Majthényiék már harmadikok

Forever Flying Dutchman – vagyis: mindörökké repülő hollandi. Ez állt az ősz úriember pólóján, aki lehetett már vagy 65 éves, mégis fiatalokat megszégyenítő lelkesedéssel egyensúlyozott a vitorlák között, bizonyítva, hogy a repülő hollandi nem egyszerűen egy hajóosztály a sportágon belül, hanem életforma. Azt mondják, aki egyszer ilyen hajót vesz, többé nem akar megválni tőle, legfeljebb akkor, ha újat vásárol helyette. Ugyanez a lelkesedés látható a mezőny többi tagján is, hiszen ezeket a vitorlásokat megzabolázni hihetetlen élvezetet jelent. Feltéve, ha van szél.
De most nem volt…

Majthényi Szabolcs már az elején megmondta, hogy hatalmas keresztbeverések várhatók, és bebizonyosodott, hogy az ötszörös világbajnok ezúttal sem a levegőbe beszélt. Akik hétfőn huszadikak voltak, azok most elsők lettek (Norman Rydge, Richard Scarr), a 46. helyezettek negyedikek (Helmut Löther, Michael Klawitter), és még sorolhatnánk. Nyilvánvalóvá vált, hogy itt tényleg az lehet a befutó, aki folyamatosan a legjobb tíz közé kvalifikálja magát. A legeredményesebb magyar kettős például ötödik és hetedik pozícióval az összetett harmadik helyről várja a folytatást.

De ne szaladjunk ennyire előre, maradjunk a rajtnál, mert azután bizony történtek izgalmas események. Bár előbbre hozták a startot, abban bízva, hogy a korán kelőket talán megszánják az égiek, és lerövidítették a pályát, a vitorlázókon ez nem sokat segített.
A karcsú, délceg vitorlások sokáig köröztek a zsűrihajó körül, ki-ki próbálta megszerezni magának a lehető legjobb rajtpozíciót. Aztán... Aztán amikor úgy tűnt, sikerült a rajt, visszaintették a mezőnyt. Újra meg újra, összesen három alkalommal. Az ok: túl sokan tartózkodtak a start pillanatában a képzeletbeli rajtvonalon túl, így nem lehetett egyenkénti büntetőköröket kiszabni, a komplett mezőnyt vissza kellett hívni.

A negyedik alkalommal a zsűri megelégelte a fegyelmezetlenkedést, felhúzta a fekete zászlót, amely a kalandfilmeken felnőtt fiataloknak talán a kalóztámadás jele, a vitorlázóknak viszont azt jelenti, ha valakit a következő rajtnál a képzeletbeli vonalon túl találnak, kizárják a versenyből.
Nem is volt kívül senki.

Majthényiéknak nem volt szerencséjük, a harmadik startjuk sikerült a legjobban. Persze abból kell gazdálkodni, ami van, úgyhogy negyedszer is nekiveselkedtek. Az a rajt sem volt rossz, utána azonban egy picit lemaradtak. Húsz méteren múlt, hogy nem „kapták meg” azt a szelet, amelylyel az élmezőny szépen elvitorlázott, attól kezdve folyamatosan kapaszkodniuk kellett felfelé. A hetedik-nyolcadik helyen kerülték meg az első bóját, a harmadiknál pedig már utolérték az élmezőnyt, de aztán megint kifogott rajtuk az igencsak rapszodikus szél. Az utolsó métereken még megelőzték néhány vetélytársukat, végül a hetedik helyen értek célba. Mielőtt valaki azt hinné, hogy itt bármi is a szerencsén múlik, tegyük hozzá gyorsan, az első tíz között Európa legjobbjai találhatók, az első három helyen kizárólag világbajnokok.

A másik két magyar induló közül a Kardos Antal, Polgár Csaba kettős a hétfői hatodik helye után kedden balszerencsés napot fogott ki, és visszacsúszott a 15. helyre, a Süli András, Papp Dávid duó pedig a 32. pozícióból várja a folytatást. A szerdát pótnapnak jelölték ki a szervezők, és szükség lesz rá, hogy ezen a napon is rendezzenek futamot, mert az eddigi kettő igencsak kevéske, ahhoz képest, hogy szombatig kilencet kellene megtartani...

REPÜLŐ HOLLANDI EURÓPA-BAJNOKSÁG, FERTŐ TÓ

Az állás 2 futam után: 1. Jörgen Bojsen-Möller, Jacob Bojsen-Möller (dán) 4 pont, 2. Kramer, Geelkerken (holland) 12, 3. Majthényi Szabolcs, Domokos András (magyar) 12, ...15. Kardos Antal, Polgár Csaba (magyar) 37, ...32. Süli András, Papp Dávid (magyar) 61