Főpróba a vérre menő meccsre

A válogatott találkozóján természetesen a Bundesliga első fordulója volt a téma – a német élvonalban szereplők között. Szabics Imre és Dárdai Pál ellentétes utat jár be: a csatár új csapatban, az FSV Mainz 05 gárdájában debütált, míg a középpályás zsinórban kilencedik élvonalbeli idényét kezdte meg a Hertha BSC-ben.

Ketten együtt 100 perc játékidőt és négy szerzett pontot könyvelhettek el – Dárdai Pál végig a pályán volt a VfL Wolfsburg elleni nyitányon, amelyen végül nem született gól, míg Szabics Imre az utolsó tíz percben segítette a mainziakat a Bochum elleni 2–1-es diadal alkalmával. Itt említsük meg: Huszti Szabolcs is bemutatkozott a német bajnokságban, a Hannover ’96 magyar középpályása azonban később csatlakozott a kerethez, a Puskás Ferenc Stadion aulájában rögtönzött elemzésből így ő kimaradt. Pedig lenne mit mesélnie: a jelenleg második számúnak mondható német klubcsapat, a Werder Bremen ellen már a 7. percben ragyogóan debütálhatott volna, hiszen nagyszerűen hozta helyzetbe az iráni Vahid Hashemiant, ám ő hiába cselezte ki a kapust, kihagyta a ziccert – egyszersmind megfosztotta a Fradiban nevelkedő középpályást attól, hogy azonnal gólpasszal tegye le névjegyét. Mindazonáltal a Husztiék számára igen balszerencsésen alakuló meccsen (a 79. percben még a Hannover vezetett 2–1-re, a 85. percben döntetlenre álló derbi vége aztán 2–4 lett) a német szakírók egyöntetűen Huszti Szabolcs játékát emelték ki a hazaiak közül. A tekintélyes Kicker szaklap (amely 1-től 6-ig osztályoz, és a számok emelkedése a produkció fokozatos gyengeségét jelzi) 2.5-et adott a magyar futballistának, és ezt illik megbecsülni, hiszen a hannoveriek közül csak a cseh Jirí Stajner kapott hasonló érdemjegyet, aki gólt lőtt és gólpasszt adott. Kijelenthető tehát, hogy Huszti Szabolcs a vereség ellenére remekül mutatkozott be – csak így tovább!

Ha már az osztályzatoknál tartunk: a berlini Hertha futballistái közül (ne feledjük, idegenben végeztek 0–0-ra) a kapus Christian Fiedler és a két középső védő, a holland Dick van Burik és a vb-bronzérmes német Arne Friedrich kapott 3-ast, Dárdai Pál a hajszállal gyengébb 3.5-est, mindenki más ennél rosszabb értékelésben részesült. A világbajnokságon gólt is szerző brazil Gilberto speciel 5-öst érdemelt, de ez nem olyan, mint nálunk az iskolában: itt ez a szám a kimondottan rossz teljesítmény karakteres kritikája.

„Szerénytelenség nélkül mondhatom, általában jó osztályzatot kapok a médiában – mondta erre Dárdai Pál. – Egyedül védekeztem a négy védő és a három középpályás között, alaposan kifutottam magam, és ezt a munkát értékelik a német újságírók. Az UEFA-kupában eddig is általában a jobbak közé soroltak, és bár Falko Götz edző szintén elégedett volt a játékommal, nem hiszem, hogy mostantól máris bérelt helyem lenne a kezdőben. Igaz, az ezen a poszton eddig számításba vett horvát Niko Kovac Salzburgba ment, de van már annyi rutinom, hogy tudjam, egy gyengébb teljesítmény elég lehet ahhoz, hogy az ember a padon találja magát. Mindig csak magamra figyeltem, a maximumot próbáltam és próbálom ezután is kihozni magamból, hogy ha számítanak rám, ne okozzak senkinek csalódást.”

Szabics Imre két napot töltött Mainzban a rajt előtt, így elégedett azzal, hogy legalább tíz percet a pályán tölthetett.

„Természetesen örülök, hogy a Köln kiesése után sikerült az első osztályban maradnom – mondta Szabics Imre. – A tavalyi keretből három csatárát eladta a klub, kettőt vett, utánam érkezett a szombaton legyőzött Bochumból a brazil Edu. Nagyon szimpatikus a kisváros, a szurkolók imádják a csapatot, mondhatom, eddig mind a két nap jól éreztem magam Mainzban. Ráadásul nyertünk, szóval bízom abban, hogy sikeres évem lesz ebben a gárdában.” ---- Tíz napon belül három osztrák–magyart rendeznek. Arról persze szó sincs, hogy mindhárom meccsen Josef Hickersberger és Bozsik Péter csapata csap össze, a két nemzet legjobbjai augusztus 16-án letudják a maguk mérkőzését. Jövő hétfőn a 17 éven aluli válogatottak folytatják, míg 26-án Ausztria és Magyarország legügyesebben focizó lányai, asszonyai zárják a sort.

A szerdai meccs kapcsán igen nagy az érdeklődés: elővételben már 8500 jegy kelt el a grazi stadion jegypénztáraiban (ha már itt tartunk: a magyar drukkereknek nem kell az UPC-arénáig utazniuk, elég, ha felkeresik valamelyik IBUSZ-irodát, hogy megváltsák belépőjüket), a hangulat tehát félelmetes is lehet.

Amikor a házigazdák szövetségi kapitánya a múlt héten kihirdette 19 tagú keretét, akkor még csak hat légiós szerepelt a névsorban. Hétfőn aztán eggyel bővült a külföldön profiskodók száma: Andreas Ivanschitz elfogadta a Panathinaikosz ajánlatát, amelynek értelmében Salzburgból Athénba költözik. Azt nem állítjuk, hogy hamar megállapodtak a felek, az első tárgyalás és a szerződés aláírása között 11 nap telt el.

„A Panathinaikosz Európa élcsapatai közé tartozik, ott biztosan tudok fejlődni – nyilatkozott elégedetten a válogatott csapatkapitánya. – Mindenesetre a salzburgi szurkolóknak megígértem, egyszer még visszatérek.”

A görög fővárosból mindenesetre Grazba vezet az első útja. ---- Ahogy egy újonchoz illik, az elsők között érkezett a Puskás-stadionba meghirdetett találkozóra. Hogy először van itt, az nemcsak abból derült ki, hogy a sarokban csöndesen meghúzódott, hanem abból is, hogy a nemzeti együttes tagjai számára legyártott uniformis helyett elegáns öltöny feszült rajta. Horváth András, a hétköznapokon (no, meg a hét végi bajnokikon) a Sopront erősítő középpályás állítja, a lehető legjobbkor postázták neki a meghívót.

– A klub menedzsere, Selymes Tibor a múlt kedden szólt, hogy hamarosan megkapom a hivatalos értesítést, de akkor még úgy voltam vele: hiszem, ha látom – szerénykedett a 26 esztendős, eddigi pályafutása során 157 élvonalbeli mérkőzést játszó, azokon 23 gólt elérő futballista. – Másnap szerencsére már láttam, így elhittem: az öltözőfolyosóra kifüggesztett faliújságra kiszögezték a „bizonyítékot”, ráadásul a nevemet vastag filccel kihúzták. Mit mondjak, felemelő érzés volt ránézni. Nem számítottam, sőt nem is gondoltam rá, hogy felhívtam magamra a kapitány figyelmét. Tavasszal, amikor nyolc meccsen hat gólt szereztem, inkább bennem volt, hogy most talán meghívnak, ám akkor hiába reménykedtem. Most viszont, ha váratlanul is, de a lehető legjobbkor kerültem be a keretbe.

– El akart jönni néhány napra Sopronból?
– Dehogy. Csupán arra céloztam, hogy talán nem válik hátrányomra, ha a múlt héten kinevezett edzőnk, Roberto Landi tudja: akad egy játékosa, akit figyelembe vesznek a válogatottnál.

– Ha a soproni „divatot” vesszük alapul, nem zárható ki, hogy mire hazaér, már nem ő lesz a szakvezető…
– Ez nem az én dolgom. Nekem az a feladatom, hogy jól teljesítsek.

– A jelek szerint ezzel nincs gond: ha rosszul futballozna, aligha lenne itt.
– Ebben bízom én is. Hogy mennyire vágytam ide, azt jelzi: szerda óta számoltam a napokat a hétfői találkozóig. Néhányan biztosan megmosolyognak azért, amit most mondok, de én már azt óriási eredménynek tartom, hogy egyáltalán itt lehetek. Nagy élmény ez nekem.
– Kíváncsi lennék, mit nyilatkozna, ha még be is mutatkozhatna szerdán.
– Magam sem tudom, ám csütörtökön boldogan visszatérhetünk erre a témára.

– Mit gondol, szóhoz jut?
– Erre a kérdésre Bozsik Péter adja meg a választ. Természetes, hogy pályára lépnék, de az mégiscsak furcsán venné ki magát, ha egy újonc követelni kezdené a játéklehetőséget. Ugyanakkor rossz versenyzőtípus lennék, ha most hátradőlnék, és megelégednék azzal, hogy eljutottam a tatai edzőtáborig. Szóval, nagyon szeretnék játszani. Hozzáteszem, ha végül nélkülem nyer a csapat – merthogy egy góllal nyer, arra fogadni mernék –, akkor azt tudomásul veszem, és csütörtöktől teszem tovább a dolgom abban a reményben, hogy legközelebb is meghívnak.