Visszavágó a zöld füvön

Nem meglepő, hogy az elődöntőben simán győzött Roger Federer, hiszen a svájci kiemelkedik a mai férfimezőnyből. Így aztán macska-egér játékot űzött az egykori nagy bajnokkal, a 34 éves Jonas Björkmannal. Az eső miatt jókora késéssel kezdődő találkozón a svéd érthetően nem bírta a svájci által diktált tempót. Björkman párosban még mindig a csúcson van, a fehérorosz Mirnijjel az oldalán egészen a negyeddöntőig jutott, ám mégis kudarc számára ez az eredmény, hiszen 2002 és 2004 között háromszor is füves király volt párosban Todd Woodbridge-dzsel. A „nagy öreg” tehát fáradtsággal is magyarázhatná a Federer elleni vereséget, de a füvön mindenképpen egyeduralkodó svájci világelső ellen talán nincs is szükség magyarázkodásra. Az elődöntővel így is pályafutása legjobb wimbledoni eredményét érte el, a produkcióján még a nagyon egyhangú, a döntő kapujában elbukott meccs sem ront.

Nem indultak tehát egyenlő esélyekkel, amit nagyon jól tudott a svéd is, éppen ezért megpróbálta legalább a nézők számára élvezetessé tenni a mérkőzést, de rá kellett döbbennie, hogy egy zsenivel áll szemben, aki ellen hiába megy fel a hálóhoz, ő annak is megtalálja az ellenszerét. Hiába mutatott be többször is remek keresztütést, amikor az ellenkező sarok felé indult, Federer egy gyönyörű egyenessel elütött mellette. Ha pedig hátul maradt, akkor közvetlenül a háló mögé nyeste a svájci a labdát. Az eredményen kitűnően látszik a hatalmas különbség, mindazonáltal ez volt az utolsó edzéssel felérő meccse Federernek az idei tornán, hiszen tudhatta: akár Rafael Nadal, akár Markosz Bagdatisz lesz az ellenfele a fináléban, óriási csatát ígér a párosítás.

A Nadal–Bagdatisz meccs a várakozásoktól eltérően nagyon simára sikeredett. A spanyol eddig kis túlzással csak salakon mutatott valamit, de most füvön is bizonyított. Úgy harcolt, ahogy csak kevesen tudnak rajta kívül: hősiesen. Az emberek pedig épp ezért imádják, hiszen azt kapják a pénzükért, amire vágynak: igazi küzdelmet, feszültséget, izgalmat. Ezért a teljesítményéért – a felkészülését érő kritikák ellenére – csak csodálni lehet őt.

Nadalnál az is érdekes, hogy sokszor a fizikai fölényére alapozva játszik, mégis összetett teniszező, olykor játékának „pengésebb” oldalát is megvillantja. A hálónál például kifejezetten élményszámba mennek laza csuklómozdulatai, amelyekkel teljesen demoralizálja aktuális ellenfelét. Finoman átnyesett rövidítései nagyon fontos pontokat eredményeznek neki. Bagdatisz is képes hasonlókra, de most az első szettben egyszerűen állva maradt.

A kalózképű ciprusi később magára talált – hosszú fehér fejkendője csak úgy lobogott a szélben –, és nagyszerű játékkal feledtette az első játszma blamáját.

Szédületes volt, amit műveltek ők ketten, úgy szaladgáltak a pályán, mint a mérgezett egerek. Utólag látszott az ábrázatukon, hogy az eső miatti párás levegő és az egyre nagyobb hőség azért megteszi a hatását, de a wimbledoni döntő lehetősége óriási erőt adott, és végül Nadal tudta jobban függetleníteni magát a körülményektől.

Federer Nadal ellen – álomdöntő lesz tehát vasárnap. ---- E ---- A