Zöld-fehér boldogság

2000-ben rendeztek legutóbb Vácott élvonalbeli labdarúgómérkőzést. Mégis csalódott, aki azt gondolta, hogy az egykori bajnok visszatérése az élvonalba „felkavarja” a hangulatos Duna-parti kisváros életét. A hat év szünet után újra a legmagasabb osztályba lépő váci futballcsapatra bizony nem nagyon voltak kíváncsiak a helyiek, igaz, közrejátszott ebben a rettenetes hőség – annyiban legalábbis feltétlenül, hogy a televízió is közvetítette a nyitányt, és lehet, hogy néhány futballkedvelő egy árnyas szoba (és néhány üveg jól behűtött sör) társaságát választotta. Az is lehet, hogy az ezekben a napokban zajló Váci vigalom csábított el néhány érdeklődőt – reménykedjünk abban, hogy lesz ennél sokkal több néző a meccseken. Vácott is, Pakson is.

Az első negyvenöt percben a vendégek tettek többet azért, hogy elnyerjék a szurkolók szimpátiáját. Igaz ugyan, hogy a vendéglátók igyekeztek lelkesen küzdeni, de a szervezettebb Paks futballja bizonyult hatékonyabbnak. Amint az a mai futballban megszokottnak mondható, a négy védő előtt középen inkább a védekezéshez értő futballisták kaptak szerepet, stabilitást adva ezzel a csapat szerkezetének. A váciaknál Kovács Péter, a másik oldalon Zováth János kapta ezt a feladatot, ebből is látható, hogy a két tréner rutinos, tapasztalt játékosokra bízta ezt a szerepkört. A viszonylag hamar vezetéshez jutó paksi csapat nyugodtabban, szervezettebben futballozott, mint ellenfele, Buzás Attila próbálta kiugratni a kontrákban bízó csatárokat, a másik oldalon Vén Gábor igyekezett fazont adni csapata játékának.

Egy mérkőzés alakulása viszont néha nüanszokon múlhat. Az egyik váci lehetőségnél a gólvonalról mentettek a paksiak, hogy aztán néhány pillanattal később a tizenegyesből szerzett vezetés után újabb gólt szerezzenek – így lett 1–1 helyett 0–2. Úgy tetszett, a hazaiaknál hiányzik Frantisek Kunzo, aki nem kapta meg időben a játékengedélyt, így csak nézője lehetett ennek a találkozónak.

A szünet után a váci csapat megpróbált gyorsítani a tempón, és a játékrész első perceiben kapuja elé szorította ellenfelét. Rob Kornél, majd később Dudás Máté is szépíthetett volna, de vagy nem volt szerencséje a vendéglátóknak, vagy a paksi kaput védő Kovács Attila avatkozott közbe bravúrral. Ez a lendület jó negyedóráig, húsz percig tartott, ekkor úgy tűnt, a váci gárda kifogyott a szuflából. A paksi csapat, akárcsak az első félidőben, átvette az irányítást, és uralta a játékot.

Talán érdekes, hogy az egyik váci cserejátékos, Sinkó Balázs úgy lépett pályára az élvonalban, hogy nem olyan régen még a BLSZ második osztályában szereplő Rákoshegy csapatát erősítette – ez is bizonyítja, ha valaki igazán tehetséges, hat-hét osztályt is ugorhat felfelé. Más kérdés, hogy Sinkó Balázs sem tudott segíteni csapatán, összességében a szervezettebb, és a középpályát gyorsabban átjátszó paksi csapat nyert, így története során először győzött a legmagasabb osztályban, s egyben az első idegenbeli sikere is megvan. ---- M ---- &