Berlinben már szombat délelőtt lejátszották a világbajnoki döntőt – pontosabban nem is Berlinben, hanem a fővárostól két kilométerre. Az Olimpiai Stadiontól alig néhány percre, egy Seeburg nevű falucska csendes utcájában a Hertha BSC magyar játékosának, Dárdai Pálnak fiai előre lejátszották a vasárnap esti finálét – a kertben.
Czagány Balázs
Czagány Balázs
A hétéves ifjabb Dárdai Pál ellen a négyéves Marcinak nem volt sok esélye, de lapunk tudósítói „beszálltak” a nagy meccsbe. Palkóé volt a francia gárda, Marci képviselte az olaszokat, és a gigászi csata végül 6–6-os döntetlennel ért véget, hosszabbítás helyett azonban fürdetés következett.
Szakmailag megállapítható: a tíz éve Berlinben légióskodó Dárdai Pálnak, a válogatott csapatkapitányának srácai örökölték a futballtehetséget. Bár a 46-szoros válogatott fedezet ballábas lövései nem tartoznak az erősségei közé, Palkó fiának annál inkább: a kissrác ballal megküldött sistergős bombái csaknem átszaggatták a kert kerítését… Ráadásul Marci szintén ballábas, Palkó szorításában azonban egyelőre ritkábban ér labdába, de ő is nagyon ügyes! Az öt hónapos Bence érthetően csak később csatlakozik bátyjaihoz, de hogy ő ugyancsak imádja majd a labdát, az borítékolható.
„Itt egész nap pattog a labda – mondta a családfő, Dárdai Pál. – Beszereztem két kaput, aztán mehet a futball. Palkónak valóban jó a bal lába, de nem ragaszkodom ahhoz, hogy bármelyikük is futballista legyen. Sportoljanak, ha bármihez van kedvük, nyilván támogatom őket, de erőltetni semmit sem akarunk.”
A futballista házában jókora forgalom volt a világbajnokság idején.
A pécsi barátok, ismerősök, egykori csapattársak több berlini mérkőzésre is elmentek, a Dárdai fiúk egész nap a Cipruson légióskodó Pest Krisztiánnal, meg a PMFC-ben szereplő Kulcsár Árpáddal akartak futballozni.
„A szomszédok csodálkoznak, ha csend van nálunk – nevetett Dárdai Pál. – De nem haragudtak, amikor mondjuk, tizenöten körülültük az asztalt, nyilván hangosak voltunk. Megkínáltam őket is a babgulyásból, amit bográcsban főztünk, nem győztek repetázni belőle…”
A futballista két jegyet vásárolt a döntőre, bár mint mondta, ez neki sem volt könnyű, pedig ő tíz éve futballozik a döntőnek otthont adó város csapatában. A szomszédok vigyáznak a gyerekekre. Dárdai Pál felesége, Mónika szerint három gyerekkel nem egyszerű megszervezni a programot, hogy férjével kettesben elmehessenek a vasárnap esti meccsre. Mónikára amúgy is érdemes figyelni, ő nem azt nézi, ki jóképű a futballisták közül („Palinál helyesebbet úgysem találnék…”), hanem ért a játékhoz. Olyannyira, hogy a vb előtt egy rádióinterjúban az olaszokat jósolta a döntőbe!
Dárdai Páléknál mindig a futball van a középpontban: Palkó és Marci is a labda b?völetében él
Amúgy a finálé helyszínétől néhány száz méterre a Hertha BSC már készül a következő szezonra. Új főszponzora van a csapatnak, a német vasúttársaság, a Deutsche Bahn három évre nyolcmillió eurót (2 milliárd 240 millió forintot) utal át. Az idén százéves klubnak erre az évre új, jubileumi címert rajzoltak.
A felkészülésből még hiányzik a németekkel a bronzmeccsig jutó Arne Friedrich, a horvát Josip Simunic és a brazil Gilberto – a vb miatt ők később érkeznek vissza. A szintén horvát Niko Kovac Salzburgba, Lothar Matthäus csapatához igazolt, és ez akár jó hír is lehet, hiszen Falko Götz Niko Kovacot játszatta Dárdai Pál posztján.
„Nem tudom, hogyan alakul, de az edző jelezte, kezdjük újra a kapcsolatot – mondta erről a futballista. – Ám a mozgásterem éppen annyi, mint eddig: teszem a dolgomat, amennyire tőlem telik, de ha csak cserének jelöl, akkor leülök a kispadra. Nem tudni, mire lehet képes ez a csapat, majd meglátjuk. Ha hasonló évem lesz, mint az előző volt, akkor valóban másfelé kell néznem, egy év múlva lejár a szerződésem.”
A középpályás vb-tapasztalatait is megosztotta velünk.
„Szívfacsaró volt látni, hogy itt, Berlinben a svéd–paraguayi mecscsen sárgállott a nézőtér – mondta Dárdai Pál. – Jó érzés volt szurkolónak, játékosnak lenni. Tudom, az emberek azt hiszik, nekem konfliktusaim voltak Lothar Matthäusszal, de ha a magyar válogatott vb-szereplő, akkor a fiaimat magyar mezbe öltöztetve teli torokból drukkoltunk volna. Semmi, de semmi irigység nem lett volna bennem! A szurkolók, de talán a játékosok sem tudják, miről maradtunk le. Hihetetlen élmény lenne világ- vagy Európa-bajnokságon részt venni, de nemcsak nekünk, futballistáknak, hanem az értünk szorítóknak is. Eddig is mindent megtettem, ha hívtak, hogy kijussunk egy világversenyre, de ha lehet, még többet adnék ezért: minden találkozón a maximumot adva küzdenék, hogy ezt átélhessük!”
Egyelőre egy biztos: hétfő délelőtt, a seeburgi ház kertjében a Dárdai fiúk újra futballoznak, megismételve a vasárnapi vb-döntőt.