Fehérvár: agyő, európai futball!

Akik látták az FC Fehérvár idei mérkőzéseit, azok azt mondják, a csapat egyértelműen a Grasshoppers elleni hazai UEFA-kupa-selejtezőn nyújtotta a legjobb teljesítményt. Mint tudjuk, a Csertői Aurél által edzett csapat a 2006–2007-es bajnoki évadban (eddig) nem tudott úgy produkálni, mint egy évvel korábban, hiszen három bajnoki találkozón csak egy pontot gyűjtött, kettős vereséggel elbukta a Debrecen elleni Szuperkupa-finálét, és a Kajrat Almatit is csak idegenben lőtt góllal búcsúztatta az UEFA-kupa selejtezőjének első körében. Aztán jött az előbb említett Grasshoppers elleni hazai találkozó: a nagyszerűen küzdő, sokat futó fehérváriak több helyzetet dolgoztak ki, mint riválisuk, ám mert helyzetkihasználásuk meszsze nem volt ideális, csak a hoszszabbításban lőtt góllal mentették döntetlenre az összecsapást.

Nos, mindennek fényében rosszul kezdődött a visszavágó, és nemcsak azért, mert Csertői Aurélnak három alapemberét, Dvéri Zsoltot, Koller Ákost és Vincze Zoltánt is nélkülöznie kellett sérülés miatt, hanem azért is, mert néhány perc futball után a hazaiak egy sarokrúgást követően jutottak előnyhöz. Máris igazuk lett azoknak, akik azt hangoztatták, a kétszeres válogatott Koller Ákos fejjátéka nagyon hiányzik majd a csütörtöki meccsen. A gyorsan megszerzett vezetés után is a Grasshoppers maradt támadásban, játékosai többször is a fehérvári védelem mögé tudtak kerülni, és érezni lehetett, a magyar csapat nem ússza meg ezt a meccset egyetlen kapott találattal. Sajnos így is lett, a fehérváriak az oldalvonal melletti területeket nagyon rosszul zárták le a középpályán, az ez idáig mindössze egy élvonalbeli mérkőzést játszó Mohl Dávidnak komoly gondot okozott a bal oldalon a védekezés, mégis azt kell mondani, a második svájci találathoz a kapus Sebők Zsolt figyelmetlensége is kellett.

Dvéri Zsolt hiányában nem volt kreatív, váratlan húzásokra képes labdarúgója a Fehérvárnak a pályán, Juszuf Dajics és Alexandr Alumona a megengedettnél jóval többet hibázott, így a hazaiaknak nem kellett attól tartaniuk, hogy a magyar csapat szorosabbá teszi az állást. 2–0-nál ugyan Horváth Gábor szépíthetett volna, ennek ellenére kétségtelenül igaz, hogy a Grasshoppers minden tekintetben a fehérváriak fölé nőtt az első játékrészben.

A mintegy négyszáz székesfehérvári szimpatizáns azt láthatta, hogy a második játékrész elején jól kezdtek a kedvenceik, és bizony könnyen szorosabbá tehették volna az állást. Sajnos a lehetőségek kimaradtak, és a folytatásban már ismét a Grasshoppers irányította a játékot. Sokadszorra is bebizonyosodott, csodák márpedig a futballban nincsenek. A három alapemberét nélkülöző FC Fehérvár messze van tavalyi önmagától, és ebben az összetételben esélye sem volt a jobb képességű labdarúgókat felvonultató házigazda ellen. Bő tíz perccel az összecsapás vége előtt a fehérvári drukkerek ébresztőt kiabáltak, majd „Hol a csapatunk?” bekiabálásokkal jelezték, egyáltalán nem elégedettek azzal, amit kedvenceik ebben az évben produkálnak. Persze figyelembe kell azt is venni, a Vidinek tavaly szinte minden kijött, talán erőn felül is teljesített a csapat, azonban az is kétségtelenül igaz, annál azért több van a futballistákban, mint amit az elmúlt hetekben látnak tőlük. ---- 5. perc: Dos Santos jobb oldali szögletére Sutter robbant be, és hét méterről, középről a kapu jobb alsó sarkába csúsztatta a labdát.
1–0
11. perc: Bozsics remek cselekkel rázott le három hazai futballistát a bal oldalon, a kaputól 20 méterre leheletfinom passzal Alumonát hozta helyzetbe, ám mielőtt a támadó lőhetett volna, Coltorti bátor kivetődéssel mentett.
19. perc: Renggli 26 méterről középről váratlanul lövésre szánta el magát, a ballábas lövés után Sebők Zsolt a bal sarok elől tolta ki a labdát.
24. perc: Dos Santos 23 méterről, ballal, a balösszekötő helyéről kapura lőtt, Sebők Zsolt későn reagált, és a labda a Fehérvár kapujának jobb alsó sarkában kötött ki.
2–0
31. perc: Mohl a bal oldalról végzett el szabadrúgást, a tizenegyespont magasságából: a laposan középre lőtt labda Horváth Gábort találta helyzetben, ő azonban tíz méterről, ballal ügyetlenül a bal sarok mellé lőtt.
36. perc: Dos Santos a jobbösszekötő helyéről, 26 méterről, szabadrúgásból lőhetett kapura, a ballábas lövés után a labda kevéssel a bal felső sarok fölött hagyta el a játékteret.
49. perc: Pinto jobb oldali centerezését követően Salatic 11 méterről a bal sarok mellé lőtte a labdát.
51. perc: Sitku szerzett labdát a bal oldalon, majd jobbal 14 méterről a bal felső sarok fölé lőtt.
69. perc: Eduardo a kaputól húsz méterre lefordult Horváth Gáborról, 13 méterről ballal laposan kapura lőtt, a labda kevéssel a bal alsó sarok mellett hagyta el a játékteret.
81. perc: Dajics jól húzta meg a baloldalt, csinált egy lövőcselt, és 12 méteres jobblábas, erős lövését követően Coltorti bravúrral védte a jobb alsó sarok előtt a labdát.
88. perc: Schwarcz ívelt előre, Kuttor a büntetőterületen belülről remekül fejelt középre, Horváth Ferenc azonban nagy helyzetben nyolc méterről jobbal a bal sarok mellé emelte a labdát. ---- KRASZIMIR BALAKOV: „Nem szabad álmodozni”

Ha valaki nem tudná, hogy Kraszimir Balakov 2003-ban abbahagyta a futballt, akkor azt hihetné, hogy a bolgárok korábbi klasszis középpályása még mindig aktívan játszik. Pedig a játékmesterből edző lett, és úgy tűnik, ezen a területen is megállja a helyét.
– Csapata végig kézben tartotta az irányítást…
– Én is úgy érzem, hogy magabiztosan nyertünk hazai környezetben és a továbbjutásunk tulajdonképpen egy pillanatig sem forgott veszélyben.
– Gondolta volna, hogy – svájci szemmel – ennyire könnyű lesz a visszavágó?
– Arra számítottam, hogy az ellenfelünk ugyanazt az agresszív, sok futásra épülő futballt játssza majd, mint az első összecsapáson. Meglepődtem, hogy nem így történt, bár azt is tudom, ellenfelünkből több labdarúgó hiányzott sérülés miatt.
– Nézegette már előzetesen, hogy a következő körben melyik csapat lehet a Grasshoppers ellenfele az UEFA-kupában?
– Még játékosként megtanultam, nem szabad álmodozni, túlzottan előretekinteni, ugyanis akkor kellemetlen meglepetés érheti az embert. Csütörtök estig csakis a Fehérvárra koncentráltam, most pedig kíváncsian várom a folytatást. Ugyanolyan elszántak vagyunk, mint a magyarok elleni meccs előtt: valamennyiünk álma, hogy nagyot alkossunk az UEFA-kupában.

CSERTŐI AURÉL: „Sok sikert kívánok…”

Azt már az összecsapás előtt sejteni lehetett, hogy nehéz mérkőzés vár az FC Fehérvárra, és ezt a zürichi kilencven perc igazolta is. A csapat az első találkozón kiválóan futballozott, de nem tudott előnyt szerezni a visszavágóra, ráadásul Csertői Aurél vezetőedző helyzetét nehezítette, hogy három meghatározó labdarúgójáról volt kénytelen lemondani sérülés miatt.
– Az FC Fehérvár idei tétmérkőzései azt mutatták, a csapat formája jócskán elmarad a tavalyi kupagyőzelem idején látottól. Szerda este az utolsó tréningen azzal szembesült, hogy Koller Ákos és Vincze Zoltán játékáról is kénytelen lemondani: mit remélt e kilencven perctől?
– Tudtam, hogy pokolian nehéz meccs vár ránk, hiszen az már Székesfehérvárott bebizonyosodott, a Grasshopperst remek képességű futballisták alkotják. Kraszimir Balakov csapata ezen a találkozón is uralta a játékot, és teljesen megérdemelten győzött.
– Az FC Fehérvár játékára az utóbbi időszakban az a jellemző, hogy a védelem rengeteget hibázik, a támadások végén pedig rendre kimaradnak a lehetőségek… Mi az oka ennek?
– Óriási lélektani előnyt jelent az, amikor egy csapat rögtön a mérkőzés elején megszerzi a vezetést. Nos, az ellenfelünk néhány percnyi futballt követően előnyhöz jutott, aztán egy átlövésből megduplázta a vezetését, és ekkor már nyugodtan játszhatott a saját stílusában. Mi becsülettel futottunk az eredmény után, de nem tudtuk szorosabbá tenni a mérkőzést.
– Volt olyan pillanata a meccsnek, amikor azt érezte, esetleg közelebb kerülhetnek a riválisukhoz?
– A második játékrész elején volt két jó próbálkozásunk, majd a hajrában egy kijátszott ziccerünk is. Ez azonban nem változtat a tényen: mindvégig fölényben volt a házigazda, a jobbik csapat jutott tovább a párharcból. Mást nem tehetek, sok sikert kívánok a Grashoppersnek a folytatásban… ---- Úgy tűnik, az élet ismétli önmagát.

Az FC Fehérvár 32. évében járó profija, Koller Ákos majd 11 esztendővel ezelőtt járt már a Hardturm Stadionban – természetesen labdarúgóként. Azonban sem akkor, sem pedig csütörtökön nem léphetett pályára. Igaz, más volt a helyzet akkor, és más most.

A kétszeres válogatott védő abban az időben a Ferencváros játékosaként a kispadról nézhette végig, hogy a sérülésektől erősen megtizedelt Fradi Lisztes Krisztián és Vincze Ottó két találatával bravúros, 3–0-s győzelmet arat a Grasshoppers ellen. Emlékezetes, máig sokat emlegetett 90 perc volt az, Koller Ákos számára örök emlék. A székesfehérváriak labdarúgója hitte, hogy ami nem sikerült 1995-ben, az megadatik neki 2006-ban: futballozhat a svájci bajnoki rekorder ellen. A találkozót megelőző napon ott volt a Fehérvár tréningező futballistái között, de térdsérülése nem jött rendbe, így idő előtt véget ért számára a gyakorlás. Csütörtökön csak a lelátóról szoríthatott társainak. Sajnos a Fehérvárnak nem sikerült az, ami korábban a Fradinak, tartalékos összetételben nem tudott bravúrt elérni a Hardturmban.

Az élet itt már nem ismételte önmagát...