Generációk háborúja

A kínálat felettébb széles, egyszersmind színes, mivel a sajtóorgánumok ontják a lehetséges horvát kapitányok neveit. Ottmar Hitzfeldet, Jürgen Kohlert, az argentinokkal, illetve a mexikóiakkal vb-szereplő José Pekermant és Ricardo La Volpét, az olasz Alberto Zaccheronit, valamint a Red Bull Salzburg megbonthatatlannak tetsző szakmai tandemét alkotó Lothar Matthäust és Giovanni Trapattonit egyaránt a poszt várományosai között említik a lapok, az alig néhány nappal ezelőtt fix győztesnek titulált iráni trénert, a horvát Branko Ivankovicot ellenben mára az asztal alá söpörték.

Amíg nálunk a licenc-, a horvátoknál a kapitányügy vesz tragikomikus fordulatokat. Másfél hete Vlatko Markovic még azt állította, Zlatko Kranjcar marad a kapitány, ám az utolsó pillanatban megváltoztatta a véleményét, amivel újabb prominens bírálókra tett szert. A kutya-macska barátságot „ápoló” Ciro Blazevic és Otto Baric azonos álláspontra helyezkedett a pálfordulás láttán, s még meglepőbb, hogy Baric a szabadszájú Blazevicnél is keményebben fogalmazott.

A nevektől kábulatba eső horvát közvélemény egyébként kiegyezne a kézenfekvő megoldással, vagyis a jelenleg az U21-es válogatott szövetségi edzőjeként dolgozó Slaven Bilic feljebb buktatásával. A napokban az élvonalbeli kluboknál kampányoló '98-as vb-bronzérmes védő mögött korábbi csapattársai (Alen Boksic, Aljosa Asanovic, Zvonimir Boban, Robert Prosinecki), valamint a legendás tréner, Tomislav Ivic áll. Ez a konstelláció viszont egyértelművé teszi, Markovic miért nem lelkesedik a forrófejű Bilicért: a dalmáciai befutása esetén, s a szakmai pozíciók megszilárdulása után (Asanovicnak pályaedzőség, Prosineckinek sportigazgatóság, Ivicnek pedig tanácsadói poszt dukálna) az elnöki szék lenne a következő meghódítandó csúcs – Boban számára. Markovicnak tehát elvileg két rossz közül kell választania: dacolva a népharaggal, nyíltan szembemegy a '98-asokkal, avagy önként hajtja fejét a tőkére.

Visszatérve Blazevicre: az ötletekből kifogyhatatlan Ciro blöffként megpendítette, a lemondott szerb-montenegrói Ilija Petkovicsnak kellene felvennie az eldobott marsallbotot, mivel nemcsak külföldi (teljesülne a markovici óhaj), szabad is, azaz nem kellene lelépési díjat fizetni, mint, mondjuk, Matthäus esetében.

„Lothar Matthäus olyan nekem, mintha a testvérem lenne, de ő a Salzburg alkalmazottja” – vallott színt Markovic a Jutarnji Listnek, ami (ha igaz...) jelentősen növeli az olasz kispadért futott versenyben hoppon maradó Alberto Zaccheroni esélyeit, akivel a napokban tárgyal a külhoni illetőségű szakembert favorizáló elnök. Bár a választás a szakmai bizottság, a végső döntés pedig – elvileg – az elnökség joga, a közelmúlt eseményeit figyelembe véve az lesz a kapitány, akit Markovic választ, hacsak a generációk harcában a következő egy hétben el nem bukik, bőven nyugdíjaskorú holdudvarával egyetemben. ---- M ---- &