Az erősebb számai még hátravannak

A szövetségi kapitány – meglehet, némiképp túlzottan optimista – terve („minden napra egy érem”) már az úszódöntők első napján, hétfőn „füstbe ment”. Hogy mi lett volna kedden, ha nem üt be a mennykő – a szó szoros értelmében –, és végigpereg a női 200 hát fináléját is magában foglaló teljes program, az már örökre megfejthetetlen rejtély marad.Az viszont tény, hogy Cseh László a 100 méteres hátúszás elő- és középfutamában sem úszott úgy, ahogyan azt a publikum, Turi György edző és ő maga is megálmodta. Bizonyság erre, hogy hétfő este, hazafelé menet a Széchy Tamás Uszodából, a Margitsziget platánjai alatt egy szakmabeli – nevét fedje jótékony homály – az újságírói kérdésre, hogy Laci másnap megvédi-e Európa-bajnoki címét, felvonta a szemöldökét: „Hol van az a dobogó?!”Hát, tizennyolc századnyira volt. Az picit kellemetlenebb, hogy az országos csúcs is 29 századnyira…Persze senki nem hibáztatja a kiváló úszót, hiszen a körülmények befolyásolták a teljesítményét. A pontosan egy hónappal ezelőtt, kellemetlen, hűvös időben megrendezett Budapest-bajnokságon (nem mellesleg ez a verseny volt az Európa-bajnokságnak otthont adó Széchy Tamás Uszoda avatója) Cseh László elmondta: nem szeret ilyen körülmények között, nyitott medencében úszni. Legyen inkább tűző napsütés és kánikula! Az időjárást persze nem az úszók, nem a szervezők és nem a szurkolók rendelik. Ha így lenne, akkor a kedd délelőtti forróság kitartott volna legalább este hét óráig.A magyar szurkolók kedvencének, mindenki Lacijának egyébként is borzasztóan nehéz feladat jutott a margitszigeti kontinensviadalon, hiszen már évek óta ő a válogatott aranyfelelőse, mindenki tőle várja a legjobb eredményeket, pláne hazai környezetben. A fokozott elvárások és a rendkívüli módon zavaró körülmények – egyelőre úgy tűnik – sajnos nincsenek jó hatással Cseh teljesítményére. Aggodalomra azonban semmi ok: egyrészt Laci igazi klasszis, a klasszisoknak pedig az egyik legjobb tulajdonságuk, hogy függetleníteni tudják magukat a hátráltató körülményektől. Másrészt a magyar fiú legerősebb számai még hátravannak, s remélhetőleg a mostoha időjárás ellenére azokat a számokat meg lehet rendezni az elkövetkező napokban.„Laza, biztonsági úszás volt”

Az évszázad felhőszakadása elől a jó öreg Hajós Alfréd uszoda masszőrszobájába menekülő Cseh Lászlóval azért sikerült egy őszinte interjút készítenünk, még ha az ilyen pillanatokban van kellemesebb versenyzői feladat is, mint a bizonyítvány megmagyarázása.
– Ha egyetlen szóval kellene kifejezni, hogyan érez most, akkor mit mondana?
– Azt, hogy szomorú vagyok. Nem is annyira a hatodik hely miatt, hanem azért, mert nem tudtam megjavítani az országos csúcsomat.
– De hát csak 29 századdal maradt el tőle…
– De elmaradtam. Nagyon szerettem volna egyéni csúcsot úszni, nem is helyezésben gondolkodtam, hanem időeredményben.
– Azért mégiscsak ön volt a címvédő…
– Igen, de a száz méter hatalmas lutri, meg aztán két éve, Madridban mázlim is volt, amikor Európa-bajnokságot nyertem. Nem szabad helyezésben gondolkodni, csak akkor, ha az ember kiemelkedik a mezőnyből. Száz háton azonban nem ez a helyzet. Vigaszt mindenesetre találtam, még ha ehhez némi önirónia is szükségeltetik: legalább az Európa-csúcstartót, a német Meeuwöt magam mögé utasítottam…
– Talán a felkészülés sikerült gyengébben?
– Dehogy, az jó volt, remek erőben vagyok, most sem fáradtam el, pedig a száz hát döntője után még leúsztam a kétszáz vegyes elődöntő-
jét is.
– Amit simán meg is nyert. Maradt önben tartalék?
– Ó, hát persze… Ez egy laza, vagy inkább biztonsági úszás volt, csak arra törekedtem, hogy a legjobb idővel kerüljek a döntőbe.
– A viszonylag gyengébb száz hát után felejtsük el a világcsúcsot a két vegyesúszó-számban, vagy azért ennél keményebb fából faragták Cseh Lászlót?
– Meglátjuk. A világcsúcs nem lesz könnyű, de megpróbálom.
– Mármint 400 vegyesen?
– Végtére is az a fő számom…
– Édesapja – korának egyik legjobb hátúszója – el volt kenődve a célba érkezés után?
– Csak annyira, mint jómagam.
– Mégis, milyen magyarázatot talált magában a hatodik helyre?
– Ideges voltam, hiszen korábban még sohasem úsztam világversenyen hazai közönség előtt. Remélem, ezzel most már kiúsztam magamból az idegességet, s a továbbiakban nyugodtan versenyezhetek.
– A két arany a két vegyesúszó-számban a közönség szerint a minimum öntől. Ez nem nyomasztja?
– Nem, mert szerintem is ez a minimum…

Túl sok a négy szám együtt

,,Sajnos, be kell látnom, szakmai nonszensz a száz és kétszáz hátra, valamint a kétszáz és a négyszáz vegyesre egyformán igényesen felkészíteni egy úszót. Nem szégyellem bevallani, nekem nem sikerült. A gyorsítás és az állóképesség növelése nem megy egyszerre, nem véletlen, hogy korábban négy egyéni számban még sohasem indult Laci ilyen szintű viadalon. Persze, senki sem erőltette, hogy ennyi számban induljunk – csak a hazai pálya. Úgy gondoltuk, idehaza nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy Laci csupán három számban indul. Most már látom, ellen kellett volna állni a szirénhangoknak…