Sértődés nélkül, őszintén

„Meg lettem szólítva, jelentősen. Több fórumon. Ilyen kudarc után nem esik jól válaszolni. De három okból meg kell tennem:
1. Nem akarom, hogy bárki azt gondolja, hogy nem érzem a saját felelősségemet. 2. Ha sértődés nélkül, őszintén beszélünk, többet segíthetünk, mint a hallgatással. 3. Ha megszólítanak, illik válaszolni.

A magam felelősségéről: utólag sajnálom, hogy egy perc gondolkodás nélkül igent mondtam a felkérésre. Le kellett volna informálnom a szurkolói véleményeket. Ha ezt megteszem, valószínűleg most nem lenne miről írnom. Mészöly Gézát sem kerestem meg idejében, a köztünk lévő viszony alapján biztos tudott volna fontos információkat adni. Abban is hibáztatom magam, hogy a heti felkészülésen nem vettem észre, valami nincs rendben. Ilyen gyalázatos játéknak kell legyen előjele. Márpedig én ezt nem éreztem meg, így nem is tudtam pozitívan változtatni.

A szurkolókról: már a mérkőzés előtt hallottam hangokat, amiből sejteni lehetett, itt készül valami. Az első perctől érzékelhettem is. Kár volt. Többet ért volna, ha megkeresnek bátran, őszintén, becsülettel elmondva, hogy nem kellek nekik. Az okok nem is lényegesek. Lett volna lehetőség idejében visszalépnem. Nem tették. Alattomban kivártak. Az első fontos meccsig. Utólag azt is mondják, ezt nem maguktól találták ki. Felbiztatták őket. De kik? Nem is tudják, mennyit ártott viselkedésük a csapatuknak a mérkőzésen. (Igaz, azt sem fogták még fel, mennyi kárt okoztak az MTK elleni mérkőzés utáni viselkedésükkel klubjuknak.) Azzal, ahogyan egyedül az edzőt okolták, ott helyben levették a felelősséget játékosaik válláról. Egyértelműen érezhető volt, hogy néhány futballista feladta a mérkőzést. Viselkedésükkel azt is meggátolták, hogy odamenjek az oldalvonalhoz, s onnan próbáljak segíteni a csapatnak. Érezhető volt, ha csak megmozdulok a helyemről, jóvátehetetlen dolog történhet. Mint az MTK-meccs után. Történt is a lefújás után, de szerencsére nem találtak el. Fizikai értelemben legalábbis. A beszólásaikra – mint például „pénzéhes genyó”, „lefizetett zsoldos” – is reagálnék. Nem tartozik senkire, de elmondom, talán megértik. Az Újpesthez történt aláírásommal az MLSZ-nél lemondtam ottani fizetésem majdnem háromnegyed részéről. Az itteni lemondásommal természetesen lemondtam egyéves, nem rossz fizetésemről, az év végi prémiumomról. Ennyit a pénzéhségről.

A játékosokról: sokan gyártanak elméleteket (tippmix, edzőbuktatás), én nem hiszek ezekben. Meg kell találni az ő felelősségüket is, de ez már nem az én feladatom.

Edzői, szakmai helyzet Újpesten mint probléma. A belga pályaedző (ma már vezetőedző) Valére Billen úr „több, mint pályaedző”. Az elmúlt évben ő edzette a csapatot a saját elgondolása alapján. Mészöly Géza igazi vezetőedző volt, de angol szisztéma alapján, azaz ő állította össze a csapatot, ő meccselt, és ő viselte a nem kis felelősséget. Ezt akarták velem is, csak nem szóltak. Néhány nap alatt kellett rájönnöm. Nem is lenne ezzel semmi baj, sok helyen működik ez jól a világban, ugye, főképp Angliában. A fontos mérkőzés előtt én sem robbantottam fel ezt a helyzetet, mert nagy hibának tartottam volna a meccs előtti napokban bármit is megváltoztatni, ami látszólag jól működik. Ha maradok, akkor ez változott volna. Nem azért, mert biztos rossz. Nem! Van erre egy jó magyar közmondás: „Máséval a csalánt verni igen könnyű.” Azaz: én készítem fel egész héten a csapatot, de kudarc esetén más viszi el a balhét. Ezért is érdekes utólag, miért csak Mészöly Géza „sara” volt az elvesztett hat pont előny? És ha azért úszott el a bajnoki arany, mert nem volt jó a téli felkészülés, amelyet Billen úr tervezett? Ha a végére elfáradt a csapat, eltűnt az erő? Őszintén mondom, mivel szakkommentátorként vagy nézőként a televízió előtt magam is láttam a Pápa, a Pécs, az MTK és a Fehérvár elleni meccset, nekem az volt a benyomásom, a csapatnak fokozatosan fogy el az ereje. S akkor a háttérben a belgák (Billen úr és a szintén jelen lévő belga szakmai igazgató) azt mondják: „...mert rutintalan volt a vezetőedző!” Így készültünk a Vaduz ellen is, csak a vezetőedző változott. Na, ez az a „máséval verni a csalánt”-helyzet. De rögtön hozzá kell tennem, Billen úr rendes ember és jó edző. A játékosok is szeretik. Csak ne jutna róla eszembe ez a közmondás. Mindegy, ha csalánt lát, mától ő is a sajátját kénytelen használni.

Igyekszem mindenkit megérteni, nem haragudhatok senkire, legfeljebb magamra. A legfiatalabb edzőket megszégyenítő gyorsasággal fogadtam el a felkérést, közben elfelejtettem: már nem vagyok pályakezdő (sajnos). S ez nem jól vette ki magát.”