Ezért szép ez a játék: egy 33 éves szaúdi futballista is egy kasztba kerülhet a sportág halhatatlanjaival. Merthogy Szami el-Dzsaber egy bizonyos összevetésben képes volt ugyanarra, mint nagyobb nevű kollégái: tizenkét évvel első világbajnoki gólja után ismét behúzatott egy strigulát a neve mellé.
A szaúdi Szami el-Dzsaber (elöl) mindig afrikai csapatnak lô vb-gólt
A szaúdi Szami el-Dzsaber (elöl) mindig afrikai csapatnak lô vb-gólt
„Hát nem csodálatos? Ez annyira izgalmas! Az életem végén, úgy értem, a karrierem vége felé még mindig lövöldözöm a gólokat, és nem tudom, miért. Remélem, ez így lesz továbbra is” – hebegett-habogott az egyébként combsérüléssel küzdő rekorder, aki csupán két perccel a gólja előtt lépett gyepre szerdán. Mellesleg a csúcsbeállításhoz éppen elegendőt tett: miután az egyik fő letéteményese volt annak, hogy Szaúd-Arábia egyáltalán kijusson az 1994-es rendezvényre, ott tizenegyesből lőtt egy gólt Marokkónak, majd ugyanezt vitte véghez Dél-Afrika ellen négy évvel később. 2002-ben az egész válogatott nem volt képes egyetlen gólra sem, így el-Dzsaber két vb-találattal a zsebében érkezett Németországba. Viszont hazája összes világbajnoki kalandjának részese volt, most pedig olyan elődök nyomába szegődött, mint Pelé (1958, 1970), Uwe Seeler (1958, 1970), Diego Maradona (1982, 1994) és Michael Laudrup (1986, 1998). Ráadásul a jelenlegi mezőnyben mindössze hatan vannak, akik, ha gólt lőnek, három világbajnokság gólszerzői között is szerepelhetnek, és ez elsőként Szami el-Dzsabernek sikerült (a másik öt Michael Owen, David Beckham, Raúl, Ronaldo és Brian McBride).
A tunéziaiak elleni csata gyakorlatiasabb következménye, hogy az ukránok zakója nyomán mindkét arab alakulatnak van esélye a továbblépésre, ami azért nem kis dolog. „A második félidei produkciónk bőven elegendő motiváció lesz az ukránok ellen is. Abban is biztosak lehetünk azonban, hogy még egyszer nem játszanak majd olyan pocsékul, mint a spanyolok ellen” – gondolkodott hangosan Mohamed Amin.
Szerdán játszották
TUNÉZIA - SZAÚD-ARÁBIA 2-2
Gólszerző: Dzsaziri (23.), Dzsaidi (92.), illetve el-Kahtani (57.), el-Dzsaber (84.)
Az azonos pontszám ellenére a tunéziaiak igencsak maguk alatt voltak az iksz után. „Rá se lehetett ismerni a csapatra. Katasztrófa volt ez az egész. Egyszer sem voltunk képesek elkapni a ritmust. És ez azért különösen szomorú, mert még vezettünk is. Aztán viszont csináltunk néhány butaságot és utána már semmi sem működött. De tényleg semmi. Remélem, hétfőn már jobbak leszünk” – mesélte nagy hévvel Adel Sedli.
„Le kell nyugodnunk és magunkhoz kell térnünk! Megnézzük majd, miben hibáztunk, és a spanyolok ellen már nem követjük el ugyanazt” – ütött meg nyugodtabb hangot a kapus Ali Bumnidzsel, aki egyrészt a legkorosabb a jelenlegi mezőnyben – áprilisban volt 40 esztendős –, másrészt mostani szereplésével az ötödik helyre lépett fel a vb-ken játszó „öregek” örökranglistáján.