Fel kell rázni ezt a csapatot!

„Hol a csapatunk?” – kiabálták a Grashoppers elleni találkozó hajrájában az FC Fehérvár szimpatizánsai, és bizony el kell ismerni, az együttes nagyon messze van a tavalyi önmagától. Hogy ennek mi az oka, arról megoszlanak a vélemények, az azonban biztos, hogy a játékoskeret változásai – egyedül Daniel Tudor távozott a kezdő tizenegyből – nem szolgálhatnak magyarázattal.

A klub főtulajdonosának, a Clavis Consultingnek a képviselői még a nyár elején bejelentették, eladnák az üzletrészüket, s az sem titok, az elmúlt időszakban rendre tartoztak az elöljárók a labdarúgóknak. Hogy mindez mennyire vonta el a futballisták figyelmét a felkészülésről, azt nem tudni, de gyanítható, az erőgyűjtés időszakában nem tudtak maximálisan az edzésekre koncentrálni. A felkészülést a különböző meccsekhez (Szuperkupa, UEFA-kupa-selejtező) kellett igazítani, így korántsem biztos, hogy Csertői Aurél a kellő mennyiségű munkát végeztette el a játékosokkal. A Magyar Kupa-győzelemmel, a bajnoki bronzéremmel az együttes magasra tette a lécet, azonban az is előfordulhat, hogy az elmúlt évi szereplés erőn felüli volt. Mindenesetre tény, a játékoskeretet a nemzetközi szereplés előtt nem ártott volna egy-két poszton megerősíteni, ám jó magyar szokás szerint inkább árulni kezdték a labdarúgókat, márpedig amikor egy magyar profinak azt mondják, ide mehetsz, oda igazolhatsz, akkor az úgy teljesít, mint mostanában a Fehérvár keretében néhányan… A négy három hármas rendszerben futballozó Fehérvár három középpályása (Mario Bozsics, Schwarcz Zoltán és Farkas Balázs) egyaránt tengelyben szeret játszani, a két szélső, Alexandr Alumona és Juszuf Dajics azonban az oldalvonalak melletti terület lezárására tulajdonképpen alkalmatlan, és legalább ekkora probléma, hogy az ő játékukban nincs benne a gól sem. A védelemben csütörtökön három 21 esztendős játékos szerepelt, nekik még rutint kell szerezniük: csoda lett volna, ha az eddig csupán egy élvonalbeli mérkőzésen szóhoz jutó Mohl Dávid „megfogja” a Grasshoppers légiósát, a portugál Roberto Pintót…

Az, ami a Fehérvárral történt, nem egyedül erre a csapatra jellemző. Az elmúlt években ez az idény eleji, széteső játék jellemezte az FTC-t, a ZTE-t, a DVSC-t – és a sort még folytathatnánk. S hogy miért történik meg mindez, miért kell keseregnünk a korai kupabúcsúk miatt? Nos, azért, mert nálunk a kupaidényre nem megerősödik, hanem meggyengül egy-egy csapat, ami azért elborzasztó, mert ma már egy albán csapatnál is az a cél, hogy a gárda minél közelebb kerüljön az európai elithez.

Mi pedig egyre messzebb kerülünk Európától…

„Két gyors gólt kaptunk, és nem játszottunk olyan agresszíven, ahogy kellett volna – értékelte a csütörtöki találkozót a tréner, Csertői Aurél. – Kiestünk, de szerdán például az Ajax is kiesett a BL-ből. Ne felejtsék el, a Fehérvár majd húsz éve nem lépett ki a nemzetközi porondra, és építkezés nélkül lehetetlen eredményt elérni. Amikor egy futballcsapat életében nincs összhangban minden, akkor a túlzott hév elviszi a játékosokat, nem elég koncentráltak, a védekezésben felszínre kerülnek a hibák, elöl pedig kimaradnak a ziccerek. Csütörtökön egy-két labdarúgó nem azt játszotta, amit megbeszéltünk. Ez nem történhet meg, ennek lesznek következményei, de nem akarom csak a játékosokra hárítani a felelősséget. Fel kell rázni a labdarúgókat, ez pedig az edző, azaz az én feladatom, és ha ez nem sikerül, akkor le kell vonni a tanulságokat.” ---- D ---- D