„Emberhátrányban is többet tettünk”

– Gondolom, a szombatinál szebb ajándékot el sem tudott volna képzelni a születésnapjára.
– Valóban nem – mondta a vasárnap (is) ünneplő Horváth András. – Örülök, hogy hazai pályán győzni tudtunk, az pedig külön boldoggá tesz, hogy két gólt is lőttem.

– Nézzük az első gólt! Legutóbbi tizenegyesét is éppen a Fehérvár ellen lőtte, még az előző szezonban. Akkor egyből betalált, igaz, nem Sebők Zsolt állt önnel szemben, hanem Daniel Tudor. Most csak másodszorra sikerült…
– Ez nem a kapuson múlik. Most ideges és feszült voltam a túlzott bizonyítási vágy miatt. Rosszul helyeztem a labdát, Sebők Zsolt pedig hárított, de volt annyi szerencsém, hogy a labda elém pattant vissza, így csak a kapu közepébe kellett lőnöm.

– A győztes gólt a rendes játékidő letelte után lőtte. Sokan ekkor már hazaindultak, elfogadva a döntetlent.
– Hogy mennyire így volt, arra egy példa: a rokonságból is kevesen látták a találatomat…

– Pedig azt lehetett látni, hogy Horváth András egyszer csak elindul, és óriási gólt lő.
– Korábban is megvoltak a lehetőségeink, de ezek nagy részét nem tudtuk lövéssel befejezni. Elhatároztam, hogy ha eljutok a kapuig, akkor mindenképpen elrúgom a labdát. Szerencsére Kuttor Attila még elöl volt, így azon a Horváth Gáboron kellett túljutnom, akiről tudtam, hogy ballábas, így érdemes a jobb lába felé cselezni. Ezután pedig megnéztem magamnak a kapus és a kapufa közötti rést, majd tudatosan oda lőttem a labdát.

– A végén kiderült, az erőnlétével sincs probléma: aki a kilencvenkettedik percben képes egy félpályás sprintre…
– Nem azért edzettünk a nyáron, hogy negyedóra után elfáradjunk.

– Amikor Bagoly Gábort a tizenkettedik percben kiállították, kevesen hitték, hogy a Sopron nyer.
– Úgy érzem, emberhátrányban is többet tettünk a győzelemért, mint a fehérváriak. Ennek persze sok öszszetevője van, de a legfontosabb az volt, hogy a tatabányai kudarcunkat feledtetni akartuk hazai pályán.

– Ha már Tatabánya… Az első fordulóban pocsék játékkal veszítettek. Mintha a csapat hozzáállása száznyolcvan fokos fordulatot vett volna.
– Ez nem csak hozzáállás kérdése. A nyitányon melegben kellett játszanunk – tudom, az ellenfélnek is –, de nekünk semmi sem jött össze. Most esti meccs volt, ideális időjárási körülmények között léptünk pályára, és persze sokszor szerencsénk is volt.

– Úgy hírlik, már pszichológus is segíti a csapatot.
– Igen, és le is ültem beszélgetni vele. Elsősorban a szemléletről és a labdarúgáshoz való hozzáállásról esett szó. Nem mondom, hogy ennek köszönhető a két gólom, de biztos, hogy hasznos egy ilyen szakember jelenléte.

– A mérkőzés végén bemutatkozhatott az élvonalban a tizennyolc éves, saját nevelésű Varga Zoltán. Ön huszonhat évesen már rutinos játékosnak számít. Tanítgatja a fiatalokat?
– Együttesünkben sok a tehetséges fiatal, akik elleshetnek néhány dolgot. Selymes Tibor nem dobja őket egyből a mély vízbe, folyamatosan ad nekik egyre több játéklehetőséget. Valaha én is így kezdtem… ---- K ---- &