Jókor jött a játékengedély

Hétfőn, 17 óra felé már egy kisimult arcú Bogdanovics örvendezett, mert kiderült, a török mégiscsak szavatartó nép, csak „rokona” a spanyolnak: mindent az utolsó pillanatra hagy. Vagy holnapra…

– Az engedély befutása szemmel láthatóan inspiráló hatással volt önre.
– Persze, mert játszani akartam – adott szűkszavú magyarázatot a csapattárs Ronald Habi és Bojan Brnovics társaságában kávézni induló Bogdanovics. – Ideges voltam a mérkőzés előtt, mert először lépett pályára tétmeccsen a csapat ebben a szezonban, és sokáig úgy tűnt, legfeljebb nézője lehetek az összecsapásnak.

– Önre kevésbé jellemző dolgokra lettünk figyelmesek menet közben: becsúszott, többször a saját tizenhatosáig üldözte a fehérváriak előretörő játékosát…
– Így alakult. Boldog voltam, hogy futballozhattam, hogy a gólommal szereztünk vezetést, és végül meg is nyertük a mérkőzést ezzel a találattal.

– A hetvenhetedik percben nyomát sem láttuk a derűnek, sőt: dühében beletaposott a kapu mögötti reklámtáblába.
– És olyat mondtam szerbül, amire cseppet sem vagyok büszke. Ahogy arra sem, hogy kihagytam egy százszázalékos helyzetet, mert nem koncentráltam megfelelően. Abban a pillanatban, amikor a kapu fölé pörgött a labda, bevillant: ha belőttem volna a ziccert, kettő nulla a javunkra, vége, miénk a Szuperkupa. Borzasztó dühös voltam – magamra. Magammal ordítottam, nem mással.

– Ön szerint milyen minőségű volt a hétfői előadás?
– Jobb volt egy edzőmeccsnél, vagy egy átlagos felkészülési találkozónál. Egyébként is: a Fehérvár ellen nincs könnyű fellépés. Indulásként megtette, győztünk, ami a hangulatnak biztosan jót tesz. Megérdemelten nyertünk, habár jó esélyünk volt végleg eldönteni a kupa sorsát. Pillanatnyilag ennyivel mindenképpen jobbak vagyunk Csertői Aurél csapatánál, az azonban biztos: csütörtökön pontosabbnak kell lennünk, nem beszélve a Bajnokok Ligája-selejtezőkről!

– A Rabotnicskira vagy a Dudelange-ra voksol a BL-ben?
– Mivel a macedónok idegenben is felülmúlták egy nullára a luxemburgiakat, alighanem az előbbivel találkozunk a második selejtezőkörben (a beszélgetésre a kedd esti BL-visszavágót megelőzően került sor – a szerző; eredmény a 7. oldalon).

– A klasszikus jugoszláv iskolát képviselik?
– Többé-kevésbé. Néhány játékosukat ismerem, de a sportigazgatót, a korábbi macedón válogatott Szasa Milosevszkit egy csöppet még náluk is jobban, mivel a Vojvodinában egy évig együtt futballoztunk. Telefonon is beszéltünk.

– Lehet tudni, miről?
– Persze! Kicsit ugrattuk egymást.

– És ha komolyan kérdezem az esélyekről?
– Szerintem a DVSC jobb csapat a macedónnál és a luxemburginál is, de ezt kizárólag a pályán tudjuk majd bebizonyítani.