltán futott alá látványosan egy nagy ívben aláhulló labdának. Az sem zárható ki, hogy néhány évvel korábban, néhány kilométerrel északabbra Dunaújvárosban is előfordult már velük hasonló malőr ilyen nyúlfarknyi idő alatt, lévén a bekkduó a piros-fehéreknél is egy csapatban szerepelt.

Ahogy azt előzetesen várni lehetett, a csütörtökön még UEFA-kupa-mérkőzést vívó (és a svájci Grasshoppers ellenében 3–1-es összesítéssel búcsúzó) Magyar Kupa-győztes akarata érvényesült inkább, ráadásul ez a helyzetek számában is megmutatkozott – annak ellenére, hogy egyébként elképesztő számú elhibázott indítás, elrontott passz miatt mérgelődhetett mind a hazai publikum, mind a vendégek szurkolótábora. A Fehérvár olykor meglepően könnyedén futott át a paksiak középpályáján, ergo megeshet, hogy bár a DVSC után újabb magyar nagyvad „megszelídítésében” bízó házigazda védekezését Lengyel Ferenc precízen megtervezte, a taktika megvalósításával jobbára adósak maradtak a zöld-fehérek játékosai.

A félidő derekától aztán tovább egyszerűsödött a képlet: Csertői Aurél csapata kapuja elé szorította a vendéglátót, ziccert is sikerült kidolgoznia, ám mégsem tudott előnyt kovácsolni a már-már nyomasztó mezőnyfölényből. Sőt a hajrában két életképes, gyors ellentámadást is végigvitt a Paks, igaz, Sebők Zsolt kapusnak egyik esetben sem kellett közbeavakoznia, megtette ezt ugyanis helyette a bekksorból valaki.

Ami a szünet előtt nem, az a fordulás után alig valamivel összejött a Fehérvárnak: Kuttor Attila – a mérkőzés során sokadszor, de mindamellett először értékelhető hatékonysággal – előrehúzódott egy beívelést megelőzően, és kvázi gólpasszt adott Csizmadia Csabának. A találat miatti bánat helyett a Paks szempillantás alatt összekapta magát, Montvai Tibor például rögvest egyenlíthetett volna, ahogy utóbb egy szöglet után Horváth Sándor is, ehelyett a játékrész derekára megduplázódott a vendégelőny – amihez Kassai Viktor játékvezetőnek is volt némi köze… Minimum véleményes ugyanis, valóban szabálytalankodtak-e a hazaiak Sitku Illéssel szemben. A sértett mindenesetre elsőre bevágta a büntetőt, a Csizmadia Csaba befutása miatt megismételtetett tizenegyest Kovács Attila hárította, ám a játékvezetői kuriózumként értékelhető újbóli visszafújás után harmadszorra már nem hibázta el a pontrúgást.

Nem mellékesen, a hazaiak a szellemi vezért, azaz Lengyel Ferenc vezetőedzőt is elvesztették a perpatvar közepette, a paksi szakembert ugyanis Erős Gábor „beszámolója” után, de még a harmadik tizenegyes előtt az öltözőbe küldte a játékvezető. Ezzel az érdemi részt tekintve a találkozó végére is értünk, ugyanis ezt követően a Paks nem tudott, a Fehérvár viszont egészen a rendes játékidő utolsó percéig nem is nagyon akart helyzetet kidolgozni. Győzelmének köszönhetően a Fehérvár elmondhatja magáról: nem szakadt le látványosan az éllovasoktól. ---- M ---- &